zhaoman

A tajpeji kirándulásom után ismét rá kellett döbbennem, hogy szeretek Tajvanon lenni.

Tajnanban a vasútállomás, és a távolsági buszállomások a Cheng Kung Egyetem közvetlen szomszédságában vannak. Mivel az egész hétvégét Tajpejben töltöttem, ezért az egyetem egyik fedett motorparkolójában hagytam a robogómat.

Vasárnap a busz már közeledett Tajnanhoz, amiko relkezdtem keresni a kulcs-csomómat (motor- és lakáskulcsok). Nem találtam sehol. Kicsit ideges lettem, ugyanis az azelőtti Tajpejes kiránduláson elvesztettem a kulcsaimat, nem akartam elhinni, hogy ez ismét megtörténik. Úgy látszott utazás Tajpejbe=új kulcsok másolása.

Utolsó mentsváram az volt, hogy a motorban hagytam a kulcsot. Pénteken, az utolsó pillnataban még kivettem a csomagtartóból valamit, és akkor hagyhattam benne a kulcsot. De ha bennehagytam a kulcsot, akkor el is lophatták a motort. Nem kicsit voltam ideges.

Remegő lábakkal érkeztem a parkolóba. A motor megvolt. Öröm a köbön. A kulcs azonban nem volt sem a csomagtartó, sem az indító kulcslyukban. Pech. Ekkor észrevettem, hogy a sisakot valaki letette az ülés és a kormány közé. Én oda soha nem szoktam rakni. (Van egy direkt erre szolgáló kampó az ülés alatt, azt használom, mármint, ha nem a visszapillantó tükörre teszem a sisakot.) Felemeltem a sisakot és alatta (!) volt a kulcs! Öröm a köbköbön!

Ezek szerint tényleg bennehagytam a kulcsom a csomagtartó kulslyukában, ezt valaki észrevette, kivette a kulcsot és berakta a sisak alá. Fogalmam sincs, ki volt a jótevőm, de nagyon hálás vagyok érte!

Az ilyen apróságok (?) miatt is érzem itt jól magam!

Drága testvérem jelenleg Hollandiában tanul, és a Halloween ünnepségre nagyon eredeti jelmezzel készült.

Nem is találok szavakat! Traktornak beöltözni... egyszerűen elképesztő! Attila, gratulálok!!!

A Tajpejben töltött hétvégén végre sikerült megnéznem a bejegyzés címében említett filmet. (A címet nem igazán tudom lefordítani. Hevenyészett próbálkozásképpen kérem, az angolul és/vagy kínaiul nem beszélők fogadják el "Nemi vágy, veszély" próbálkozásomat. A kínai címet nagyjából "szö, tyie"-nek kell ejteni.)

A filmet sokszor említették már tajvani ismerőseim, mióta visszajöttem. A legviccesebb, bár legkevsébé motiváló az a megjegyzés volt, mely szerint a filmben lehet látni a férfi főszereplő herezacskóját... nos, én nem ezért néztem meg!

A filmet a tajvani születésű Ang Lee rendezte, aki 2001-ben Golden Globe díjat nyert (Legjobb rendező) a Tigris és sárkánnyal, illetve 2005-ben Arany Oroszlán (VElence) és Oscar-díjat kapott a Túl a barátságon (Brokeback Mountain) rendezéséért. Idén szeptemberben pedig ezzel a filmmel is elnyerte az Arany Oroszlánt.

A filmnek szerves része az erotika. Nem is. Inkább: a filnek szerves része a szex. Ez a kommentárok olvasása nélkül, a film megtekintése előtt a Nemzetközi Filmadatbázisból is egyértelműen kiderült, ugyanis többek közt olyan kulcsszavakkal jellemezték a filmet, mint nő, vagina, szerető, pénisz, őrület.

Kíváncsian kerestem meg a film előzetesét a neten.

angol verzió



kínai verzió





A film alapötletét és történetét a Keleti Szél blogon nagyon jól összefoglalta a blog szerzője, írásának egy részét el is csenem! Érdemes elolvasni a teljes bejegyzést! (Egy másik (kínai nyelvű) összefoglaló itt.)

A film Eileen Chang 1950-es, azonos című, 26 oldalas elbeszélésén alapszik. A szerzőnő 1920-1995 közt élt és alkotott, több története került filmre, illetve forgatókönyveket is írt. Élete második felét Shanghai és Hongkong után az USÁ-ban töltötte. Kár, hogy nem láthatta ezt a filmet. A sztori a világháborús időkben, a Japán által megszállt Kínában játszódik, az 1940-as évek elején. Shanghaiban forgatták a nagy részét, néhány hongkongi jelenetet pedig Malajziában vettek fel.

A film két időpontban, 1938-ban és 1942-ben játszódik, utóbbinak egy rövid jelenetével indul, majd visszaurgunk az időben. Fiatal egyetemisták színjátszóköréhez csatalkozik két lány, a csoport vezetője és rendezője pedig Kuang (Wang), akiben erősek a hazafias érzelmek. Egy ilyen, a kínai nép ellenállását propagáló előadásuk hatalmas sikerén felbuzdulva úgy döntenek, színészi képességeiket a való világban is kamatoztatják: merényletet szőnek egy politikai kulcsfigura ellen. Eközben Kuang és a színésznővé avanzsált Wong (Tang Wei) közt kimondatlan szerelem látszódik szövődni. A merénylet célpontja Mr. Yee (Leung), aki a megszálló japánokkal kokettáló, áruló(nak titulált) kínai kormány embere. A színtársulat lakást bérel, jelmezeket húz, betanulja a szükségeseket, és elit üzletembereknek adva ki magukat Yee közelébe férkőznek.

Főhősnőnknek sikerül is egy kezdődő romantikus viszonyt kialakítania vele, ám az első merénylet-próbálkozás balul sül el. Bújkálva, inkognitójukat megőrizve futnak neki ismét négy évvel később, amikor Yee már jóval magasabb pozíciót tölt be, és annál fontosabb lenne megölni is. Ráadsául nem egy szimpatikus figura, és az áldozat és a csábító közt kialakuló érzelmektől se várjunk közhelyes fordulatokat.

Nem egyszerűek a karakterek, és a történet is joggal nevezhető drámának. Van benne néhány humoros jelenet és jónéhány romantikus. A zavarbaejtően durva, forró és naturális szexjelenetek pedig valóban beépülnek a történetbe, egyátalán nem öncélúak.

A film pazar. Az 1938-as Hong Kong és az 1942-es Shanghaj bemutatása nagyon magával ragadó. A helyszínek, a ruhák, a karakterek. Nem lehet panaszunk semmire!

A filmben kínai, Hong Kong-i és tajvani színészek is szerepelnek. Azonban nem kell megijedni, szerencsére többnyire kínaiul (mandarinul) beszélnek, nem kevernek bele kantonit.

Nekem nagyon tetszett a film. Még napokkal később sem sikerül megértenem a teljes történetet. Még többször meg kell néznem, hogy kitisztuljon a kép. (Mellesleg szerintem bámulatos, hogy mennyi minden benne van a kínai fiatalokban a filmben bemutatottakból. Ezalatt főleg a párkapcsolattal kapcsolatos viselkedésmintákat értem.)

A pletykák is valósnak bizonyultak, sőt, azt túl is szárnyalta a film. Azonban a szexjelenetek szervesen illeszkednek a filmbe. Enélkül kevesebb lenne a film. A perverzek felejtsék el a filmet! Ez nem pornó! (Azért arra kíváncsi vagyok, a Kínában bemutatott verzióban mit engedhettek át a cenzorok.)

Csak ajánlani tudom a filmet!

Ráadásként néhány plakát.

A tajpeji Magyar Kereskedelmi Iroda (gyakorlatilag a magyar nagykövetség Tajvanon) idén is meginvitálta a Tajvanon tartózkodó magyarokat egy kis megemlékezésre. (Tavalyi élmények erre felé.)

Péntek este mentem busszal (5,5 óra, 300 km), egy hotelban száltam meg. Szombaton kora délután találkoztam Péterrel és Eszterrel a főpályaudvaron. Gyakorlatilag a város közepén. Ide fut be az új gyorsvasút, a hagyományos vasút, a távolsági buszok, és három metróvonal is. Szóval nem kevés ember van. Zoli is befutott a Kaohsiungból érkező gyorsvasúttal. (Én még nem próbáltam. A több, mint kétszeres ár számomra nem kompenzálja a három órás időnyereséget. Diák vagyok, az időmmel fizetek.)

A követségen a tavalyihoz hasonló szeretettel fogadott minket László Béla és az iroda többi dolgozója.

Jó volt felfedezni a tavaly megismert embereket.

Sokak nevére nem emlékeztem, de ezzel majdnem mindenki így volt. Ismét bemutatkoztunk, majd biztosítotuk egymást, hogy jövőre is be fogunk mutatkozni egymásnak.

Külön öröm volt, hogy két hölgy is hatalmas pocakkal jelent meg, tehát a közeljövőben biztos, hogy nőni fog a magyarok létszáma a szigeten :)

A vendéglátás ismét pazar volt: finom magyar pálinkák és borok, sertéspörkölt, nokedli, rakott krumpli, mákostészta, somlói... még egyszer köszönet az iroda munkatársainak az odaadó munkájukért!

José (a lakótársam) számos egyetemi klub rendezvényeire szokott eljárni. Ezért sokismerőse van. Minden félévben vannak olyan (új) ismerősei, akiknek valamilyen órájuk keretében van olyan feladatuk, hogy külföldiekkel készítsenek egy vagy több interjút. Általában több alanyra van szükség. José mindig nekem szól, tekintve, hogy Dante (a másik lakótársam) nagy ívben küldené el melegebb éghajlatra, ha ilyen dologra próbálná rávenni.

Én sokkal vállakozóbb szellemű vagyok, és nem vagyok rest százegyedszer is elmesélni, hogy miért tanulok kínaiul. (Általában erről szól az interjú.)

A mostani csapat egy kicsit más. Négy lánynak az a feladata, hogy egy idegennyelvet hasonlítsanak a kínaihoz. Vannak heti házifeladataik, és van egy féléves projectjük is.

Vasárnap esténként a McDonald's-ban szoktunk találkozni. Az alábbi képen vidáman pózoltam. Mikor hazaértünk, akkor mondta el José, hogy a kép azért kellett, mert a lányok kiselőadásuk keretében az órán is megmutatják az interjúalanyt... remek... vigyorgok, mint a vadalma, ráadásul nyuszifül is van a fejemen...


A legutóbbi kérdéscsoport a közmondások, szólások, mondások köré épült. Vannek-e közmondások a magyar nyelvben? Milyenek? Gyakran használjuk-e őket?

Nehéz volt döntenem, hogy mely közmondásokat monndjam el nekik. Végül a következőeket választottam.

Nem esik messze az alma a fájától.

Nem mind arany, ami fénylik.

Még ha cigánygyerekek potyognak, esnek is az égből.

Add meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.

Májusi eső aranyat ér.

Sok az eszkimó, kevés a fóka.

Az utolsót értették a legkevésbé. Nem tudom, miért. (A fenti mondatok kiválasztásában csupán annyi a logika, hogy találtam a neten egy listát, és ott ezek tetszettek meg.)

Megígértem, hogy felveszem nekik a mondatokat, és akkor gyakorolhatják a kiejtést. Elég szorgalmasak!

Szó volt még a kínai nyelv ”xiehouyu”(歇後語) nevű "jelenségéről". Ha jól értettem, akkor ezek olyan közmondások, amelyeknek csak az első felét szokták mondani, a másodikat elhagyják, mert az annyira kapcsolódik az elsőhöz, hogy felesleges mondani, mindenki tudja. Például:

蛤蟆跳跳井 – 不懂(撲通
熱鍋上的螞蟻 – 走投無路
老太太打哈欠 – 一望無涯(牙)

Egy erre járó sinológus megerősíthetne, hogy jól gondolom-e!

Találtam még egy képet. Be kell látnom, hogy már nekem is van egy "fotóarcom". Ezt a vigyorgó ábrázatot bármikor magamra tudom ölteni.




__________



ui.: A címben az "Az" nem elírás. Szándékos merénylet!