zhaoman

Nemrégiben Kaohsiungban jártam a Sun Yat-sen Egyetemen, annak is a nemzetközi diákok lakhelyéül szolgáló kollégiumában. Többek közt panamai, paraguayi, francia, holland, vietnámi és japán diákok laknak itt.

Az együttélés számos érdekességgel szolgál. A japán diákok egy része viszonylag nehezen viseli, a szobájuk előtt éjfélkor kezdődő latin partikat... erre személyes tapasztalataim alapján a legjobb orvosság, ha mi is csatlakozunk a szórakozókhoz, mert különben nagyon dühítő tud lenni :)

A tajvani kollégiumokban a szemetet mindenkinek saját magának kell levinnie a kukákba. Ez addig nem is gond, amíg mindenki a szobájában szemetel. De amint megjelenik egy közös tér, jelen esetben a konyha, már sokkal nehezebbé válik a szemét-probléma kezelése. Főzés után jó esetben zacskókba kerül a szemét, de a zacskó a konyhában marad. Amint megtelik, előkerül egy nagyobb zacskó, és a szemét csak gyűlik és gyűlik. Ha valaki megunja a terjengő bűzt, akkor leviszi a szemetet.

Ezt elégelte meg valaki, és kihelyezett egy papírt, a következő felirattal:
"Kérlek, ne szemetelj ide! Köszönöm az együttműködésedet!"

íme az eredmény:

Februári Magyarországon tartózkodásom alatt egy kevés időt tévénézéssel is töltöttem. (Bevallom megnéztem egy Barátok közt epizódot is...).

A reklámok között elég sokszor tűntek fel Szőke András és Badár Sándor UPC-t reklámozó videói. Szerintem elég ötletesek voltak a reklámok, nekem tetszettek. (Itt egy Index-es riport a humoristákkal).

Azért említem ezt az egészet, mert most akadtam az egyik olyan filmre, amelynek az a sztorija, hogy Szőke hónapok óta néz egy kínai csatornát, mely a UPC egyik kábelelőfizetés-csomagjában található. Ketten elmennek egy kínai boltba, hogy vegyenek egy kicsi kínai vázát.

A köszönés még megy. (Ni hao) Azonban ennél tovább nem jutnak. Szőke a kezével próbál egy vázát rajzolni a levegőbe, amire az eladó megkérdezi, hogy az előtte lévő tálat szeretné-e megvenni. Azután Szőke tovább magyaráz (halandzsázik) és mutogat, mire az eladó hölgy "Evőpálcikát akar venni?" ... :)))

Végül a nő elővesz egy hatalmas vázát: "Szerintem ez nem rossz"- mondja. Tipikus (kínai) eladói magatartás... Szőke tovább magyarázz, hogy kisebbet szeretne...

Hoppá! Megtaláltam a videót. Nézzétek meg!

Minden egyetemen kötelező program az éves nemzetközi fesztivál, melynek keretében néhány napot az egyetemen tanuló külföldi diáknak szentelnek. A kólföldiek bemutathatják országuk kultúráját, ételeit, stb.

Kaohsiungban Eszter és Zoli nagyon ötletesek voltak. Gulyást főztek, számolni, köszönni és énekelni tanították az érdeklődőket. Sajnos blogbejegyzés még egyiküknél sem született az eseményről, de a képek alapján jó móka lehetett!


A képek Zoli fotóalbumából származnak. Érdemes megnézni, ahogy a tajvaniak énekelik a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt! (Ötletes dolgokat csináltatok! Gratulálok!)

Én, egyetlen magyarként az egyetemen (sőt az egész megyében) nem vállakoztam produkcióra, és főzésbe sem kezdtem.

Ezzel szemben ellátogattam az itteni ételfesztiválra, ahol a latin barátaimmal töltöttem pár kellemes órát. Mivel mind Panamából, mind Paraguayból legalább 10-10 diák van, ezért nem okozott gondott egy-egy szakácscsapat felállítása. Ettünk-ittunk, énekeltek, táncoltak. Jó móka volt.

Amado (ex-lakótárs, itteni legjobb barát) játszott a harmónikáján, mellette kongázik egy srác (Lemias). Az egyik lány egy üres csőre tekert madzagokon húzokat fel-alá egy pálcát, érdekes hangja van, nekem tetszik. Egy tajvani lány is segít, ő a dobos. Majd kicsattannak az örömtől! Egyszerűen nem lehet nem vidámnak lenni mellettük!




Azt hiszem, jövőre én is megpróbálkozom valamivel, majd csak kerítek segítőket!

Elnézést, nem tudom megálni, hogy ne rakjam be ezt a videót.
Marcustól (német srác) kaptam. Bár a kínaiakról szól, nem a tajvaniakról, szerintem vicces. Legalábbis montypythonosan vicces.

Öt év után ismét politikai filozófiát tanulok. Tulajdonképpen nincs ebben semmi különös, minden alapozó politológus képzésnek része.

A tegnapi órán a szabadság volt a téma. Az óra első részében a tanár által válogatott dokumentumfilmekből néztünk részleteket. A filmek az 1989-es pekingi Tienanmen téren történtekről szóltak.

Mutattak néhány képsort valamelyik pártkongresszusról, ahol valamilyen ismerős dallamú dalt énekeltek. Csak néhány másodpercbe telt, amíg felismertem az Internacionálét. Persze kínaiul énekelték, de én félhangosan elkezdtem magyarul dúdolni az elvtársakkal :) [dalszöveg]

Ezzel szemben a diáktüntetők egy másik dalt énekeltek. Ennek is ismerős volt a dallama. Melyik dalt énekelték? ... A Marseilles-et. Ezt is dúdoltam, magyarul...
[dalszöveg]

Instrumentális verzió:


így az óra végére a mecss állása: 1-1.

Szerintem rajtam (és a tanáron kívűl) senki nem ismerte fel ezeket a dalokat... hiába, no... az osztálytársaim közül senki nem született népköztársaságban...