zhaoman

Amadonak június 20-án volt a 21. szülinapja. Tudom, hogy ez már elmúlt, de most kaptam meg a képeket, így most kommentálom az eseményt.

Nagyon szereti a szendvicseket. A piritós-készítőmben is állandóan összepréselve rakott be két szelet kenyeret, közte sajttal. Ez neki nagyon ízlett, engem meg nagyon zavart, hogy így készíti el a harapnivalóját.. A pirítóskészítőt nem erre találták ki. Ezért is határoztam el, hogy születésnapjára szendvicskészítőt kap tőlem.



Extraként járt hozzá egy zacskó kenyér.
Teljesen elérzékenyült.
Én meg büszke voltam, hogy olyan ajándékot adtam, aminek tényleg örül, és tényleg használni is fog.


Tortát is kapott. De azt néhány kínai barátja intézte.
A dobozban egy születsénapi torta. (Otthon egy három éves kisgyerek kirohogne, ha ezzel köszöntené valaki. De itt ez az elérhető torta típus.)




Mindenki örült és fényképezett.

Amadot a születésnapjának 0. percekor köszöntöttük.

Mások ezzel vártak a tanórák déli befejezéséig. Elég hülye szokás alakult ki a koliban a latin-amerikai tanulók között. Az ünnepeltet mindenféle dologgal (tojás, liszt, víz, öblítő meglocsolják, megdobálják). Amadonak nem volt szerencséje, mert mindez az iskola előtt történt vele.

Az eredmény:

A focimeccseket helyi idő szerint hajnali háromkor vetíti a helyi tévé.
Gondoltam alszom előtte egy kicsit, így már éjfél előtt aludni tértem, ami nem gyakran fordul elő.

Békésen szunyókálok, amikor fél kettőkor Amado ébresztget, hogy Hung (ex-szobatárs) keres telefonon. Először is alaposan lehordtam Amadot, hogy ez elég hülye vicc. De aztán kiderült, hogy tényleg Hung telefonált. (Halkan elnézést kértem Amadotól.)

Valami kendó-ról magyarázott a telefonban (angolul). Nem értettem. Két perccel később már a szobában volt, ahol kiderült, hogy nem kendó, hanem "candle", ami angolul gyertyát jelent. Szóval hajnali fél kettőkor jött, hogy úgy emlékszik, nekem van gyertyám, és tudnék-e neki adni...

Adtam. De azt még mindig nem értem, hogy miért kellett neki hajnalok hajnalán két darab teamécses…

A nyelvi központban minden negyedévben van két "kulturális esemény".
A nyári szemeszterben ezek hagyományosan egy énekverseny és egy ebéd formájában öltenek testet.Nemrégiben az ebéden voltunk túl.

Egy közeli étterembe mentünk, ahol mindenféle ínyencséget ettünk. Az egyik specialitás a sült csirke, aminek a különlegessége, hogy házi csirkéből készítik, nem pedig táposból. Én nem sok különbséget éreztem.

Az alábbi videót Hugo készítette. Éppen motorozik az egész nyelviskola az étteremhez.



A mi asztalunknál ült az egyik tanárunk, és a központ két vezetője. Az ilyen közös étkezések mindig remek alkalmak arra, hogy az ételek nevét megtanuljuk. Kérdzegettem is a tanárnőt. Mondta, hogy ez mi, meg az mi. Egy alkalommal viszont felment bennem a pumpa: sorolja a tanárnő az ételek neveit, alapanyagait, amikor egyszer csak megjegyzi: ez pedig hal! Mondta ezt egy egészben kisütött halra. Tök evidens, hogy hal volt. Mondom is neki, hogy annyira azért nem rossz a kínaiam, hogy ne ismerjem fel a halat...

Az alábbi képen Jose, Chen Chong és Wen Ming. A háttérben a 13-as számú meztől jobbra Péter látható. Igen, az ülő, vigyorgó srác.

Majdnem osztálykép.
A bal szélen Augustin, "alatta" a barátnője Gelly (ejtsd: Heli).
Az előző kép párja. Itt Amadót Huang tanárnő helyettesíti. Ő a beszéd tanárunk. Kár, hogy a kiejtése nem a legjobb. De egyébként jó tanár.
Na és a JÁTÉK!

A nyelviskola tanárai között kifejezett népszerűségnek örvend a következő játék:
ketten állnak egymással szemben. Az első játékos az orra elé tartja a két kezét és azt mondja háromszor, hogy orr. Majd a negyedik alkalomra mond egy másik testrészt (fül, szem, áll, száj). A másik játékos akkor nyer, ha ő abban a pillanatban, amikor az első mondja az új testrészt, nem arra mutat. Pl.: Az első mondja, hogy orr-orr-orr-száj, erre a második a fülére mutat. Igen egyszerű, de mégis számtalan nevetésre ad okot.

Az ebéd után ezt csapatverseny formájában játszottuk. Az osztályt Amado, Augustin és Wen Ming képviselte.

A lebonyolítás elég érdekes volt, mert a vesztes csapatot mindig újak helyettesítették. így, aki utoljára következett, annak volt a legnagyobb esélye nyerni.

Az alábbi képen a fehér pólóban lévő hölgy a nyelviskola igazgatója. Mellette vajszínű felsőben a nyelvtan tanárom. A sárga pólós lány Seika, Japánból. Augustin és Hugo párharca. Igazi paraguayi rangadó volt!

Egy kis szerencsével ugyan, de mi nyertünk! Szép volt fiúk!
A nyeremény egy karton dobozos sör volt, amit aznap este Amado és Agustin szülinapi buliján el is fogyasztottunk.

Ez is Hugo videója. Érdekes... ja, és én is rajta vagyok!

Taiwanon is véget ért a tanév. Sajnos ez csak a normál iskolákra igaz, a nyelviskolákra, amelyek egyikében én is tanulok, ez nem igaz :(

Hung együttélésünk utolsó estéjén meghívott engem és Amadot vacsorazni egy japán/kínai étterembe. Az étteremlán neve Taoban. Igazán pöpec kis hely.




Volt egy menüsor, amelynek minden tételéből lehett egyet választani. (Magyarul: pl volt 4 fajta leves, amelyből egyet lehetett választani.)

Kezdetnek kaptunk egy csésze teát. Tipikus tea volt: se íze, se bűze.


Az első fogás párolt gomba volt. Nekem ízlett. Mellette a fehér gombóc retek volt. ízre az otthoni retekre hasonlított. A retek ezek szerint mindenhol retek.
Azután előételnek tengeriherkentyű+gyümölcs+rizs saláta. Volt benne rák is. Az az egyik kedvencem.



Ekkor kaptunk egy minicsészényi édes szirupot. Olyan volt, min amikor az őszibarack-konzerv leve.Azután jött a kettes számú előétel. Tonhal+rizs bebundázva.
Ez a valóságban így nézett ki.

Ezután leves következett.

Hung valamilyen krémlevest kanalaz.

Amado a marhahúslevest választotta.
Én is marhahúslevest ettem. Volt benne egy kocka marhahús, némi zöldhagyma, meg egy darab valami zöld. Ez lóg ki a levesből.
Hivatalosan így kellene kinéznie az étterem marhahúslevesének. Csak tudnám, hogy jobb oldalt mi úszik a lé tetején...

Főétel: félig átsült marhahús. A tányér jobb oldalán bors-szósz, a bal oldalán elfelejtettem-szósz. Az utóbbi jobb volt! A hús mellett látható sárgaszínű dolog eredetére sem jöttem rá. Ehető volt!
A hús pedig kiváló!!!
Hung bárányt rendelt, amit az asztalnál szeletelt fel neki a pincér.

Ezután desszert. Hung zöldtea-krémet, vagy valami nagyon hasonlót evett.
Én maradtam a mangó-pudingnál.

Hung-gal elégedetten ülünk az asztalnál.

A vacsora után bowlingozni mentünk.

Amado éppen megfontol.
Amado éppen nekifut.
Amado éppen meglepődik.
Amado és Hung éppen meglepődnek, hogy fényképezem.
Hung éppen tarolni készül.
Én éppen nekifutok.
Én éppen megfontolok.
Én éppen vicces vagyok...

----------------------------------------

Most már vannak új szobatársak. Hamarosan róluk is beszámolok.

Az egyik legkedveltebb szabadidős tevékenységem az olvasás. Régen is ez volt, most is ez. Az idegen nyelven olvasás pedig egy teljesen új világot tár fel. Most nem elsősorban a hírekre, illetve hosszú és sokszor unalmas külpolitikai fejtegetésekre gondolok. Hanem regényekre. Az angol nyelv egy teljesen új oldala tárul fel előttem. Kezdek kicsit jobban tisztában lenni a különbségekkel a brit és az amerikai angol között.

Kedvelem Tom Clancy regényeit. Ő írta többek közt a Vadászat a Vörös Októberre című regényt, amelyből film is született Alec Baldwinnal és Sean Conneryvel a főszerepekben. Clancy általában titkosszolgálati műveletekről ír.

Ha fanyalogni akarnék, akkor azt mondanám, hogy ponyvát olvasok. Szerintem nem az. Vagy ki tudja. Ha az, akkor nem zavar. Általában a Jó és a Rossz harcol egymás ellen a regényeiben. A Rossz a Szovjetunió, néha a japánok és a kínaiak, valamint újabban a(z arab) terroristák. A Jó természetesen az Egyesült Államok, amely minden világok legjobbika. Ez az értelmezés egy kicsit kezd zavarni. Általánosítva azt lehet mondani, hogy ez az az amerikai gondolkodásmód, amely egyre több embernél kiveri a biztosítékot.

Mindenesetre a könyvek izgalmasak.

Egy hónapja olvastam az Executive Orders-t (nincsm még magyra kiadása). Két hete olvastam a The Teeth of the Tiger-t (A tigris karmai) és a héten pedig a Red Rabbit-et (Vörös nyúl).

A második könyvben az amerikai titkosszolgálatnál is titkosabb szolgálat likvidálja méreggel a terroristákat. Mert azok el akarják pusztítani Amerikát, illetve a kultúrájukat. Ezért nyugodt szívvel ölik a terroristákat. Az már meg sem fordul a fejükben, hogy a terroristák alapfeltevése is valami hasonló, csak ott a gonosz az USA. (Ez nem jelenti azt, hogy a terrorral értek egyet. Mint ahogy sok okos ember sem tudja a megoldást ezekre a problémákra, úgy én - a magam szerény képességeivel – sem fogom megváltani a világot.)

A Red Rabbit már a 80-as évek elején játszódik: egy szovjet KGB hivatalnok rájön, hogy főnökei meg akarják ölni II. János Pált, ezért elhatározza, hogy családjával az Egyesült Államokba emigrál. A menekülés Budapesten keresztül történik.

Néhány oldalt a szerző Budapest és Magyarország ismertetésének szentel. Érdekes, hogy milyen kép alakult ki benne a 80-as évek Magyarországáról. A könyv szerint a magyarok nem hisznek a kommunizmusban, szeretnek vásárolni. Olcsón és jókat ettek. Világszínvonalú az orvostudomány, illetve néhány mérnöki teljesítményt is díjaz, legfőképpen a videólejátszó-gyártást (a japánoktól loptuk). Valamint többször elhangzik, hogy Magyarország volt a Keleti-blokk fő pornófilm elosztó központja (Jugoszláviából csempészték a magyarok be a pornókazettákat, és innen kerültek tovább északra, illetve keletre)

Ja és a magyarok fő tulajdonságai között említi, hogy mindig megtalálják a kiskaput. Magyarul is szerepel a regényben az a mondás, hogy a nagykapu mellett mindig van egy kiskapu.

Érdekes, sablonos jellemzés. Ahogy a Hamletben mondja Polonius: Örült beszéd, de van benne rendszer.