Az októberi tajpeji magyar ünnepségen vetette fel Márk, hogy nála lehetne karácsonyozni. Az ötlet sokunknak tetszett, hallgatólagosan elfogadtuk. Azonban a szervezést kicsit elhanyagoltuk, így két nap alatt kellett egyeztetnünk, de ez végül is nem okozott problémát.
Márk jelenleg Tajcsungban lakik, egy elég nagy lakásban. (Tajcsung Tajvan középső részén van, ezért Tajpejtől és Tajnantól nagyjából egyforma távolságra helyezkedik el. Busszal kb. két és fél óra az út) A 14. emeletről pazar panoráma tárult elénk.
Egész sokan voltunk. Márk, mint házigazda, Eszter (blogja erre), mint az ünnepség motorja. Eszteren kívűl Tajpejből jött még Kriszti és Erika. Kaohsiungból jött Zoli (fotói itt), Nanzih-ből Péter és Yui (kínai nyelvű blogja). Tajcsungból jött még Kata (vele már találkoztam az ősszel, szintén blogger), illetve Zoli, akivel Tajpejben találkoztam. Összesen tehát tizen voltunk.
Mire megérkeztem, már bevásároltak a többiek. A leendő menü: sonkával és aszaltszilvával töltött csirkemell, krumplipüré, saláta, halászlé és forraltbor. Jónak ígérkezett.
Mielőtt munkához láttunk, egy-egy pohárka törköly-pálinkával alapoztuk meg a kellemes hangulatot. Katával és Yuival a fát díszítettük.
Gondoltam elmesélek egy vidám történetet, de nem jutott eszembe. Pedig pár nappal korábban olvastam ibigoo-nál. Gyorsan idemásolom, hátha másoknak tetszik.
Egyszer volt, régen volt, a Mikulás karácsony előtt észrevette, hogy a négy manósegédje megbetegedett. De a pótmanók nem tudtak olyan gyorsan csomagolni, mint az igazi manók. A sok baj közepette Mikulásné bejelentette, hogy az édesanyja velük fogja tölteni a Karácsonyt. Szegény meggyötört Mikulás ennek hallatán kiment a szánhoz, de szomorúan vette tudomásul, hogy az öt rénszarvasból három vemhes, kettő meg ismeretlen helyre távozott a kerítésen átugorva. Ezek után a teljesen összetört Mikulás bement a házába, hogy igyon egy kis pálinkát, de azt látta, hogy a segédmanók már mindet megitták. Erre olyan mérges lett, hogy a kezében tartott poharat összetörte. Mikor össze akarta söpörni a szilánkokat, rájött, hogy az egerek régen megették a seprűt.
Ekkor csöngettek, és a lelkileg meggyötört Mikulás ajtót nyitott. Az ajtóban egy angyalka állt, kezében karácsonyfával. Az angyalka így szólt:
- Hát nem csodálatos a mai nap?
Így alakult ki az a szokás, hogy a karácsonyfa csúcsára angyalkát húznak...
Márk közben díszeket szerelt az álmenyeztre.(Kicsit aggódott, hogy a főbérlő mit szól, ha észreveszi a szögeket, illetve a helyüket a menyezeten... de gyorsan biztosította magát, hogy majd lefesti a lyukakat :)
A többiek közben elkezdtek főzni. Elsőként természetesen a forraltbor készült el. Majd fokozatosan a többi étel is. Eszter ötlete volt a reszelt káposzta+reszelt répa+füstölt sajt+ezersziget-öntet saláta. Elkészíteni sem nehéz, ha rendelkezésünkre állnak a megfelelő eszközök. Először egy kis tálba kezdtem el reszelni a káposztát. A tál két perc után tele lett. Ráadásul a reszelő egy "osztott reszelő" volt, a hasznos felülete kb 5*8 centiméter volt, amin csak lassan haladtam. Eszter előkerített egy nagyobb tálat, de ez is hamar tele lett. Végül egy tepsi formájában találtam meg az ideális megoldást.
A halászlé természetesen még nem volt kész, hiszen az alaplének órákat kell főnie. Az alaplé elkészülte után Zoli vállalta a paszírozást. Gyorsan haladt vele, pedig először csinálta.
Próbálkoztunk a közös énekléssel, de ez nem nagyon jött össze. Inkább fényképezkedtünk.
Katának elég hamar haza kellett mennie. (Hja, ilyen a középiskolás élet). A többeikkel hajnali egyig, kettőig beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk.
Jó volt barátokkal lenni, jó volt kicsit otthon érezni magunkat.
(A képekért köszönet: ketti-nek.)