zhaoman

Ma voltam a postán, és érdekes dologra figyeltem fel. A bélyeget nem muszáj mindenképpen megnyalni, hanem az odakészített tégelyben lévő ragasztóval bekenjük és felragasztjuk. Praktikus.


Nem tudom, hogy minden magyar postán gyakorlat-e, de már otthon is láttam hasonlót. Igaz, ott csak egy benedvesített szivacs van, amire rá kell nyomni a bélyeget, és ezután felragasztani. Talán a magyar módszer kevesebb pepecseléssel jár, feltéve, ha mindig van szivacs. (Nem lopják el...)

Másik érdekesség, hogy az állópultoknál, ahol a leveleket címezhetjük, vannak ollók és ragasztók (cellux-szerű ragasztószalagok, több méretben, illetve a fenti képen látható tégelyes ragasztó is). Ezek nincsennek kikötve, feltételezem azért, mert ritkábban viszik el őket...

A hétvégén hosszú hónapok óta először vásároltam papír újságot. Az általános iskola felső tagozatától kezdve, egészen az egyetem elkezdéséig kötelező programom volt a reggeli újságolvasás.

Apukám reggel felébresztett, majd odaadta a reggeli adagot. Általában így haladtam:
1. helyi újság címlapja, és hátlapja.
2. Blikk címlap átfutása, majd a hátlapon Garfield.
3. Nemzeti Sport: Forma-1 cikkek.
4. Népszabadság (gyors átolvasás, a hosszú cikkek délutánra maradtak.)
+ péntekenként Magyar Narancs, hvg. (A legtöbb cikk hétvégére maradt. Általában a Narancs vezércikkeit és a Szüret heti termését olvastam el péntek reggel.)
+alkalmanként Top Gun, 168 óra, Hócipő, Garfield, PC World, Chip Magazin, meg még ki tudja mi.

Az ébresztéskor apa mindig megkérdezte kérek-e kávét? Mondtam, hogy kérek. Erre mindig (!)
megkérdezte, hogy két cukorral és tejszínhabbal kérem-e? Tizenvalahány éve ugyanúgy iszom a kávét, de ő mindig megkérdezte. Hiányzik, hogy megkérdezze ismét...

Tíz perc újságolvasás után apa hozta a kávét, és én olvastam még egy fél órát. Ezután összehajtottam az újságot, majd végighallgattam apa korholását, hogy nem hajtottam elég szépen össze. Megigazgatta a lapokat, és lesimította újra a hajtásnál, mert az újságokat mégiscsak el kellett adni. (Nagy szerencsém volt, hogy újságot árultunk. Nem is tudom, hogyan alakult volna a tinédzser-korszakom, ha nem árulunk újságot is...)

Az egyetemen a koliban már nem volt ilyen egyszerű újságot olvasni. Az egyetemen néha volt ingyen Világgazdaság, azt lapozgattam órán, de ez nem ugyanaz, mint otthon. Mára teljesen átalakultak az olvasási és hírfogyasztási szokásaim. Korábban kezelhetetlennek tűnő számú forrást futok át nagyon gyorsan. (Majd erről is írok egyszer.)

A hétvége után, tegnap ismét vettem újságot, amelyet egy kávézóban futottam át. Újra rá kellett döbbennem, hogy jó papír újságot olvasni.

Címszavakban, miről ír a mai újság.



#1 (Hackers use 'Lust, Caution')
Gonosz számítógépes csalók a népszerű Se, Jie film olyan változatát osztják meg a fájlcserélő oldalakon, amelyek vírust tartalmaznak. - Ezt én is tapsztaltam. Egész hihetetlen, hogy egy ennyire népszerű filmnek semmilyen kalózverzióját nem lehet letölteni. Csak ezt a vírusos marhaságot.

#2 (Fewer students are pursuing the American Dream)
A cikk alapja, hogy egyre kevesebb tajvani diák szeretne az Egyesült Államokban tanulni.

Az egyik legjobb egyetem, a Taiwan National University (NTU) diákjainak 80-90 százaléka tanult tovább az Egyesült Államokban Harminc-negyven évvel ezelőtt. Ma ez az arány 10-15 százalék.

Ennek egyik lehetséges okaként azt jegyzik meg, hogy a tajvani egyetemek oktatási színvonala sokat fejlődött az elmúlt időszakban. Az NTU egy brit szervezet (Times of Llondon's Higher Education Supplement) felmérése szerint a világ 102. legjobb egyeteme (az elmúlt években több tíz helyet javultak. Az egyetlen tajvani egyetem, amely felkerült a listára.)

A cikk második fele a külföldiek Tajvanon való tanulásával foglalkozik. Az egyik megkérdezett szerint, a tajvani egyetemek hiába egyre jobbak, a Tajvanon tanuló külföldiek elsődleges ideutazási indoka továbbra is a nyelvtanulás marad, az egyetemek tudományos teljesítménye kevésbé fontos. Egy másik hozzászóló szerint, ha a külföldiek hosszabb ideig tartózkodnak itt, és közben azt tapasztalják, hogy nem csak nyelvet tanulni, hanem tanulni is érdemes itt, akkor a későbbiekben is maradnak Tajvanon. (Ezzel - két és fél év ittlét után, teljesen egyetértek.)

A szombati lapszám egyik cikke hivatkozik a legfrissebb Nature magazin azon állítására, mely szerint a világ legtöbb széndioxidot kibocsátó erőműve tajvani, Tajcsungban található. 2003-ban 67 millió tonna széndioxidot bocsájtott ki, mely a tajvani összkibocsátás 27 százaléka.

Egy másik cikkben - pár oldallal később - azt a spanyol gyakrolatot ismertetik, mely szerint a 2001 óta épült házaknak olyan technológiával kell készülniük, hogy a melegvízfelhasználásuk 60 százalékát napenergia segítségével legyenek képesek előállítani. Ezzel a lépéssel Spanyolországban évente 3000 tonna széndioxid kibocsájtását előzik meg. A szerző ezt a modellt javasolja bevezetni Tajvanon is. (Arra nincs becslés, ez mennyi károsanyag kibocsátás megelőzésével járna. Felteszem, azonos nagyságrendű lenne.)

67 000 000 tonna - 3000 tonna... nem azt mondom, hogy a tudatos energiafelhsználás nem fontos. De! Inkább az erőművekre kellene jobban odafigyelni.

Mára ennyi.

Miben más Tajvan, mint Magyarország? Miben mások az itteni diákok, mint az otthoniak?

Van egy Összehasonlító politológia nevű órám, semmi különös, hozza a bevezető jellegű "összehasonlító" tárgyak jellegét: fogalmak ismertetése, majd esettanulányok.

A jövő héten dolgozatot írunk, és a múlt héten befejeztük a szükséges anyagot, ezért ezen a héten filmet néztünk. Eddig azt tapasztaltam, hogy majdnem minden kurzus keretében félévente megnézünk egy-egy filmet, ami hol szorosan, hol kevésbé szorosan kapcsolódik az órához.

Az Amerikai társadalomtörténet órán beszélgettünk Al Gore friss Nobel-díjáról, de nem a Gore-filmet néztük meg, hanem azt, amelyikben pingvinek vannak (nem a rajzfilmet, hanem a dokumentumfilmet). Ezt nem igazán értettem, hogy miért, de legalább elment egy dublaóra :)

Visszatérve az össz.has. politológiára! A tanár úgy döntött, hogy Mel Gibson Rettenthetetlen című filmje a legalkalmasabb a tananyag kiegészítésére.



különbség1:
az osztálytársaim többsége még nem látta, sőt, még csak nem is halott a filmről. Nem azt mondom, hogy Magyarországon alapmű az 1995-ben készült film, de a korosztályom nagy része biztos, hogy látta, vagy hallott róla. (Dárága testvéremnek egy időben mintha kedvenc filmje is lett volna... ezért és más okokból is tucatszor láttam már.)

különbség2:
Más jeleneteken hördülünk fel, botránkuzunk meg. Engem egyrészt a film sokszori megtekintése tett immunissá a filmben látható csonkolásokkal szemben. Másrészt Gibson-mester néhány későbbi filmjében (például a Passióban vagy az Apocalyptoban) látható véres jelenetek hétvégi matinévá fokozzák le a Rettenthetetlen végén látható belezést is.


különbség3:
Más poénokon nevetünk, mosolygunk.

Jelenet: a francia hercegnő (az angol király fiának felesége) beszéget a társalkodónőjével. A társalkodónő elárulja, hogy előző éjszaka a királyi tanács egyik tagjával hált, és az elmondta neki, hogy titokban hajón csapatokat küldenek a skótok ellen. A hercegnő enyhén megdorgálja a társalkodónőt a paráználkodás miatt, majd rácsodálkozik, hogy a tanácsnok fecsegett az ágyban. Mire a társalkodónő megjegyzi: "Hát ja, az angol férfiak nem tudják, mire használják a nyelvüket..." Nekem ez (sokadszor is) vices volt, azonban felettébb kínos volt, hogy csak én kacagtam.

Jelenet: William Wallace (a főhős) nászéjszakája, amikor a sötétben feldereng a két meztelen test sziluettje. Tömör unalom, kötelező giccses elem. Ellenben suttogás a nézőtéren...

Jelenet: amikor Wallace összejön a hercegnővel. Az első csóknál felhördült a nézőközönség, amikor pedig elkezdődött a "szex-jelenet", akkor néhányan tapsolni kezdtek... Húsz éves egyetmistákról beszélünk... Sokuk számára eme jelenet bizonyára kimerítette az éves találkozási keretet az erotikával... Nem akarok gúnyolódni az itteni fiatalokkal! Csak sokadszorra is megmosolyogtam, hogy mennyire mások vagyunk, mennyire más korban élünk meg, tapasztalunk meg bizonyos dolgokat.

A tanár néhány résznél közbeszólt, mert mégiscsak meg kellett indokolnia, hogy miért ezt a filmet nézzük. A tanár kommentált, amikora a leendő skót király apja elmagyarázta a fiának, hogy el kell árulnia a szabadságharcot, mert csak így lehet király, vagy amikor az angol király elmondta, hogy ha a felkelők tárgyalnak a hercegnővel, akkro az is jó, de ha megölik, az is jó, mert akkor jön a francia király apuka, és segít eldádázni a rebellis skótokat.

Unalmas három óra volt, ellenben a féléves dolgozatnál szabadon tudok írni a film különböző aspektusairól.

Emlékeztetőül itt a film előzetese.

A hétvégén új kártyajátékokkal ismerkedtem meg.


99

Francia kártyávál játszottuk (52 lap, jokerek kivéve).
Öt lapot kap mindenki kézhez, egy lerakása után húzni kell a pakliból. Ha elfogynak a húzható lapok, akkor az adig lerakott lapokat kell ismét megfordítani.

A kártyák értékét össze kell adni, és 99-ig kell eljutni. Aki túllép a 99-en, az kiesik a játékból.
Speciális kártyák:

Király: automatikusan 99 lesz az összeg. (99-nél is lehet királyt tenni, ekkor az összeg nem változik)

Dáma: 20-szal lehet csökkenteni, vagy növelni az összeg értékét (a kártya letevője dönt)

Jumbó: passz

10: tízzel csökken az összeg értéke

5: a kártya megjátszója dönt, ki következzen. (A kártya értéke nem számít bele az összegbe)

4: megfordul a kör, a kártya értéke nem számít bele az összegbe

Ász: a kártya értéke egy.

A játék nem túl bonyolult, ennek ellenére, vagy éppen ezért igazán izgalmas.
Ha bölcsészekkel játszunk, akkor különösen sokat lehet nevetni :)
Másrészt idegen nyelvet tanulóknál a számok gyakorlására is alkalmas.

Példa





Nem tudom, mi a neve

A kártyákat (francia kártya, egy pakli, jokerek nélkül) egyenlő számban szétosztjuk.
A kártyákat a játékosok nem láthatják. Az első azt mondja, hogy egy, majd felfordít egy kártyát, a második, azt mondja, hogy kettő, és felfordít egy kártyát, és így tovább.

Ha azt a kártyát fordítja fel, amit mondott, akkor gyorsan rá kell csapni a paklira. Aki legutóljára csap rá, az a vesztes, és elviszi a már addig lerakott lapokat. A cél, hogy elfogyjanak a lapjaink.

Nagyon egyszerű, és nagyon mulatságos.

Példa




Tudtok, hasonló(an egyszerű) játékokat?

A blogomra különféleképpen bukkanak az idelátogatók. Örülök, hogy számos témában sikerül olvasnivalót biztosítanom. Itt egy lista, mely kifejezéseket keresve bukkantak a blogomra néhányan.

- kínai robogók
- cseh nyelven piros paprika
- nyúl pörkölt
- ariel a kis hableány video
- mosógép vezeték rövid [ez a kedvencem!]
- japán kis hableány
- lampion
- kínai karakterek és jelentésük
- kínai írásjelek és jelentésük
- Az Arnold név kínaiul
- tamara hajdu dvd
- cicik
- dragostea din tei magyar fordítás
- carrefur
- "szomorú vasárnap" film
- puni
- ronaldinho anyja neve [ez se rossz!]
- túlfűtött erotikával képek
- panelházak képek
- kínai betűk
- szexis videók
- Kalandozások Ázsiában
- ázsiai gyümölcsök
- ösztöndíj Taiwan 2007

A Tajvan után érdeklődők egy része rendszeres, vagy rendszertelen olvasómmá válik. Néha érdekes kérdéseket, kéréseket kapok tőlük e-mailben. A "Tajvanra utazok, tudnál tippet adni?" kérdésre már nem egyszer válaszoltam. Képeslapot is küldtem már a világ több részére, legutóbb Londonba. Barátság is szövődött már a blogos ismerettség révén.

A legkedvesebb megkeresés címét azonban egy tegnapi levél érdemle ki. Egy kaohsiungban lakó tajvani lány írt e-mailt. A barátja magyar. A megismerkedésük történetét nem írja, csak azt, hogy a fiú szokta olvasni a blogomat és minden új információnak örül Tajvannal kapcsolatban. A fiú szeretné meglátogatni a barátnőjét Tajvanon, és a repjegy-vásárláshoz kérnek tippet. Sajnos most nem tudok válaszolni, de nekem is fontos a kérdés, mert a télen érkezik vendégem Magyarországról :) Amint lesz információm, jelentkezem!

Kedves "Ismeretlen Olvasó"! Sok sikert a kapcsolatotokhoz!