A Fülöp-szigeteken végre "tapasztaltam" Ázsiát!

Mielőtt Tajvanra érkeztem, Ázsiát egy nagy misztikus kontinensnek képzeltem, tele kisebb-nagyobb misztikus országgal. Ehhez képest Tajvan egy modern ország, amely bár különbözik Európától, de nem olyan nagy mértékben. Természetesen vannak "furcsaságok", amitől európaiként el lehet képedni, de ezeket többnyire keresni kell. De az is lehet, hogy már túl régóta élek itt...

A Fülöp-szigeteken majdnem mindent megtapasztaltam, amit Ázsiától vártam. Volt hőség, fura járművek, az emberek életritmusa, életvitele teljesen más, pálmafák, stb.

Szerde este 11-kor indultunk Tajpejből, csütörtök hajnali fél kettő körül érkeztünk meg. A következő héten kedden, reggel 6-kor indult a gépünk Cebuból Manilába, majd onnan Tajpejbe. Az időpontok megválasztása tudatos volt. Az első és utolsó éjszakára nem aakrtunk szállást bérelni. Bíztunk a találékonyságunkban, és nem is csalódtunk. Számos érdekes élmény ért minket a korai érkezés és indulás miatt. (Mindenről a maga idejében).

Jelen posztban csak néhány dolgot szeretnék említeni. A részletek később.

A Fülöp-szigetek több, mint 7000 szigetből áll, ezért rendkívűl változatos! Egymással szomszédos szigetek is lehetnek teljesen eltérőek. Mi a középső rész (Visayas) legnagyobb városába Cebuba érkeztünk, és onnan hajóztunk Tagbilaranba (Bohol-sziget). Bohol-szigetén (3200 km2, nagyjából Vas megye területe) főleg mezőgazdasággal és semittevéssel foglalkoznak.

Egy túra alkalmával megkérdeztem a túravezetőnket, hogy mit csinál, amikor nem túrát vezet. Azt felelte, takarít és beszélget. A házak előtt (hangslyozottan nem a városban) külön kis oldalnélküli épületek vannak, tetővel, ülőhelyekkel, ahol kényelmesen lehet beszélgetni, enni.

Ottjártunkkor hosszabb tanítási szünet volt, számos gyerek játszott az utak mellett. Áram volt a legeldugottabb helyeken is, de szerintem nem volt tévé. Ha van tévé, nincs ennyi ember az utcán! Rengeteg kisiskolát láttunk, melyek legtöbbször katolikusok voltak. (A lakosság 90 százaléka vallja magát kerszténynek, a teljes lakosság 80 százaléka  katolikus).

Nagyon sokminden a turizmus köré épül. Szerintem sokkal jobban függnek a turizmustól, mint Magyarország, és emiatt (is) jobban odafigyelnek a turistákra.

Egy villámlátogatásnál (5 nap) nagyon be kell osztani az időt. Eredetileg Boracay-ra (a leghíresebb fehér homokos sziget) akartunk menni, de drágának találtuk az odautazást, ezért ugrott. Ehelyett választottuk Bohol-szigetet, annak is a Loboc-folyójának partján található Nuts Huts nevű üdülőhelyet. (Erről egy külön bejegyzésben fogok ódákat zengeni. Fantasztikus!). Ez nem tipikus nyaralóhely. Sokkal inkább szól a pihenésről, a kikapcsolódásról, mint a "konzumálásról".

Vasárnap azért elmentünk a Bohol melletti Panglao-szigetre, hogy lássunk fehér homos partot is. A kezdeti csalódás után ezt is élveztük, de szívünk Nuts Huts-ért dobog.

Elindultam a Fülöp-szigetekre. Visszatérés Tajvanra (és az online létbe): április 8.

A Cebu melletti Bohol szigetekre megyek, azon belül is a Nuts Huts nevű helyre.

Készülődöm a Fülöp-szigetekre, és felvettem írtam néhény Cebuban élő magyarnak. így akadtam Lányi  Bélára.

Magamról:
Verbita missziostestvér vagyok, egy katolikus szerzetesrend tagja. A Rend hivatása, hogy terjessze az Evangéliumot mindenhol, akár távoli országokban is. Igy járul hozzá ahhoz, hogy a Földön minden ember megtalálja élete értelmét. Ezért dolgozom itt, egy távol-keleti szigeten.

Ezt csinálom, mikor dolgozom:
Épitészeti szaktargyakat és hittant tanitok.
Ezt csinálom, mikor nem dolgozom:
Jol érzem magam a szigetlakók között. Igyekszem segiteni nekik és én is elfogadom a segitségüket.

Jó tippeket adott az utazással kapcsolatban. Sajnos nem lesz Cebu ban, amikor megyek, így nem tudunk találkozni. A  húsvétról írt egy érdekes beszámolót, ezt olvashatjátok most.

Lányi Béla: Angyalok és kevésbé angyalok éjszakája

2008 Húsvétja  Cebuban, a Fülöp-szigeteken

Nálunk (Cebuban, a Fülöp-szigeteken - a szerk.) nagy igyekezettel ünneplik meg a húsvéti szent három nap mindegyikét, de az ünneplés csúcspontja kétségtelenül a húsvétvasárnap hajnali mise és az előtte vagy utána bemutatott misztériumjáték, a “Sugat”. Ez az itteni nyelven “találkozást” jelent, vagyis azt a jelenetet, amikor a feltámadt Jézus találkozik Szent Anyjával.

Magyarországon (sajnos) a húsvéti hajnali mise már sehol sincs szokásban, itt viszont nagyon fontos. Cebu minden templomában megünneplik. Legszebb azonban Minglanillaban, ami egy környékbeli kisváros. Elhatároztam, hogy megnézem. Ehhez már éjszaka fél kettőkor fel kellett kelni, mivel a kezdési időpont hajnali három és az útra is kell időt szánni. Rövid volt tehát az éjszaka, mert előzőleg az este nyolctól fél tizenegyig tartó húsvét előesti misén szintén résztvettem, a cebui jezsuita templomban.

Induláskor, hajnali kettőkor a rendház kapuja előtt nagy meglepetésemre egy fehér emberbe botlottam, aki egy szál alsógatyában, bekötött fejjel kóválygott. Nyilván az egyik környező szexklubból dobták ki. Már éppen azon gdnolkodtam, hogy melyik kórházba vigyem, amikor felbukkant egy taxi másik három fehér emberrel és elszállitották a  póruljárt turistát.

A Minglanillába vezető út végig lakott terület. Itt is sok-sok prostituált kinálgatta magát, bár a Fülöp-szigeteken elvileg tilos a prostitúció. A helybeli lakosok pedig “csak úgy” üldögéltek és beszélgettek az út szélén – hiszen éjszaka csak 24-25 fok van, vagyis kellemesen hüvös még az idő. A templomok környékén aztán megsokasodtak a szolid ruhába öltözött, néha müanyag sámlit cipelő hivek, akik a “Sugat”-ra siettek. De ők is inkább a tizen- és huszonéves korosztály képviselői, hiszen a Fülöp-szigetek lakosságának fele huszonöt évnél fiatalabb. .

Minglanillaban először a templom környékén kerestem a “Sugat”-ot,  de a városi sportpályára irányitottak. Persze, az eget pásztázó fénycsóvák és a htalmas hangerejü diszkózenével kisért templomi énekek gyorsan elárulták egyébként is, hogy merre kell menni. A bejárat előtt sokezres tömeg várt bebocsátásra. Nincs beléptidij, de mindenkit megmotoznak, ezért nehéz bejutni. És nem volt tolakodás! Úgy látszik, hozzászoktak a tumultushoz… Lassan, de biztosan nyomultunk előre. Mintegy húsz centivel az itteni átlag felé magasodok, igy a helybeliek az also testrészeimre gyakorolt finom nyomással jelezték, hogy mikor lehet előrelépni. Pontosan tudták!

Odabent már ment a húsvéti mise. Talán a bőrszinemnek köszönhetem, hogy a nagy tömeg ellenére egészen közel juthattam az oltárhoz és – ahogy később kiderült – a szinpadhoz is. A mise után megkezdődött a  misztériumjáték. Előbb szépen bemondták a sponzorokat : például a Pepsi Cola Philippines volt az egyik nagy jótevő. A szinpadként szolgáló tér végén a minglanilla-i plébániatemplomot formázó diszletet láthattuk,  ahonnan nagy tüzijáték közepette egy nagy fehér és egy nagy fekete alak bukkant fel a szines fényekből. Mindenki tudta, hogy kik: a Sátán, vagyis a rossz szellem és ellensége, Szent Mihály főangyal. Fiatal segitők ügyes csigás szerkezetekkel, kötélpályán mozgatták a két főangyalt alakitó szinészeket  – úgyhogy időnként mindkét angyal felrepült a « mennybe », azaz a levegőbe és ott folytatták harcukat. Majd újabb angyalok röppentek elő: részben jók, részben gonoszok, de ők  már tarka ruhában. Pompás fények között folytatódott a légi csata, majd hatalmas üvöltéssel kiszenvedett a Sátán. Győzött a Jó, a Jóság!

Ekkor lépett elő a templomot ábrázoló diszletből, az « üres sirból » maga a Feltámadt Krisztus. Mellette két angyal. De ők már békésen és méltósággal, finom selymes fehér ruhában. Krisztus szobra virágokkal diszitett kis teherautón vonult, mellette az « élő » angyalok. A Szüzanya szobra ugyanigy, de a másik irányból érkezett. Találkoztak: ez a cimadó jelenet, a « Sugat », a «találkozás». Kislányok szaladtak elő, kosárkáikból virágot szórtak a találkozó szobrok elé. Mindez éjszaka, vaksötétben – csak a játék fényei világitottak. Meginditó volt a tömeg  mély áhitata…  A « Sugat » után önnepélyesen átkisértük a szobrokat a plébániatemplomba, ahol megkezdődött a következő, a hajnali öt órás szentmise, ami aztán sok másik követ.

Húsvét ? Ilyenkor könnyü hinni a Jó győzelmében, ami a Feltámadás. Hiszen ez az életünk : a  «Jó »  és  a  « Rossz »   küzdelme. 

Szeretettel üdvözöl : Lányi Béla

Az egyetemen többféle óra keretében kell bemutatnunk az országunkat. Mindenki másképp mutatja be. Ez természetes, leginkább az előadást tartó szeméyl lelkesedésétől függ.

Főleg latin-amerikai és ázsia diákok vannak az egyetemen (a tajvaniak mellett), és az előadásaik néhány szempontból hasonlóak.

A legszembetűnőbb, hogy a történelemre szinte sose térnek ki. Nem történelem leckét akarok hallani, de néhány sarokpont, ami segítene elhelyezni az adott országot, nem ártana.

A földrajzra sem térnek ki. Mármint arra, hogy hol van az adott ország. Sokszor nincsennek is tisztában például a szomszédos országokkal. Egyszer egy fülöp-szigeteki lánynak én magyaráztam el, hogy hol van Korea.

Nagy hangsúlyt helyeznek a természet bemutatására, az ételekre, a zenére.

Hogyan mutattam be Magyarországot?

Szerencsére idővel bőven rendelkeztem (1+ óra), emiatt nem kellett aggódnom.

Gondoltam, hogy a hallgatóságnak nincs sok ismerete Magyarországon, ezért alapvetően azt a célt tűztem ki, hogy ne csak bemutassam az országot, hanem, hogy bizonyos információkat meg is jegyezzenek:
- az ország elhelyezkedése
- a zászló színe
- milyen nyelvet beszélünk

Lehet, hogy ez kevésnek tűnik, de azoknak, akik gyakorlatilag semmi információval  nem rendelkeznek, ez éppen elég.

Már egy éve kihoztam Tajvanra egy magyarruhát, gondoltam színesebbé teszem az előadást. Ha minden igaz, akkor ez alföldi csikós ruha. A mellény nem igazán autentikus, de a rajta virító Unicum felirat mindenképpen egyedi :) Csízmám sem volt, ezért hagyományos Converse cipőt vettem fel.



Főztem mákosgubát, és az előadás során ezt kiosztottuk a hallgatóság tagjainak. Egybehangzóan dícsérték. Örültem, hogy ízlett nekik. Érdekes látvány volt, ahogy pálcikával "kanalazták".



Az előadás elején megkérdeztem, mit tudnak Magyarországról. A kontinenst és a fővárost tudták (ez utóbbit nem sokan), de ezen kívűl semmi! De tényleg. A beszélt nyelvtől kezdve, az Európán belüli elhelyezkedésig semmi!

Az előadás elején a hangsúlyt a térképre helyeztem. Az Európa térképet Nagy-Britaniától kezdve mutattam be: Anglia --> Franciaország --> Németország --> Lengyelország --> Szlovákia --> Magyarország. Többször visszatértem a szomszédainkra.

Ezután rövid történelem. Utaltam az ázsiai eredetünkre, és hangsúlyoztam, hogy a magyarok és a hunok nem rokon népek. (Ha a kedves olvasó ezt másként gondolja, nem muszáj jeleznie a kommentek között. Mindenki azt hisz, amit akar. Én így gondolom.)
Elmondtam a honfoglalás és az államalapítás idejét, majd ugrottam 900 évet és elmondtam, hogy Magyarország területe csökkent az I. világháború után. Majd 70 évvel később demokratikus ország lettünk, beléptünk a NATO-ba és az EU-ba. Tudom, ez nagyon zanzásítottnak tűnik, de ennyi bőven elég.

Ezután a zászlóról meséltem. Egymás mellé tettem a magyar és az olasz zászlót. Azzal a ténnyel, hogy ugyanazok a szinek alkotják a kettőt, csak más az elrendezés, szerintem sikerült megjegyeztetnem. AZ olasz zászlót ismerik, most már a magyart is.


Következett a nyelv. A tajvaniak, ázsiaiak nagy részének fogalma sincs arról, hogy milyen nyelvet beszélünk. A legtöbbször angolra tippelnek, ezután az orosz vagy a német szokott következni. Ezt mindenképpen helyre akartam tenni. Ez a pár tucat ember már biztos tudni fogja a jövőben a helyes választ.

A szervezők a felkérésnél direkt kérték, hogy próbáljak néhány dolgot tanítani magyarul.
Tanítottam számokat, tulajdonneveket, és azt, hogy "Szeretlek!". Ez maradt meg a legjobban. Érdekes élmény volt, ahogy skanádlják "Szeretlek!","Szeretlek!","Szeretlek!".

Ha Ázsiában jártok és nehezen indul be egy beszélgetés, akkor tuti téma az r-hang, ugyanis nem tudják kimondani (a japánok és a kínaiak semmiképp). Vicces percek voltak, amikor a "répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó"-t próbáltam megtanítani.

Ezután időjárás, minimális információk a politikai rendszerről, oktatás, főváros, majd fényképek.

Közben volt még feltalálók és Nobel-díjasok. Ezt a diát Vera korábbi prezentációjából vettem kölcsön.  (Sajnos a blogja jelenleg nem elérhető.)

A sporttal kapcsolatban megemlítettem Puskást, de nem hallottak róla. Ez már nem az a korosztály...

Kaptam okelevelet is.

Prezentáció



Képek


Mit hagytam ki? Ti miket szoktatok megemlíteni?

____________
ui.:Az IEAS (International Exchange Association for Student) rendezvényén adtam elő.

Mióta Tajvanon vagyok az ismerőseim időről-időre meglepnek egy-egy, a szigettel kapcsolatos hírrel. Ezek közül a legutóbbi egészen bizarr.

Egy tajvani férfi erotikus táncost rendelt 103 évesen elhunyt édesapja temetésére.

A sztriptíztáncos 10 percet táncolt az elhunyt koporsója előtt, a műsor körülbelül 24000 Ft-ba került.
Az elhunyt egyik fia elmondta, hogy mielőtt az apja 100 éves lett, (a  fiú) tett egy ígéretett, hogy ha apja 100 évesnél idősebben hal meg, akkor a temetésére bérelni fog egy táncost. (Állítólag az öreg nagy rajongója volt a kultúra eme formájának.)

A hírügynökségi jelentés szerint az idős férfi választani indult, és három kilométer megtétele után esett össze.

Kicsit gyanús, hogy a hír március 21-én jelent meg, de a választás 22-én lesz. Biztosan nem indult el egy nappal korábban!

A hírben engem az fogott meg hogy egy 103 éves ember bátran nekivág egy több kilométeres sétának. Remélem, én is képes leszek ennyi idős koromban ilyesmire!

(via Koronix via Sexerotic Blog)