zhaoman

Elmentem ma (szombat) bevásárolni. Kinéztem az ablakon, sütött a nap. Gondoltam nincs nagyon hideg, de abban biztos voltam, hogy a motoron fáznék egy szál pólóban. Ezért a hosszúnadrág+póló+kabát kombinációt választottam. Mindehhez papucsot húztam (zokni nélkül), mint nagyon sok tajvani. Péter a legutóbb megszólt, hogy tudok így felöltözni? Ez nem járja... de mit tegyek, ha kényelmes??? Egyre jobban asszimilálódom!

2007 utolsó hétvégéjét kirándulással töltöttem. Számos izgalmas élménnyel gyarapodtam, megérte elmenni.

Tajvan nagyjából rizs-szem alakú sziget, mely észak-déli irányban fekszik. Eddig Kaohsiungban (Dél-Nyugaton) és Tajnanban (kicsit Északabbra Kaohsiungtól) laktam. Már voltam Kentingben (Délen), Tajpejben (Északon) és az Alishan csúcsai között (középen, a térképen Nantou).

A mostani kirándulás egyik célja ismét Kenting volt, majd pedig Tajtung. Először Pingtungban álltunk meg, ami Kaohsiungtól nincs is olyan messze. Ez Pingtung megye székhelye (a térképen piros pontok jelölik a megyeszékhelyeket). Ez egy kisebb város, mindössze 260000 lakossal. Csak egy ebéd erejéig időztünk itt, semmi jellegzeteset nem láttunk. (Találtunk két bevásárlóközpontot, ennek később még lesz jelentősége.)

Ezután folytattuk utunkat Kenting felé. Az út egy részét autópályán tettük meg. A tajvani autópályák fizetősek, kapus-rendszerrel működnek. Rövid távon ingyenesen lehet használni, mert a városokat elkerülő szakaszokon számos felhajtó van, és ezeknél nem kell fizetni. (Tajnan és Kaohsiung között (kb. 50 km) egy kapu van, itt is, mint minden kapunál, kb 260 Ft-ot kell fizetni, egyszóval olcsó.)

Kenting felé az út egy része a tengerparton vezet, nagyon szép látvány a hullámzó tenger, pláne naplementében.



Kenting Tajvan tengerpartja. Ez kicsit furán hangzik egy sziget esetén, de így van. Ugyanis csak itt alkalmas a part nagyobb szakaszon a fürdésre: homokos tengerpart, meleg idő. A sziget keleti, északi és nyugati részén nem sok fürdésre alkalmas helyet lehet találni. Szóval Kenting tele van boltokkal, szállodákkal, szórakozóhelyekkel. Kocsmát, diszkót nem sokat láttam. Itt máshogy szórakoznak az emberek.

Vacsoránkat ismét ugyanabban a thai étteremben töltöttük el, amelyikben már tavaly tavasszal is. Nosztalgiából ismét rendeltünk békát. Az íz továbbra is átlagos, de a szeletelés módja miatt, elég macerás enni.



Rizst korlátlanul lehet fogyasztani, enyhén giccses (alumínium)edényben szolgálják fel. (Az edény autentikusságáról nem vagyok meggyőződve.)




Kipróbált ételek: ananászos currys csirke, kókuszos csirke. Az ételek finomak voltak, és bőségesek. Az átlagos tajvani ételeknél sokkal csípősebbek voltak, de még bőven az elviselhető kategórián belül. (Fejenként nagyjából 300 NT Dollárt költöttünk, ami 1800-1900 Forintnak felel meg.)



Vasárnap folytattuk az utunkat. Először Tajvan legdélebbi pontjára mentünk el. Körülbelül ötszáz métert kell sétálni a parkolótól egy "trópusi" erdőben. A séta nagyon kellemes volt, szokatlan volt a csend. December nem a fő szezon, alig találkoztunk valakivel. A partra élve egy jelentéktelen emlékművet talaláltunk.



Életemben most voltam a legdélebben a Földön. (Nagyjából Egyiptom középső részének magasságában lehettem.)

A leírások alapján tudtam, hogy csak egy fortyogó mezőre számítsak, de amit találtunk, az minden képzeletemet alulmúlta.
Két kisebb helyett láttunk (nagyjából 2 méter átmérőjű körök), amelyeket kóhalom borított, amelyek közül itt-ott előbbukkant egy lángcsóva. Az itteniek élelmességét jellemzi, hogy már a bejáratnál lehetett venni alufóliatányárban pattogatni való kukoricát. Ezt csak rá kellett tenni a kövekre, és voila. (A saját készítésű ételek ki vannak tiltva, muszáj vásárolni).




Folytattuk utunkat a keleti part felé. Itt már hegyek között voltunk, sok-sok szerpentinnel. Mindez még az elviselhetőség határán belül volt. Egy idő után feltűnt az óceán is. Jobbra óceán, balra hegyek. Nagyon szép volt az én alföldi lelkemnek.

Ezután következett Tajtung. Ide este értünk, a szállás elfoglalása után megnéztük a város legnayobb éjszakai piacát, de sok izgalmasat nem találtunk, ezért egy büfé-rendszerű helyen vacsoráztunk (fix összegért annyit ehettünk, amennyit bírtunk). Mivel hideg volt, ezért huokuo-t ettünk. Mindenki előtt volt egy kis lábas, amit alulról melegítettek (itt villannyal, de általában gázzal), és ebbe kellett belepakolnunk, amit gondoltunk. Sok zöldséget, gombát és rizstésztát ettem, májjal és kevés hússal. Finom volt.




Hétfőn kicsit jobban meg akartuk ismerni Tajtungot, de öt perc után rájöttünk, hogy felesleges. Tajvan nyugati részén uygan ez a legnagyobb város (260000 lakos), de semmi nincs benne.

Ha alaposabban megnézed a fenti térképet, akkor látod, hogy a sziget jobb oldalán végigfutó hegy jobb oldalán nem igazán van alkalmas terület nagyobb települések építésére. Tulajdonképpen nagyon semmire nem alkalmas a terület. Turizmus, turizmus, halászat. Kevesen is laknak itt, keveset is fejlesztenek.

Hétfő koradélutáni célunk egy nem is olyan régi (kb. húsz éves) látványosság megtekintése volt.

A nyolc híd egy kis szigetet köt össze a nagy szigettel. A hely maga gyönyörű, szépen háborog a tenger. Az egészet élveztük is volna, ha nem lett volna hideg és a szél se fújt volna olyan veszettül. Az ajánlott kétórás séta helyett egy óra alatt bejártuk az egészet. Ide még szeretnék visszajönni normális időjárási körülmények között.
A hazaútra két választásunk volt. Visszamenni délre, és ott átmenni a sziget másik oldalára, vagy "egyenesen" a hegyek között. A hegyi út rövidebbnek tűnt. Sejtettük, hogy szerpentines lesz, de a déli út is szerpentines egy hosszabb részen, szóval maradtunk a festői változat mellett. (Az alábbi térképen a zöld utat választottuk).


Az első 50 km még elment. A tengerparttől indultunk, kicsi forgalom, szerpentinek, de lehett haladni.


Egy részen még kereszteztünk egy észak-déli utat, ami elvezetett a déli útra, de nem gondoltuk meg magunkat. Rátértünk a Cross Island Highway-re (Szigetet átszelő főút/autópálya - hahaha). Pár kilométer után tábla: Tajnan 200 km. Nem gondoltuk meg magunkat... és itt hibáztunk.

Az őt ugyanis nagyon kacskaringós lett, itt-ott hiányzott az út fele (lemosta a víz). A felhők között elveszett a hegy csúcsa. Mindannyian kíváncsian vártuk az élményt, vajh, milyen lehet a felhőben utazni. Ej, de naívak voltunk. Már egy órája mentünk, és még mindig csak 40 km-t tettünk meg. Ekkor alaposabban ránéztünk hevenyészett térképünkre, és rájöttünk, hogy kb 1000 méter magasan lehetünk, de feltehetőleg át fogunk haladni a 3000 méter magas hegycsúcsokon is.

Amíg világos volt, nagyon szép volt a látvány. Völgyek, hegyek, meredek sziklafalak. Tényleg gyönyörű volt!



Szerencsére forgalom nem nagyon volt. Az egész úton talán 60 autóval találkoztunk. A felhők közé érve a látótávolság leesett 1-5 méterre. Nem viccelek! Épphogy láttuk az út szélét jelző csíkokat. Elég ijesztő, amikor a csík egyszercsak eltűnt, és nem tudtam, hogy a festék kopott le (volt ilyen), vagy kanyar következik. A többieknek mondtam, hogy mindig mondják, milyen kanyar jön. Nem nagyon láttak nálam jobban, de biztosra akartam menni.

Egy szembejövő autón láttam, hogy bekapcsolta a vészvillogót, és úgy ment. Én is bekapcsoltam, mert így jobban láthatóvá vált az autó. Nem tudom, ez máshol szokás-e? (Otthon, ködben nem láttam még.) Itt hasznosnak találtam.

A levegőre nem emlékszem. Hideg volt, az biztos, de hogy ritkább lett volna? El voltam foglalva a vezetéssel. Ráadásul az út vizes is volt a pára miatt. Meg ránk is esteledett. A hegy legdurvább részén nagyjából 3-4 óra alatt értünk át... utólag is elég ijesztő az utazás. Őszintén mondom, féltem.

Este 11-re értem haza, tehát nem ért autóban a szilveszter. Gyors fürdés után, megnéztem a tévében a tajpeji tüzijátékot, és lefeküdtem aludni.

[még több kép erre]

A hétvégét Kentingben és Taitungban töltöttem. Hamarosan lesz(nek) bejegyzés(ek): Tajvan legdélebbi pontja (= életem eddigi legdélebbi pontjának elérése a Földön), autóvezetés a hegyekben (= életemben először 1000, 2000 és 3000 méter fölött szárazföldön!), autóvezetés Tajvanon, thai-nap (ismét békát ettem).

Türelem!

A blogger-társaktól előre elnézést kérek, de nem járom körbe a blogszférát köszöntés céljából!

Az októberi tajpeji magyar ünnepségen vetette fel Márk, hogy nála lehetne karácsonyozni. Az ötlet sokunknak tetszett, hallgatólagosan elfogadtuk. Azonban a szervezést kicsit elhanyagoltuk, így két nap alatt kellett egyeztetnünk, de ez végül is nem okozott problémát.

Márk jelenleg Tajcsungban lakik, egy elég nagy lakásban. (Tajcsung Tajvan középső részén van, ezért Tajpejtől és Tajnantól nagyjából egyforma távolságra helyezkedik el. Busszal kb. két és fél óra az út) A 14. emeletről pazar panoráma tárult elénk.

Egész sokan voltunk. Márk, mint házigazda, Eszter (blogja erre), mint az ünnepség motorja. Eszteren kívűl Tajpejből jött még Kriszti és Erika. Kaohsiungból jött Zoli (fotói itt), Nanzih-ből Péter és Yui (kínai nyelvű blogja). Tajcsungból jött még Kata (vele már találkoztam az ősszel, szintén blogger), illetve Zoli, akivel Tajpejben találkoztam. Összesen tehát tizen voltunk.

Mire megérkeztem, már bevásároltak a többiek. A leendő menü: sonkával és aszaltszilvával töltött csirkemell, krumplipüré, saláta, halászlé és forraltbor. Jónak ígérkezett.

Mielőtt munkához láttunk, egy-egy pohárka törköly-pálinkával alapoztuk meg a kellemes hangulatot. Katával és Yuival a fát díszítettük.

Gondoltam elmesélek egy vidám történetet, de nem jutott eszembe. Pedig pár nappal korábban olvastam ibigoo-nál. Gyorsan idemásolom, hátha másoknak tetszik.

Egyszer volt, régen volt, a Mikulás karácsony előtt észrevette, hogy a négy manósegédje megbetegedett. De a pótmanók nem tudtak olyan gyorsan csomagolni, mint az igazi manók. A sok baj közepette Mikulásné bejelentette, hogy az édesanyja velük fogja tölteni a Karácsonyt. Szegény meggyötört Mikulás ennek hallatán kiment a szánhoz, de szomorúan vette tudomásul, hogy az öt rénszarvasból három vemhes, kettő meg ismeretlen helyre távozott a kerítésen átugorva. Ezek után a teljesen összetört Mikulás bement a házába, hogy igyon egy kis pálinkát, de azt látta, hogy a segédmanók már mindet megitták. Erre olyan mérges lett, hogy a kezében tartott poharat összetörte. Mikor össze akarta söpörni a szilánkokat, rájött, hogy az egerek régen megették a seprűt.
Ekkor csöngettek, és a lelkileg meggyötört Mikulás ajtót nyitott. Az ajtóban egy angyalka állt, kezében karácsonyfával. Az angyalka így szólt:
- Hát nem csodálatos a mai nap?
Így alakult ki az a szokás, hogy a karácsonyfa csúcsára angyalkát húznak...

Márk közben díszeket szerelt az álmenyeztre.(Kicsit aggódott, hogy a főbérlő mit szól, ha észreveszi a szögeket, illetve a helyüket a menyezeten... de gyorsan biztosította magát, hogy majd lefesti a lyukakat :)


A többiek közben elkezdtek főzni. Elsőként természetesen a forraltbor készült el. Majd fokozatosan a többi étel is. Eszter ötlete volt a reszelt káposzta+reszelt répa+füstölt sajt+ezersziget-öntet saláta. Elkészíteni sem nehéz, ha rendelkezésünkre állnak a megfelelő eszközök. Először egy kis tálba kezdtem el reszelni a káposztát. A tál két perc után tele lett. Ráadásul a reszelő egy "osztott reszelő" volt, a hasznos felülete kb 5*8 centiméter volt, amin csak lassan haladtam. Eszter előkerített egy nagyobb tálat, de ez is hamar tele lett. Végül egy tepsi formájában találtam meg az ideális megoldást.


A halászlé természetesen még nem volt kész, hiszen az alaplének órákat kell főnie. Az alaplé elkészülte után Zoli vállalta a paszírozást. Gyorsan haladt vele, pedig először csinálta.


Próbálkoztunk a közös énekléssel, de ez nem nagyon jött össze. Inkább fényképezkedtünk.


Katának elég hamar haza kellett mennie. (Hja, ilyen a középiskolás élet). A többeikkel hajnali egyig, kettőig beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk.

Jó volt barátokkal lenni, jó volt kicsit otthon érezni magunkat.

(A képekért köszönet: ketti-nek.)

Vasárnap este az egyik 7-11-ben kávéztam, és közben lapozgattam a China Post hétvégi kiadását. A címlapon rögtön az alábbi képpel találkoztam.

A cikk eredetije a Washington Postban jelent meg.

Pozitív-lista

A cikk hivatkozik két felmérésre (Edison Media Research, Pinnacle Media Worldwide), melyek szerint (az EgyesültÁllamokban) a legkedveltebb karácsonyi szám a White Christmas című szám Bing Cosby előadásában [1942-ből].



A második Nat King Cole The Christmas Song című száma [1946-ból], míg a harmadik Burl Ives előadásában az A Holly Jolly Christmas [1965-ből].

Továbbikedvelt karácsonyi dalok
Brenda Lee: Rockin' Around the Christmas Tree [1958]
Bobby Helms: JingleBell Rock [1957]
John Lennon-Yoko Ono: Happy Xmas (TheWarisOver) [1971]

A lista összeségében azt mutatja, hogy hiába jelenik meg minden évben dalok tucatja, a legkedveltebbek a klasszikusok. (A legkedveltebb számok közül a lefiatalabb (Mariah Carey: All I Want for Christmas Is You) is 13 éves.)

Negatív-lista

Az Edison Intézet listája [módszertan:579 számbóljtászottak 10-10 másodpercet és ezt kellett értékelni. Ha hozzám állít be egy kérdezőbiztos ilyen kérdőívvel, a hatodikszám után kipenderítem az utcára. 579 szám... normálisak ezek??? ]

A legutáltabb szám a Jingle Bells a dán ugató kutyák előadásában (1955).



Utált számok:
- Barbara Streisand: Jingle Bells
- Jackson 5's: Santa Claus Is Coming to Town
- Elmo & Patsy's: Grandma Got Run Over by a Reindeer
- Eric Cartman (énekel: Trey Parker) O Holy Night



A Pinnacle Intézet 30, a rádióadók által gyakran játszott számot kínált fel értékelésre.
A legutáltabb a számok:
- Madonna: "Santa Baby"
- Carpenters: Merry Christmas, Darling
- Bruce Springsteen: Santa Claus Is Coming To Town
- Elmo & Patsy's: Grandma Got Run Over by a Reindeer [az egyetlen közös szám a két lista tetején]

Személy szerint a George Micheal előadásában a Last Christmas a legutáltabb karácsonyi dal. Gimiben hallottam először (legalábbis akkor tudtam meg, hogy a Wham! együttes adja elő.) , akkor még kedveltem. De az évek múlásával fokozatosan egyre jobban kiver tőle a víz.

Erről a számról beszélek:


Új kedvenceim

A klasszikus magyar karácsonyi dalok mellé Tajvanon felzárkózott a Feliz Navidad című szám ( latin-amerikai barátaim révén ismertem meg, a Feliz Navidad jelentése Boldog karácsonyt!). Számtalan feldolgozása van. íme az egyik:


A másik az Igazából szerelem (Love Actually) című filmből a Christmas Is All Around.


Magyar horror

Nekünk sem kell elbújni, magyarul is akad mire "büszkének" lenni.

Annibal Cannibals - Csak karácsony


Josh és Jutta - Szép karácsony


Dolly Roll - Skála karácsony



Kistehén - Kis karácsonyi probléma


Pierrot - Kis karácsonyi probléma


Kerozin - Unnepeljuk a Karacsonyt!


Lola - Ünnepelj ma velünk!


Kinek, melyik a kedvence, illetve a "kedvence"?


extra:
Legjobb zenék fenyő alá [index.hu - 2006]
All I Want for Christmas Is Not To Hear That Song [washingtonpost.com - 2007]
válogatott karácsonnyal kapcsolatos videók a Youtube-on