Az egyik legkedveltebb szabadidős tevékenységem az olvasás. Régen is ez volt, most is ez. Az idegen nyelven olvasás pedig egy teljesen új világot tár fel. Most nem elsősorban a hírekre, illetve hosszú és sokszor unalmas külpolitikai fejtegetésekre gondolok. Hanem regényekre. Az angol nyelv egy teljesen új oldala tárul fel előttem. Kezdek kicsit jobban tisztában lenni a különbségekkel a brit és az amerikai angol között.

Kedvelem Tom Clancy regényeit. Ő írta többek közt a Vadászat a Vörös Októberre című regényt, amelyből film is született Alec Baldwinnal és Sean Conneryvel a főszerepekben. Clancy általában titkosszolgálati műveletekről ír.

Ha fanyalogni akarnék, akkor azt mondanám, hogy ponyvát olvasok. Szerintem nem az. Vagy ki tudja. Ha az, akkor nem zavar. Általában a Jó és a Rossz harcol egymás ellen a regényeiben. A Rossz a Szovjetunió, néha a japánok és a kínaiak, valamint újabban a(z arab) terroristák. A Jó természetesen az Egyesült Államok, amely minden világok legjobbika. Ez az értelmezés egy kicsit kezd zavarni. Általánosítva azt lehet mondani, hogy ez az az amerikai gondolkodásmód, amely egyre több embernél kiveri a biztosítékot.

Mindenesetre a könyvek izgalmasak.

Egy hónapja olvastam az Executive Orders-t (nincsm még magyra kiadása). Két hete olvastam a The Teeth of the Tiger-t (A tigris karmai) és a héten pedig a Red Rabbit-et (Vörös nyúl).

A második könyvben az amerikai titkosszolgálatnál is titkosabb szolgálat likvidálja méreggel a terroristákat. Mert azok el akarják pusztítani Amerikát, illetve a kultúrájukat. Ezért nyugodt szívvel ölik a terroristákat. Az már meg sem fordul a fejükben, hogy a terroristák alapfeltevése is valami hasonló, csak ott a gonosz az USA. (Ez nem jelenti azt, hogy a terrorral értek egyet. Mint ahogy sok okos ember sem tudja a megoldást ezekre a problémákra, úgy én - a magam szerény képességeivel – sem fogom megváltani a világot.)

A Red Rabbit már a 80-as évek elején játszódik: egy szovjet KGB hivatalnok rájön, hogy főnökei meg akarják ölni II. János Pált, ezért elhatározza, hogy családjával az Egyesült Államokba emigrál. A menekülés Budapesten keresztül történik.

Néhány oldalt a szerző Budapest és Magyarország ismertetésének szentel. Érdekes, hogy milyen kép alakult ki benne a 80-as évek Magyarországáról. A könyv szerint a magyarok nem hisznek a kommunizmusban, szeretnek vásárolni. Olcsón és jókat ettek. Világszínvonalú az orvostudomány, illetve néhány mérnöki teljesítményt is díjaz, legfőképpen a videólejátszó-gyártást (a japánoktól loptuk). Valamint többször elhangzik, hogy Magyarország volt a Keleti-blokk fő pornófilm elosztó központja (Jugoszláviából csempészték a magyarok be a pornókazettákat, és innen kerültek tovább északra, illetve keletre)

Ja és a magyarok fő tulajdonságai között említi, hogy mindig megtalálják a kiskaput. Magyarul is szerepel a regényben az a mondás, hogy a nagykapu mellett mindig van egy kiskapu.

Érdekes, sablonos jellemzés. Ahogy a Hamletben mondja Polonius: Örült beszéd, de van benne rendszer.