Dante (lakótársam) nagybátyja tegnap érkezett Tajvanra, ma elmentek kirándulni.
Éppen a tengerparton sétáltak, amikor egy folyó torkolatánál érdekes dologra lettek figyelmesek.
Egy helyi lakos egy lélekvesztőn próbált átjutni a túlparta, de túl erős volt a szél, és elkezdte a torkolat felé sodorni a lélekvesztőt. A férfi szerencséje az volt, hogy ott volt egy cölöpsor, és bele tudott kapaszkodni az egyikbe.
A képen Dante nagybátyja látható, már a z események után. A vízi alkalmatosságot nem tudom másnak nevezni, csak lélekvesztőnek. Nincs rá jobb szó! A híd mögött már az óceán van!
A jelenetnek csak Dante és a nagybátyja voltak a tanúi. Segítséget kellett hívni. Nem messze, egy - szintén tajvani - férfi égetett valamit a parton.
- Egy férfi bajban van a vizen! Segítségre van szüksége!
- Sürgős?
- Igen!
- Meghalt már?
- NEM! Segítségre van szüksége! Most!
- Mindjárt! Ezt még befejezem... - és ezzel visszatért az égetéshez... nem is tudom, mit mondjak erre...
Végül csak hívott segítséget. Jöttek tűzoltók, mentők, rendőrök, vízimentők.
Úton, azaz vizen az életmentők!
csónakot is hoztak
egész nagy erőkkel vonultak ki
ahhoz képest, hogy korábban senki nem volt a parton, elég sokan lettek
Dantéék diszkréten távoztak. (Feltehetőleg megmentették a fickó életét!)
Tajvanra utazásom óta téma volt, hogy ha anya jön, akkor majd ő főzni fog. Egyrészt drágalátos fiacskájának, aki régóta nélkülözi a magyaros ízeket, másrészt saját magának, hogy ne mindig az "újat" kelljen ennie.
Rögtön az első héten nagy projektbe fogtunk. (Magyar) ismerősökkel beszélgetve felmerült, hogy töltött káposztát kellene főzni. Mindenkinek tetszett az ötlet. Csak savanyú-káposzta nem volt hozzá. Nosza, savanyítsunk káposztát!
Vettünk 4 fej káposztát, apróra vágtuk. Anya szerint jobb lett volna gyalulva, mert az az "igazi", de gyalu hiányában vágtuk. Szerintem így is nagyon jó lett.
Vettünk egy vödröt, egy sor káposzta, majd babérlevél, só, szemes-bors, köménymag. Káposzta, majd megint a fűszerek. Meg is telt a vödör. A káposzta-készítés titka (állítólag), hogy jól le kell súlyozni, hogy folyamatosan teher alatt legyen a káposzta. Több próbálkozás után úgy oldottuk meg, hogy a káposztára tettünk egy tányért, erre egy nagy "táplálék-kiegészítős tubust", erre edig egy másik vödröt, tele vízzel. (A tubusra azért esett a választás, mert széles, magas és vízhatlan volt.)
Sajnos elég hideg volt, ezért lassan indult be a forrás. Végül is 3 hét után késznek nyilvánítottuk, egyrészt mert kész lett, másrészt meg anya ment haza, és meg akarta főzni.
Nagyon jól sikerült! A belőle készült töltött káposzta is!
A káposztával egyidőben fasírt is készült, nem is kevés. (Fasírtot én is szoktam csinálni, bár sokkal kisebb mennyiségben!)
Almáslepényt is sütöttünk. Ennek is volt pár akadálya. Nincs nyújtódeszka. Ez megoldható. Nincs nyújtófa. Ez már nagyobb probléma. Végül is egy pálinkás-üveg kiválóan megfelelt erre a célra. Sütőnk sincs, csak minigrill. De ebben is megsült a lepény. Csak két adagban kellett sütni, mert nagyon pici a grillem. (Egy nagy szelet kenyér fér bele).
Fánkot is sütöttünk. Meg egérkét. A mi családunkban a minifánkot (nem kerek, hanem hosszúkás) nevezzük egérkének, és gyakran kakaóval szórjuk meg.
Azért készült hagyományos fánk is. Anya hozott élesztőt, itt még nem találtam ilyen jellegű dolgot. Szerencséra a hűtő mélyén volt egy félüveg sárgabarack lekvár, pompás volt!
Úgy néz ki, április elején lehetőségem nyílik, hogy elutazzak a Fülöp-szigetekre négy napra. Feltehetőleg a központi részt, Cebut fogom meglátogatni.
Magyar állampolgároknak nem kell vízum egy hóbapig, a víz iható, 220V-os hálózatot használnak, a helyi valuta neve peso. Jelenleg itt tartok. Van valamilyen tippetek? Tanácsotok?
Mióta kijöttem Tajvanra, jóanyám folyamatosan nyüstöl, hogy derítsem ki, milyenek a tajvani temetők? Pontos magyarázata nem volt a kíváncsiságának okára.
Mintha olvastam volna valahol, hogy egy társadalom fejlettségét úgy lehet lemérni, hogyan bánik a halottaival. Ez így szerintem nem igaz! De az biztos, hogy árnyalja egy adott országról kialakított képet!
Bevallom, anya érkezése előtt nem voltam tajvani temetőben. Elmentem egy-két síremlék mellett, de olyan lerobbantak voltak, hogy nem akartam elhinni, hogy az temető(nek része lehet).
A fenti táblázatban látható, hogy elég kevés keresztény él a szigeten. Ennek ellenére a temetőlátogatást egy keresztény temetőben kezdtük.
Ami a legszembetűnőbb, hogy rengeteg egyforma sírt láttunk. Hosszú sorokban teljesen azonos sírok.
Az alábbiak kicsit régebbi sírok (20 évesek) (A háttérben látható emeletes házak egyikében lakom.) Állítólag ma már a hamvasztás a leggyakoribb temetkezési forma. Nem tudom, hogy a hamvakkal mi lesz. Ebben a temetőben rengeteg fali sírt láttunk.
Majdnem mindenhol van füstölő is. Ez még a régi/helyi szokásokból maradhatott.
fali sírhelyek (emlékhelyek?) közelebbről Vannak egyéni, díszesebb sírok is ravatalozó
Ezután elmentünk egy közeli "hagyományos" temetőbe. Ez első blikkre úgy nézett ki, mint régen a szandaszőlősi homokbánya. Gazzal benőtt, itt-ott szemetes. El sem akartam hinni, hogy temető.
Egy rendezett sír Oroszlán(?) sárkány (?) (ilyen volt a keresztény temetőben is a díszesebb síroknál) Egy sír egy-egy nagycsaládnak a sírja (ez a Csen-családé)
Ha más szögből fényképezzük, akkor nem ilyen rózsás a helyzet Természetesen a takarításhoz ott a seprű
Mi lehet az oka az elhanyagoltságnak? A fenti temető egy kicsit talán túlzottan elhanyagolt. Az biztos , hogy nem az elmúlt 20 évben épült. Nem is hiszem, hogy koporsók/urnák lennének alatta. Ez inkább egy emlékhely. Az ősök emlékét máshogy/máshol ápolják. Havonta (holdfázistől függ) megemlékeznek a régiekről füstölővel, hamispénz-égetéssel, gyömölcs-áldozatokkal, stb. Budhista templomokban "emlékhelyet" bérelnek a halottak lelkének.
Az alábbi képen egy-egy kicsi ablak egy-egy személynek felel meg. Az ablakokban lámpa ég. Ez az oszlop már teljesen elkelt!
Majdnem, mint egy keresztény síremlék. A fenti sírokból rengeteg van. Véleményem szerint ide csak a tehetősek temetkeznek. Nem lehet olcsó egy ilyen hely kiváltása.
A fenti temetők csak kiragadott példák, én ide jutottam el. Lehet, hogy más városokban teljesen máshogy néznek ki a temetők. Én ezt tapasztaltam.
Anya szerint sokkal egyformábbak itt az egy temetőn belüli sírok, ami azt jelenti, hogy nincs kivagyiság, azaz a még élők nem hivalkodnak a halottaiknak állított emlékek révén. Ezzel nem teljesen értek egyet. Szerintem ahhoz, hogy valaki bekerüljön egy elegánsabb temetőbe komoly összegek kellenek. Ha valaki meg tudja fizetni a belépést, onnantól már tényleg egyenlő a bentlévőkkel. De nem a máshol temetkezőkkel!
Mielőtt anya kijött, úgy képzeltem, hogy vasárnap jön, hétfőn pedig egy kölcsönmotorra ültetem, és az első héten felfedezzük a környéket két motoron.
Rosszul gondoltam!
Anyát egy kicsit sokkolta a Tainan-i és Kaohsiung-i közlekedés. Kaotikusnak tartotta, nem értette. Nem is akart motorra ülni. Néhány nap múlva tudtam rávenni, hogy felüljön mögém. (Addig kölcsön kocsival utaztunk.) Én vittem. Ezzel sem sikerült hozzászoktatnom a gondolathoz, hogy motorozni fog.
Az tény, hogy néha direkt vezettem "tajvaniasan": forgalommal szemben, piroson át, kereszteződésekben rövidítés... ez nála kiverte a bizosítékot.
Erről beszélgetve itteni ismerősökkel, emondták, hogy én gondolom rosszul. Szerintük is borzalmas az itteni közlekedés. Van benne valami, de nem teljesen értek egyet.
Egy idő után anya megértette a dolgot. Látta, hogy keveset dudálnak, odafigyelnek egymásra. (Erről sokaknak más a véleménye!) Én úgy érzem, ha feleszem a forgalom ritmusát, és odafigyelek a kettővel, hármmal előttem motorozóra, és a mellékutcákat is figyelem, akkor nem lehet baj.
Eljött a nagy nap, motorra kellett ülni. Amado adott kölcsön egyet (persze nem a sajátját, hanem egy olyan ismerőséét, aki hazautazott a szünetre Panamába). Amado is lakóparkban lakik, 8-10, egyenként 10 emeletes épület tartozik egybe, alattuk hatalmas mélygarázs van.
Levittem anyát a mélygarázsba. Olyan a lejáró, hogy a kocsik és motorok közösen használják. Elég meredek, ráadásul az alján van egy kilencven fokos kanyar.
Anyának odaadtam az én motoromat, én használtam a kölcsönmotort. Két okból döntöttem így. Az enyémnek nincs baja, könnyen vezethető, míg a másikat nem ismertem. A másik ok, hogy ha anya véletlenül elesne, stb. akkor azt az én motorommal tegye.
A garázsban anya körözgetett vagy 10-15 percet. Elég lassan ment, bátortalan volt. Nem vettem elég komolyan az aggodalmait. 10 perc után már mosolygott is. Ez elaltatta a gyanakvásom.
Hát akkor gyerünk! Én mentem elől, anya utánam. A feljárónál épp jött egy kocsi. Én még elmentem előtte, elfordultam a feljárón és felmentem. Közben anyát sasoltam a visszapillantó tükörben. Egyszercsak el tűnt!! Mi lett vele!?!?! Hátrafordultam az emelkedő tetején és csak a motor alját láttam az emelkedő alján...
Meghűlt bennem a vér! Anya felborult, ráadásul ráesett a motor! Rohanok lefelé, közben a kapus is elkezdett szaladni. Anya nem a motor alatt, hanem mögött volt, már elkezdett felállni, mire odaértem. De közben meg benzinszagot éreztem... tiszta horror!
Szerencsére "csak" a tanksapknál folyt a benzin. A nagyobb szerencse, hony anyának semmi (!) baja nem lett! Nagy kő esett le a szívünkről! (A motornak sem lett emmi baja. Strapabíró ez az Attila!)
Anya elmondása szerint a kocsi elengedte őt. Elkezdett jönni, de az emelkedő miatt nagyobb gázt kellett adni. A motor meglódult és jött a fal! Ettől megijedt. Utólag is így magyarázta: "Jött a fal!". Sikerült elfordulni egy kicsit és az első kerékkel ment neki a falnak, és közben próbált leugrani is, így nem került a motor alá.
Ezután mondtam, hogy rendben, vége a motorozásnak majd én viszem. Erre ő: ha most nem ül vissza, akkor soha az életben nem fog motorozni. Kicsit vitatkoztunk ezen, végül ráhagytam. Elindultunk. Én elől, ő utánam. ELég lassan vezetett, de ezért nem tudom hibáztatni. Végül is hazaértünk.
Még aznap elmentünk Gangshan-ba (Kaohsiung elővárosa), kb 35 km. Tisztességgel levezette jóanyám! Másnap irány Kaohsiung, majd vissza Tainan (kb 50 km). Később is ráült a motorra! Büszke vagyok rá! (Magamat még ma is hibáztatom a baleset miatt. Jobban oda kellett volna figyelnem! Ráadásul nekem kellett volna felhozni a robogót a mélygarázsból, és csak vízszintesben ráültetni anyát.)
Néhány videó
Utolsó nap már arra is vállakozott, hogy utast ültessen maga mögé!
