A cím azért Keleti gyümölcsök, mert én a Távol-Keleten találkozom velük. Eredetüket, főbb termelési helyüket tekintve nem biztos, hogy a "Kelethez" köthetőek.
A sárkány-gyümölcsöt (dragon fruit) ismerik még pitaya néven is. Kínaiul: huǒ lóng guǒ (火龙果). Dél-, illetve Közép-Amerikában honos. Holland és francia közvetítéssel jutott el a világ más részeire. Nagy népszerűségnek örvend Vietnámban, Malajziában, Taiwanon, Dél-Kínában és Izraelben is.
Három fő fajtája van: 1. fehér belsejű, kívülről piros: Hylocereus Undatus 2. piros belsejű, kívülről piros: Hylocereus Undatus 3. fehér belsejű, kívőlről sárga: Selenicereus Megalanthus
Taiwanon én az egyes számúval találkoztam eddig. Legutóbb ezt kóstoltam meg. Furán "rücskös" a gyümölcs, nagy gumók vannak rajta. Tapintásra semmi különös, nagyon enyhén viaszos.
Megpucolni több módon is lehet. Sokan csak kettágják, majd gerezdekre, szelik.
Az én kínai ismerőseim máshogy szokták fogyasztani. Előbb meghámozzák: a tetején a héj viszonylag könnyen megragatható, és le lehet húzni az "aljáig" . Ezt addig ismételgetjük, amíg körbe nem érünk.Hámozás után így néz ki:
Apró magokat tartalmaz, ezeket meg lehet enni. (Lásd: kiwi és magvai).
íze: kiwi jellegű, de semmiképpen sem keserű. Nem is túl édes. Olyan dragon fruit íze van... :) Érdemes kipróbálni!
Taiwanon viszonylag olcsó, és mivel 98 százalékban elfogyasztható, ezért gazdaságos is, ami egy ösztöndíjas diák számára nem elhanyagolható szempont.
Taiwan-t magyarul Tajvanként kell írni, Taipei-t Tajpejnek, Tainan-t Tajnannak... A magyar verziót általában nem szoktam használni... néha igen, néha vegyesen is... csak, hogy ne legyen egyszerű az olvasó élete. Mentségem, hogy a kínai nevek magyar átírásának nem vagyok kifejezett híve (sehol máshol a világban nem hívják Taiwan-t Tajvannak, vagy éppejn Beijing-et Pekingnek). Egyszer erről majd írok bővebben.
on: a hétvégén ismét Taipeibe utaztam. (Korábbi útjaim: 2005. okóber, 2006. október) Az utazás oka ezúttal is az volt, mint tavaly. A külügyminisztérium meghívására külföldi diákok utaztak a fővárosba az egyik művészeti egyetemre vendégeskedni. A tainani ismerőseim nem utaztak velem, így kicsit féve tekintettem az út elé, mert 39 számomra ismeretlen emberrel kellett utaznom, de nagyon jól sikerült a kirándulás, lett néhány új ismerősöm. (Remélem, ritkán összefutunk majd Tainanban. ígéretekben nem volt hiány.)
Az utazás (öt óra buszon) unalmas volt... az ebéd elment, semmi különleges... a kiállítás különbözött a tavalyitól. Alig néhány egyetem mutatkozott be. 10 perc alatt végeztünk a nézelődéssel. Pár utastársunk fellépett a délutáni vetélkedőn, de sajnos(?) nem mehett el minannyiunk megnézni őket, mert a nézőtér elég korlátozott befogadóképességgel rendelkezett.
Két mongol lánnyal
Kis mongol kifejezéstár: sainuu - hello bayarlalaa - köszönöm Minii ner Gabor. - A nevem Gábor. Chi saikhan nudtei yuimaa. - Szépek a szemeid!
Az előadás megnemtekintését nem bántam nagyon. Néhány sráccal és egy lánnyal elmentünk forrás-nézőbe. (Igazából kocsmát akartunk kereseni, de ez itt nem egyszerű. Valaki azt javasolta, hogy mennyünk el egy forráshoz, annak a közelében biztos van valamilyen vendéglátó hely... ügyes: városnézés és sör...
Végül is találtunk egy forrást, ami igen meleg volt. Csak úgy gőzölgött...
Hatan voltunk forrás-keresőben. Mindenki másik ország állampolgára volt: egy lány Mexikóból, egy-egy srác Angliából, az Egyesült Államokból, Lettországból és Lengyelországból. Nagyon élveztem a társalgást. Végre egy rendes beszélgetés. 1. sört ittunk. 2. Angolul ment a társalgás, nem voltak nyelvi korlátok. Kulturális sokk sem volt, nem voltak félreértések a kulturális háttér miatt. Egyszerűen csak móka és kacagás volt. Meg nyelvtanulás. Például megtanultam, hogy a "fiut" lengyelül péniszt jelent, míg a "csipa" az előbbi férfi szerv női megfelelőjének szleng elnevezése.
Este visszamentünk a kiállításra, mert büfépulttal vártak, amit nem volt szívünk kihagyni. Jót ettünk.
Stephen (USA) és Daniella (Mexikó) igencsak jóllakott
Egyetlen magyar voltam, de a magyar zászlót nem felejtették el. Megdobogtatta a szívem eme apró figyelmesség.
Véletlenül összefutottam Cathrine-nel, Hugo-val és Favio-val (Paraguayból). Tavaly évolyamtársak voltunk a kaohsiungi nyelviskolában. Meg is beszéltünk egy másnapi találkozót a Taipei-i albérletükbe, amiből annyi sikerült, hogy Cathrine-nel találkoztam, mert a srácok nem bírtak felkelni hajnali 10-kor...
Cathrine
Másnap a Cathirine-nel való találkozás után mteróval utaztam, hogy csatlakozzam a csoportomhoz.
A metróban érdekes feliratra lettem figyelmes
A felirat magyarul: "Várakozó-zóna női utasok részére éjszaka". Nem diszkriminációról van szó! Csak annyi, hogy ezen zóna a szokásosnál is jobban meg van világítva, kamerával is figyelik. Szerintem ez figyelmes/okos dolog.
A csoportvezetőink: Stacy és Doras
Ebéd után egy kis hülységgel szórakoztattuk magunkat. Parázson-járás helyett szökőkúton-átrohanással ütöttük el az időt.
Hazafelé megálltunk a nemzeti hősök emlékművénél. Itt volt díszőrség, meg menetelés. Alább az egyik katonával vagyok látható. A díszőrséget ellátó katonákra fehéringes munkatársak vigyáztak: szemüket törölték, elhesegették a túl szemtelen túristákat, stb...
Ha figyelmesen szemléled az alábbi képet, akkor láthatod, hogy a srác arcán van egy széles fehér csík. Ez amiatt van, hogy ők is a díszőrség tagja, csak "szabadnaposak". A fehér csíkot a sisak viselése okozza.
off: a helyesírásról Taiwan-t magyarul Tajvanként kell írni, Taipei-t Tajpejnek, Tainan-t Tajnannak... A magyar verziót általában nem szoktam használni... néha igen, néha vegyesen is... csak, hogy ne legyen egyszerű az olvasó élete. Mentségem, hogy a kínai nevek magyar átírásának nem vagyok kifejezett híve (sehol máshol a világban nem hívják Taiwan-t Tajvannak, vagy éppejn Beijing-et Pekingnek). Egyszer erről majd írok bővebben.
on: a hétvégén ismét Taipeibe utaztam. (Korábbi útjaim: 2005. okóber, 2006. október) Az utazás oka ezúttal is az volt, mint tavaly. A külügyminisztérium meghívására külföldi diákok utaztak a fővárosba az egyik művészeti egyetemre vendégeskedni. A tainani ismerőseim nem utaztak velem, így kicsit féve tekintettem az út elé, mert 39 számomra ismeretlen emberrel kellett utaznom, de nagyon jól sikerült a kirándulás, lett néhány új ismerősöm. (Remélem, ritkán összefutunk majd Tainanban. ígéretekben nem volt hiány.)
Az utazás (öt óra buszon) unalmas volt... az ebéd elment, semmi különleges... a kiállítás különbözött a tavalyitól. Alig néhány egyetem mutatkozott be. 10 perc alatt végeztünk a nézelődéssel. Pár utastársunk fellépett a délutáni vetélkedőn, de sajnos(?) nem mehett el minannyiunk megnézni őket, mert a nézőtér elég korlátozott befogadóképességgel rendelkezett.
Két mongol lánnyal
Kis mongol kifejezéstár: sainuu - hello bayarlalaa - köszönöm Minii ner Gabor. - A nevem Gábor. Chi saikhan nudtei yuimaa. - Szépek a szemeid!
Az előadás megnemtekintését nem bántam nagyon. Néhány sráccal és egy lánnyal elmentünk forrás-nézőbe. (Igazából kocsmát akartunk kereseni, de ez itt nem egyszerű. Valaki azt javasolta, hogy mennyünk el egy forráshoz, annak a közelében biztos van valamilyen vendéglátó hely... ügyes: városnézés és sör...
Végül is találtunk egy forrást, ami igen meleg volt. Csak úgy gőzölgött...
Hatan voltunk forrás-keresőben. Mindenki másik ország állampolgára volt: egy lány Mexikóból, egy-egy srác Angliából, az Egyesült Államokból, Lettországból és Lengyelországból. Nagyon élveztem a társalgást. Végre egy rendes beszélgetés. 1. sört ittunk. 2. Angolul ment a társalgás, nem voltak nyelvi korlátok. Kulturális sokk sem volt, nem voltak félreértések a kulturális háttér miatt. Egyszerűen csak móka és kacagás volt. Meg nyelvtanulás. Például megtanultam, hogy a "fiut" lengyelül péniszt jelent, míg a "csipa" az előbbi férfi szerv női megfelelőjének szleng elnevezése.
Este visszamentünk a kiállításra, mert büfépulttal vártak, amit nem volt szívünk kihagyni. Jót ettünk.
Stephen (USA) és Daniella (Mexikó) igencsak jóllakott
Egyetlen magyar voltam, de a magyar zászlót nem felejtették el. Megdobogtatta a szívem eme apró figyelmesség.
Véletlenül összefutottam Cathrine-nel, Hugo-val és Favio-val (Paraguayból). Tavaly évolyamtársak voltunk a kaohsiungi nyelviskolában. Meg is beszéltünk egy másnapi találkozót a Taipei-i albérletükbe, amiből annyi sikerült, hogy Cathrine-nel találkoztam, mert a srácok nem bírtak felkelni hajnali 10-kor...
Cathrine
Másnap a Cathirine-nel való találkozás után mteróval utaztam, hogy csatlakozzam a csoportomhoz.
A metróban érdekes feliratra lettem figyelmes a földön.
A felirat magyarul: "Várakozó-zóna női utasok részére éjszaka". Nem diszkriminációról van szó! Csak annyi, hogy ezen zóna a szokásosnál is jobban meg van világítva, kamerával is figyelik. Szerintem ez figyelmes/okos dolog.
A csoportvezetőink: Stacy és Doras
Ebéd után egy kis hülységgel szórakoztattuk magunkat. Parázson-járás helyett szökőkúton-átrohanással ütöttük el az időt.
Hazafelé megálltunk a nemzeti hősök emlékművénél. Itt volt díszőrség, meg menetelés. Alább az egyik katonával vagyok látható. A díszőrséget ellátó katonákra fehéringes munkatársak vigyáztak: szemüket törölték, elhesegették a túl szemtelen túristákat, stb... Ha figyelmesen szemléled az alábbi képet, akkor láthatod, hogy a srác arcán van egy széles fehér csík. Ez amiatt van, hogy ők is a díszőrség tagja, csak "szabadnaposak". A fehér csíkot a sisak viselése okozza. A hazaút ismét unalmas volt. Többnyire aludtam.
Furcsa véletlen folytán az általam rendszeresen olvasott kelet-ázsiai (ideértve nagyvonalúan Új-Zélandot is) blogokon az utóbbi időben több bejegyzésben is foglalkoztak blogger társaim az angol nyelvvel.
Vera és Karesz a "kommunikációs leblokkolástól" (communication breakdown) félve vetették bele magukat Szöulban egy koreai mérnök búcsúbulijába. A koreaik vendégszeretetén kívűl "néhány korty" alkoholos nedű tette folyékonnyá a társalgást. (Ebben az esetben a koreaiknak volt szükségük a feszültségoldásra, mert Veráék kiválóan beszélnek Shakespeare nyelvén)
Leventekezdeti élményeiről mesél Malajziában. A legtöbb problémája a kínaiak angoljával akad. Ha az adott kínai nem beszél angolul, akkor azért, ha meg igen, akkor azért, tudniillik túl gyorsan beszél (mármint a kínai). Leventére legyünk büszkék! A magyar """forradalom""" problémakörtől (tripla idézőjelben Levente által) kezdve a Pannon Puma gazdasági teljesítményén át sokmindenről mesél rendkívűl színes társaságának.
Csanád többször foglalkozik a kérdéssel Új-Zélandon írt blogjában. Először az új-zélandiak kiejtésén akad fenn. Viccesek ezek a kezdeti lépések a kiwi english-sel: internet --> entenim; pen --> pin. Itt megjegyzem, hogy tavaly nekem is volt új-zélandi osztálytársam, akinek az angolját egyáltalán nem értettem. Szóval minden tiszteletem Csanádé! Egy másik bejegyzésében Csanád arról "panaszkodik", hogy új angol kifejezések tanulásánal sokszor nem tudja a magyar megfelelőt. Ezt Levente is írta, és én is meg tudom erősíteni. Kiváló példa a Kareszéknál említett "kommunikációs leblokkolás", amely angolul egyértelmű, magyarul viszont hülyén hangzik. Az új-zélandi letelepedéshez általában szükséges egy IELTS nyelvizsga, ezzel kapcsolatban itt olvashatsz.
A tajvaniak angoljával nekem nincsennek rossz tapasztalataim. Aki meg mer szólalni, azt meg lehet érteni. Felmerült bennem, hogy azért nem érzem problémásnak a tajvani kiejtést, mert kínaiul tanulok, és már "ráállt a fülem"... lehet. Nem tudom.
Amire mindenki panaszkodik, az a japánok angolja. Ezzel kapcsolatban nincsennek közvetlen tapasztalataim. Az általam ismert japánok nem beszélnek angolul... Talán Gabi, aki több évet töltött Japánban bővebben tudna erről mesélni, vagy Panni, akinek sok japán ismerőse van a Sun Yat-sen nyelvi központjában.
Lányok, fiúk! Ne habozzatok, írjátok meg, mit gondoltok!
Mint távolba szakadt hazafi, egy idő után úgy éreztem, a magyar ismerősökkel történő kapcsolattartás nem elég a magyar nyelv ápolásához. Magyar beszédet akartam hallgatni. Ráadásul kifejezetten humorosat. Hol is lehet ilyeneket találni?
Magyar felhozatal
Elsőként a YouTube-on néztem szét. Hofi-videók, Hajós András-videók, Gálvölgyi-videók. Innen lehet még tovább kalandozni.
Másodszor szétnéztem az egyik legnépszerűbb magyar fájlmegosztó hálózaton (DC++). Itt még több Hofi adást találtam. Előfordul még néhány Fábry műsor, meg Markos-Nádas is.
Harmadszor rákerestem a Petőfi Rádió hangtárában a Kabarécsütörtök adásáira. (Sajnos a navigáció elég nehézkes, de kis gyakorlással használható.)
A fenti listát elég szegényesnek érzem. Persze Hofi örök, de egy hét Hofi hallgatás után kezdek kicsit megcsömörleni. (Na nem nagyon.) A fellelhető Fábry előadások száma nem túl nagy. Hajós még kevesebb. Valamint néha sikerül belehallgatnom egy-egy korábbi L'art pour L'art vagy Nagy-Bandó anyagba. A Rocker Zsolti féle bohóckodást nem sorolnám a humor kategóriába: alpári, ízléstelen, gusztustalan.
A Kabarécsütörtök is elég poros. Farkasházy Tivadar, Heilig Gábor, Trunkó Barnabás humortalan felkonferálásai... borzasztó. Pedig ők viccesnek gondolják magukat. (Néha azért mondanak humorosat is. Néha...) Bajor, Gálvölgyi, Kern, Hernádi év(tizedek) óta játszott tipikus figurái, melyet mér unásig ismerünk. Nemrégiben hallottam egy vicces Maksa szösszenetet is... meg is lepődtem. A humorosnak nem mondható Maksa-híradó alapján nem gondoltam volna, hogy erre is képes.
Általában szeretem a stand-up comedy műfajt, azt, amikor kiáll egy pali/csajszi és mondja. Ebben jónak tartom Hajós Andrást, régebben Fábryt. Szőke András, Badár Sándor jöhet minden mennyiségben. Litkai Gergely magánszámai is nagyon jók. (Ő általában előre megírt anyagot mond, de így is nagyon jó!)
Felüdülést jelentenek az idei Humorfesztivál új felfedezettjei: Beliczai Balázs, Csenki Attila, Kiss Ádám (ő a country stand up comedy-t képviseli, és a welcome rántotthús kifejezéssel ajándékozta meg a magyar nyelvet). Újabban ők is láthatóak a Godot Dumaszínházban. Ajánlom mindenkinek! Egy érdekes írás az idei humorfesztiválról.
Angol nyelven
Ha semmi új hallgatnivaló nincs, akkor marad az angol nyelvű humor. Legújabb kedvencem Stephen Colbert. A fickó itthon akkor vált ismerté, amikor elindult az új M0-ás híd névpályázatán. A teljes story itt olvasható. [video1, video2] A Colbert-showba még Simonyi András amerikai magyar nagykövet is ellátogatott. Colbert munkatársa a szeptemberi magyarországi események kapcsán csinált viccet/figurázta ki/űzött gúnyt (vérmérséklettől fűggően tessék választani az előző jelzőkből) a magyar állampolgárok demokráciába vetett hitéből. Másik kedvencem a kazah álriporter
Borat. Szerintem a filmje nem jó, sőt: rossz. Ami nagyon jól működik 5-10 perces előadásokban, az másfél órás mozifilmben nem.
Összefoglalva
Nehéz szellemileg és kronológiailag friss magyar humorhoz jutni. Idegennyelv-tudással felvértezve pedig egyre inkább nyitok a nagyvilág felé.
Ha tudsz olyan helyet, amelyet nem említettem, kérlek jelezd!
forrás
Hámozás után így néz ki:
íze: kiwi jellegű, de semmiképpen sem keserű. Nem is túl édes. Olyan dragon fruit íze van... :) Érdemes kipróbálni!
