Minden egyetemen kötelező program az éves nemzetközi fesztivál, melynek keretében néhány napot az egyetemen tanuló külföldi diáknak szentelnek. A kólföldiek bemutathatják országuk kultúráját, ételeit, stb.
Kaohsiungban Eszter és Zoli nagyon ötletesek voltak. Gulyást főztek, számolni, köszönni és énekelni tanították az érdeklődőket. Sajnos blogbejegyzés még egyiküknél sem született az eseményről, de a képek alapján jó móka lehetett!
A képek Zoli fotóalbumából származnak. Érdemes megnézni, ahogy a tajvaniak énekelik a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt! (Ötletes dolgokat csináltatok! Gratulálok!)
Én, egyetlen magyarként az egyetemen (sőt az egész megyében) nem vállakoztam produkcióra, és főzésbe sem kezdtem.
Ezzel szemben ellátogattam az itteni ételfesztiválra, ahol a latin barátaimmal töltöttem pár kellemes órát. Mivel mind Panamából, mind Paraguayból legalább 10-10 diák van, ezért nem okozott gondott egy-egy szakácscsapat felállítása. Ettünk-ittunk, énekeltek, táncoltak. Jó móka volt.
Amado (ex-lakótárs, itteni legjobb barát) játszott a harmónikáján, mellette kongázik egy srác (Lemias). Az egyik lány egy üres csőre tekert madzagokon húzokat fel-alá egy pálcát, érdekes hangja van, nekem tetszik. Egy tajvani lány is segít, ő a dobos. Majd kicsattannak az örömtől! Egyszerűen nem lehet nem vidámnak lenni mellettük!
Azt hiszem, jövőre én is megpróbálkozom valamivel, majd csak kerítek segítőket!
