Rögtön az első héten nagy projektbe fogtunk. (Magyar) ismerősökkel beszélgetve felmerült, hogy töltött káposztát kellene főzni. Mindenkinek tetszett az ötlet. Csak savanyú-káposzta nem volt hozzá. Nosza, savanyítsunk káposztát!
Vettünk 4 fej káposztát, apróra vágtuk. Anya szerint jobb lett volna gyalulva, mert az az "igazi", de gyalu hiányában vágtuk. Szerintem így is nagyon jó lett.
Vettünk egy vödröt, egy sor káposzta, majd babérlevél, só, szemes-bors, köménymag. Káposzta, majd megint a fűszerek. Meg is telt a vödör. A káposzta-készítés titka (állítólag), hogy jól le kell súlyozni, hogy folyamatosan teher alatt legyen a káposzta. Több próbálkozás után úgy oldottuk meg, hogy a káposztára tettünk egy tányért, erre egy nagy "táplálék-kiegészítős tubust", erre edig egy másik vödröt, tele vízzel. (A tubusra azért esett a választás, mert széles, magas és vízhatlan volt.)
Sajnos elég hideg volt, ezért lassan indult be a forrás. Végül is 3 hét után késznek nyilvánítottuk, egyrészt mert kész lett, másrészt meg anya ment haza, és meg akarta főzni.
Nagyon jól sikerült! A belőle készült töltött káposzta is!
A káposztával egyidőben fasírt is készült, nem is kevés. (Fasírtot én is szoktam csinálni, bár sokkal kisebb mennyiségben!)
Almáslepényt is sütöttünk. Ennek is volt pár akadálya. Nincs nyújtódeszka. Ez megoldható. Nincs nyújtófa. Ez már nagyobb probléma. Végül is egy pálinkás-üveg kiválóan megfelelt erre a célra.
Sütőnk sincs, csak minigrill. De ebben is megsült a lepény. Csak két adagban kellett sütni, mert nagyon pici a grillem. (Egy nagy szelet kenyér fér bele).
Fánkot is sütöttünk. Meg egérkét. A mi családunkban a minifánkot (nem kerek, hanem hosszúkás) nevezzük egérkének, és gyakran kakaóval szórjuk meg.
Azért készült hagyományos fánk is. Anya hozott élesztőt, itt még nem találtam ilyen jellegű dolgot. Szerencséra a hűtő mélyén volt egy félüveg sárgabarack lekvár, pompás volt!
Drága jóanyám! Köszönöm a finom falatokat!
