Több előnye is van, ha meglátogatnak tajvani ismerőseim. Ezek közül a sokadik, hogy filmek is lapulnak a laptopjukon. Előző este így sikerült megnézni a Cape No. 7 című filmet, amely a tavlyi év nagy dobása volt Tajvanon. Minden idők második legtöbb bevételt hozó filmje a szigeten, csak a Titanic előzi meg.
Wei Te-Sheng első egészestés filmjéről van szó, Chie Tanaka (japán színésznő) és Van Fan (tajvani színész) főszereplésével.
Az író és rendező Wei 2004-ben hallott egy történetet, melyben egy tajvani postás sikeresen kézbesített egy levelet, amelyet egy japán személy küldött volt alkalmazottjánok (?) egy olyan tajvani címre, amely még akkor volt használatban, amikor a japánok megszállás alatt tartották a szigetet. (Tajvan 1895 és 1945 között japán kolónia volt.) Ez ihlette Wei-t, ez a történet szolgált a Cape No 7 alapjául.
A film nyitójelenetében Tajpejben vagyunk, Aga, a fővárosba érkezett vidéki rockzenész, összetöri a gitárját és elindul haza. A motor tükrében távolodik a Taipei 101, kopott motor, elgyötört arc, minden a helyén van.
Aga nem találja a helyét dél-tajvani (Hengchun, Pingtung megye egyik tengerparti települése) otthonában. Mostohaapja, aki a városi tanács egyik előljárója, elintézi, hogy postás lehessen. Egy csomagot vissza kellene vinnie a posta központjába, mert a címzett ismeretlen. Aga nem viszi vissza a csomagot, és unalmában kibontja azt. Hét levél kerül elő a dobozból, amelyben egy 60 évvel ezelőtti szerelemes történet bontakozik ki.
1940-ben egy Tajvanon élő japán tanár Dél-Tajvanon megismerkedik egy helyi lánnyal, Kojima Tomoko-val (bár a név japán, de tajvani lányt takar.), szerelmesek lesznek egymásba. A japán kapituláció után a tanárnak el kell hagynia Tajvan-t, és bár magával vihetné a lányt, ezt félelemből, gyávaságból mégsem teszi. A hajóúton ír hét levelet, amelyben próbálja megfogalmazni, hogy miért nem emrte magával vinni Tomokot-t.
Tomoko a kikötőben figyeli a távolódó hajót.
A tanár halála után unokája küldi el a leveleket Tajvanra, de csak a régi címet tudja, ezért úgy címzi meg, ez azonban már nem létezik, a levél kézbesíthetetlen.
A film másik szála szerint egy Hengchunban lévő üdülőközpontba meghívnak egy híres japán énekest, de az csak úgy léphet fel, ha egy helyi zenekar lesz az előzenekar. A koncertszervezők ebbe beleegyeznek, a helyieknek már csak azt kell kitalálniuk, ki lépjen fel, ugyanis helyi zenekar nem létezik. A japán fellépő (japán) ügynöke a szállodában felügyeli a felkészülést a koncertre.
A kedvencem: az öreg postás, akinek a munkáját megkapja Aga, miután az öreg eltöri a lábát. Az öreg nagyon büszke magára, mert tud játszani valamilyen kéthúros hangszeren (ennek a nevét nem tudom). Mindenképpen szeretne bekerülni a zenekarba, az egyik legjobb rész, amikor a kezébe nyomnak egy basszusgitárt.
A japán ügynök neve is Tomoko, mint a 60 évvel korábban megismert lányé.
Innen már sejthető a végkifejlet. Aga természetesen bekerül a zenekarba, számos konfliktus a többi taggal, a szervezőkkel, önmagával. Tomoko-val szerelmesek lesznek egymásba. Közben közös céljukká válik a kézbesíthetetlen levelek célbajuttatása, amely végül is sikerül, sikeres koncertfellépés, majd happy end. A már idős Tomoko arcát nem látjuk, végig csak oldalról mutatják, amint ül és rizst hántol(?).
A bő két óra gyorsan eltelik. A vidéki Tajvan hamisítatlanul jelenik meg (a tapasztalataim szerint). A tanár leveleit az egész filmben japánul olvassák fel a szereplők, a többi részben kínaiul és tajvaniul beszélnek. A tajvaniból a káromkodáson kívűl nem nagyon értettem meg mást, itt is kénytelen voltam a kínai feliratra koncentrálni. Még meg kell párszor nézni a filmet, hogy ráérezzek a tényleges ízére. A jó hír az, hogy van kedvem újra nézni, számos részlet vár még felfedezésre.
A siker egyik kulcsa a történet sokszínűsége. Benne van egy kicsit a japán megszálláshoz való hozzállás (emiatt Kínában be akarták tiltani a beutatást), a soknemzetiségű Tajvan (szárazföldi kínaiak, tajvaniak, hakkák, japánok, nyugatiak), a vidéki élet, a nemzetközi lét rohanó világa. Csak ajánlani tudom.
A filmről
IMDB [eng]
Wikipedia [eng]
az első 7 perc
