zhaoman

Sikerült néháy képet szereznem, és ezek alapjan tévesen neveztem az előző bejegyzésemben unalmasnak az Országos Lampion Fesztivált. Mindőssze annyi történt, hogy nem a mgefelelő időben mentem a megfelelő emberekkel. Sajnos nem sikerült mident látnom az alábbiakból.

De a tüzijáték és a lampionerdő, valamint a házi készítésű lampionok nekem is megvoltak :)

Tulajdonképpen ez az egész hasonlít az otthoni virág-karneválhoz. Bár még sosem voltam egyen sem, ezek után kíváncsi vagyok mit tud Debrecen produkálni.

(Álnok marketing fogással éltem: az utolsó kép az egyik legizgalmasabb...
de azért érdemes végignézni az összeset!)

a kutya évében vagyunk, a fő attrakció a kutya

nappal
éjszaka

nagy szobrok


egy kis Malajzia: Petronas-tornyok

japán vendégszereplés
hajó

Garfield

Na ettől berosáltam. Keresztény életkép. Jézus a kereszten.

Ma megírtam a második negyedéves témazáró tesztemet. A héten elég sokat készültem rá, nem nagyon volt időm mással foglalkozni.

A teszt jól sikerült. Amadóval a vizsga előtti napon hajnali ötig tanultunk. Nem voltunk álmosak, hamarabb nem akaródzott aludni menni. Reggel - két és fél órával később - persze ügy néztünk ki, mint a mosott sz.., de nem voltunk nagyon álmosak.

Az írásbeli rész jól sikerült. Ezt megkönnyítette, hogy előző nap megoldottuk az egyik párhuzamos osztály próba feladatsorát, ami jellegében nagyon hasonlított a tényleges zh-hoz. Ez csak azért érdekes, mert a mi tanárunk olyan gyakorló feladatsort adott, ami gyakorlatilag használhatatlan volt a felkészülés szempontjából.

A szóbelin egy kicsit izgultam. Begyakoroltam egy-két újonnan tanult nyelvi fordulatot, amiket próbáltam elsütni. Az egyikből az jött ki, hogy "Az osztálytársaim nemcsak, hanem okosak" ... kimaradt a nemcsak után az intelligensek. Nem akartam nagy szavakat használni, de erre az esetre még nem tanultunk túl sok melléknevet: okos, jóképű, intelligens, elegáns, szép. Szóval még nem nagy a választék.

Eredmény pár nap múlva lesz. A héten szünet van. Ami nagyon jól jön, mert otthon aktív félévem van, és 6-7 tantárgyat tanulok. Ezekből szeptemberben vizsgázni fogok. Szerencsés esetben elfogadnak egy házi dolgozatot a tanárok, de azok egyenként 15 oldalak, szóval el kell kezdenem már most dolgozni rajtuk. Ráadásul az europeer-re is régen írtam már, ideje bepótolnom a lemaradásomat.

Beszéltem egy lánnyal. Magyarország hallatán azt mondta, hogy ugye közel van Törökországhoz? Először arra gondoltam, hogy ismeri egy kicsit a történelmet, és hallott valamit a törökök 150 éves ittlétéről, és ezért teszi Magyarországot Törökország közelébe. Nos, kiderült, hogy tévedtem. Mikor mondom, hogy annyira nincs közel (mondjuk ez viszonyítás kérdése, mert a Szolnok-Kaohsiung távolsághoz képest közel van), mert Magyarország Közép-Európában van. Közép-Európában??? - kérdezi ő, nem Ázsiában??? ... legalább azt elvárná az ember, hogy Európához társítsák Magyarországot... legalább a Balkánhoz...

és még egy friss élmény. Az előző héten elmentünk Tajnan-ba, a szomszédos városba. Kb. 60 km, vonattal negyven perc. Szóval olyan MÁV-os sebességgel robognak errefelé is a vonatok.

Amiért mentünk az a lampion fesztivál. Itt ez a kínai újév utáni tavaszünnep része. (Elnézést, ha rosszul magyarázom, de nekem ezt így mesélték.)
Az osztálytársaimmal és az egyik tanárommal mentünk megnézni az országos hivatalos Lampion Fesztivált. (Ezt általában minden évben máshol rendezik meg.) A koreográfia nagyjából ugyanaz: kisebb-nagyobb, házi készítésű lampionok kiállítása. (Ezek a Mickey-egér - Dragonball, és sárkány/kutya - csónak/ház tengelyek mentén helyezkednek el témaválasztás szempontjából.) Tradicionális gyertyával világítják meg ezeket, de itt már csak elektromos belső világítást használnak. Szépen néztek ki De számomra unalmasak voltak.

Aztán volt még néhány igen termetes darab is. Mivel az országos fesztivál, itt láthattunk két 10 méteres lampiont. Lévén a kutya-éve, ezért a központi figura egy nagydarab kutya volt. Ez a szobor, az óránkénti show-k során mindenféle színben pompázott. Szólt a zene, - kis képzavarral - "dübörgött" a lézer-show és a tűzijáték.

A tanárnőnk lampion-fesztivál mániás. Ugyanazt a show-t megnéztük háromszor.
Az egyik barátnője hozott minket haza Kaohsiungba. 6-an az ötszemélyes autóban... Szerencsére én ültem a sofőr mellett, így kényelmesen utaztam. Azért az tetszett, hogy majdnem az egész úton kínaiul beszéltünk. Amado jobban beszél, mint én, de azért nagyon nem vagyok lemaradva.

Már több, mint egy hete visszajöttem. Kezdem kiheverni az időeltolódás okozta fáradságot.

Ezúton is köszönöm a kedves sorokat, a telefonhívásokat, az sms-eket, a támogató szavakat! Nagyon jólesett, hogy gondol(ta)tok rám! Segít feldolgozni a történteket a törődésetek!

Még mielőtt az elmúlt napok néhány érdekes történetét ecsetelném, következzék néhány hazai kép.

Nem volt időm ajándkot venni, ezért gyorsan kellett döntenem. Néhány "tipikusan kínai kaját" vettem. Attila az alábbi képen a tólem kapott porlevest kanalazza. Az arcáról le lehet olvasni a véleményét.


Alább az egyik kedvenc szomszédasszonyunkkal vagyunk láthatóak. Van egy nagyon csinos lánya, de sosem alakultak úgy a dolgok, hogy a két család közelebbi rokonságba kerüljön...


Otthon próbáltam minél több időt eltölteni anyával és a testvéremmel. Néha sikerült egy mosolyt csalnom anya arcára. Nem vidámkodtunk. Csak próbáltuk feldolgozni a történteket.

Január 25-én érkeztem haza Szolnokra.
Még aznap elmentem a halottasházba, megnéztem apát, azaz a testét. Olyan volt, minth csak aludt volna. Annyi furcsa volt benne, hogy a haja hátrafelé volt fésülve, pedig ő úgy soha nem hordta.

Két nappal később hamvasztották...

A temetés nagyon szomorú dolog, de egy csomó olyan dologgal jár, amit muszáj végigcsinálni, és a legprofánabb dolgok közé tartoznak.

Például, ki temesse az elhnytat. Egyértelmű lenne, hogy a helyi pap. Azonban mi a helyzet, ha a pap nem úgy képzeli el, ahogy azt a család eltervezte. Az esetünkben közölte a pap, hogy a temetés előtt fél órával tartja a gyászmisét, nem adva időt arra, hogy a ravatalnál álljanak a gyászolók. Nem akarom leírni az egész procedúrát. A lényeg, hogy az egri érsek is közbenjárt az ügyünkben, és végül a korábbi szandaszőlősi pap tartotta a misét. Tisztelem, László atyát. Bár vallásos nem vagyok, az ő munkásságát elismerem. Szépen beszél! .. Nagyapámat is ő temette...

Egy másik dolog, hogy a temetés után tort szoktak rendezni. Hol legyen? Mi legyen a kaja? Kit hívjunk meg? Megannyi kérdés, amit nem lehet megkerülni.

Azután a pénz kérdése. A temetés nem kevés kiadással jár. Azonban ennél "érdekesebb" volt számomra, hogy mennyi helyre kell pénzt fizetni, pluszban. Úgymond hálapénzt. Fizetni illik az előre megbeszélt díjakon felül a halottasházban, a halottszállítóknak, a sekrestyésnek, a sírásóknak, kántornak. Nem a fizetés ellen tiltakozom, hanem, hogy ha ezt nem fizeti az ember, akkor nem lehet nyugodt szívvel, hogy jól mennek a dolgok. Nem hibáztatom azokat, akik nekünk segítettek. Mindenki nagyon rendes volt! Az elvről beszélek.

A temetés február 2-án volt. Nem volt egyszerű végigcsinálni... Szerintem apa lepődőtt volna meg a legjobban, ha tudja, hogy mennyien mentek el a temetésére. Sokan szerették és tisztelték őt.
A testvérem és én barátaim közül olyanok is eljöttek, akik soha nem találkoztak vele... nagyon kedves gesztus volt a barátainktól.

A ravatal mellett próbáltam megfogalmazni, milyen ember is volt az apám... nem sikerült megtalálnom a megfelő jelzőt... Azután felcsendült a "Csak a jók mennek el" című szám... és akkor beugrott: apám jó ember volt. Se nem több, se nem kevesebb! Apám jó ember volt!