Tavaly nyár elején már írtam pár bejegyzést a kaohsiungi közlekedésről (1, 2, 3). Az egyik kedvenc videóm, az alábbi, amelyen egy komplett család látható egyetlen robogón.
Nem tajvani sajátosság, de én itt találkoztam ezzel a jelenséggel először. Mindent becsomagolnak. Alaposan! Szépen!
Ma ebédre olaszos tésztát vettem, csomagolva kértem, mert itthon akartam megenni.
Miután kézhez kaptam a szatyrot, benne az ebédemmel, elindultam haza. Az ötperces úton végig azon filóztam, hogy bár esztétikus és praktikus a csomagolás, de felesleges.
A szatyor tartalma:
Az evőeszközt tartalmazó zacskón kívűl tulajdonképpen mindenre szükség van. Talán a papírzsebkendő lehetne elhagyható. Ezeken kívűl azonban minden más indokolt.
Az egyik ismerősöm (Yui)
Az egyik órára késve érkezett egy lányzó. Ez edig nem túl izgalmas, rendszeresen megesik. Azonban a lány öltözéke igencsak fura volt. Kék harisnya, rózsaszín cipő és élénkzöld táska... az óra hátralévő részében sokkos állapotban vegetáltam...
Délután motoroztam hazafelé, amikor elhúz mellettem egy kékharsinyás lány. Nem akartam elhinni, hogy több is van belőle. A következő pirosnál utólértem, és megnyugvással konstatáltam, hogy ugyanaz a lány.
Mobil előkap, gyors fotókészítés, alant az eredmény. A minőség nem a legjobb, de a lényeg látszik.
További "A nap csodálkozása" sztorik itt olvashatóak.
A minap bóklásztam az egyik boltban, amelyben rengeteg külföldi terméket lehet kapni.
A fűszerek között magyar paprikának mondott őrleményt találtam.
A csípős piros paprikát eddig mindenhol chilli-nek írták. A fenti képeken is látható paprika édes. Ez nekünk, magyaroknak nem meglepő, sőt egyértelmű.
Persze tudjuk, hogy van rengeteg erős piros paprikánk is, de a piros paprika szerintem alapvetően édes. Ez nem tudom, mennyire magyar sajátosság, de Tajvanon az édespirost magyarként árulják.
