A tajpeji kirándulásom után ismét rá kellett döbbennem, hogy szeretek Tajvanon lenni.

Tajnanban a vasútállomás, és a távolsági buszállomások a Cheng Kung Egyetem közvetlen szomszédságában vannak. Mivel az egész hétvégét Tajpejben töltöttem, ezért az egyetem egyik fedett motorparkolójában hagytam a robogómat.

Vasárnap a busz már közeledett Tajnanhoz, amiko relkezdtem keresni a kulcs-csomómat (motor- és lakáskulcsok). Nem találtam sehol. Kicsit ideges lettem, ugyanis az azelőtti Tajpejes kiránduláson elvesztettem a kulcsaimat, nem akartam elhinni, hogy ez ismét megtörténik. Úgy látszott utazás Tajpejbe=új kulcsok másolása.

Utolsó mentsváram az volt, hogy a motorban hagytam a kulcsot. Pénteken, az utolsó pillnataban még kivettem a csomagtartóból valamit, és akkor hagyhattam benne a kulcsot. De ha bennehagytam a kulcsot, akkor el is lophatták a motort. Nem kicsit voltam ideges.

Remegő lábakkal érkeztem a parkolóba. A motor megvolt. Öröm a köbön. A kulcs azonban nem volt sem a csomagtartó, sem az indító kulcslyukban. Pech. Ekkor észrevettem, hogy a sisakot valaki letette az ülés és a kormány közé. Én oda soha nem szoktam rakni. (Van egy direkt erre szolgáló kampó az ülés alatt, azt használom, mármint, ha nem a visszapillantó tükörre teszem a sisakot.) Felemeltem a sisakot és alatta (!) volt a kulcs! Öröm a köbköbön!

Ezek szerint tényleg bennehagytam a kulcsom a csomagtartó kulslyukában, ezt valaki észrevette, kivette a kulcsot és berakta a sisak alá. Fogalmam sincs, ki volt a jótevőm, de nagyon hálás vagyok érte!

Az ilyen apróságok (?) miatt is érzem itt jól magam!