zhaoman

Marakuja

update: egy kedves kommentelőm jelezte, hogy magyarul maraguja a gyümölcs neve. Köszönöm! A címen azonban már nem változtatok.


A nap gyümölcse a maraguja. Angolul Passion Fruit, spanyolul ugyanaz fruta de pasión vagy maracuyá. Portugálul maracujá. Magyarul nem tudom, hogyan kell(ene) helyesen leírni... (azóta már igen)

Alapvetően trópusi, szubtrópusi növény. Két főbb fajtája van. Az egyik világos sárga és akkora, mint egy grapefruit. A másik sötétlila, és kisebb, mint egy citrom. Bővebben.




Egy hondurasi ismerősöm azt javasolta, hogy sózzam meg a belsejét. Mivel a gyümülcs íze alapvetően kesernyés, én nem láttam szükségét a sónak, de egyszer érdemes kipróbálni.

Legenda
Egyes helyeken úgy tartják, hogy amikor marakuját eszünk, akkor beleszerelmesedünk az első személybe, akivel az evés után szemkontaktust létesítünk... ki tudja... majd beszámolok a fejleményekről... :)

Az alábbiak nem általánosíthatóak egész Tajvanra. A bejegyzésben leírtakat arra alapozom, hogy a számos tajvani egyetem közül kettőn (Kaohsiung: Sun Yat-sen, Tainan: Cheng Kung) van számosabb, míg sok másik egyetemen kevesebb ismerősöm, akikre megállapításaim többnyire igazak.

Mobiltelefonnal általában mindenki rendelkezik, azonban nem ez a fő kapcsolattartási forma. Új ismerőseim mindig az MSN címemet kérdezik, és ők is azt adják meg. A telefonszámokat külön kérnem kell. Illetve nehezen értik, hogy miért van az MSN címem mellett még egy másik e-mail címem is. (Ekkor rövid fejtegetésbe kezdek az MSN 10 Mbyte-os és a Gmail 2 Gbyte-os tárhelye közti különbségről.) Mindenki az MSN-en érintkezik. Sokan órákat töltenek cseteléssel. Egy átlag tajvani diák MSN ismerőseinek száma 80 és 150 között mozog!

Megjegyzem: a tajvani diákok a külföldiekkel történő kapcsolattartás során talán azért is(!) preferálhatják az írásbeli kapcsolattartást, mert ilyen viszonylatban a kapcsolattartás nyelve többnyire az angol. A tajvani diákok többsége pedig az angolnyelv-oktatás sajátosságai miatt nem tud/mer/szeret angolul beszélni.
Megjegyzem2: fordított relációban, ha kínaiul kell valakivel „beszélnem”, én is szívesebben használom az írásbeli formát, mert szótár segítségével hatékonyabban kommunikálok írásban, mint szóban.

A Skype kevésbé elterjedt, az ICQ még kevésbé. YahooMessenger-t már többen használnak, de nem az MSN alternatívájaként, hanem azzal párhuzamosan. Az alap kereső – az én tapasztalataim szerint – a Yahoo. Az ismerőseim és az általam látogatott honlapok többsége alapvetően a Yahoo-t használja, nem a Google-t. A TV-ben és újságokban sokszor bukkan fel Yahoo hirdetés. Yahoo-s e-mail címe is többeknek van, mint Gmail-es.

Az iskolai hírek azonban nem is az MSN-en jutnak el a többséghez, hanem BBS-en(!). Meglepő módon ez a pre-web korszakból származó eszköz dominál a tajvani felsőoktatási életben. A BBS-t nevezzük az egyszerűség és közérthetőség kedvéért karakteres böngészésnek. A különbség a web és a BBS között nagyjából megegyezik a web és a wap közötti különbséggel. (Remélem, a hozzáértők nem fognak ezért a példáért megkövezni!). A BBS fénykorát a 80-as években, és a 90-es évek elején élte. Bővebben itt lehet olvasni róla.

Majdnem minden tajvani egyetemnek van BBS hálózata! A Tainan-i NCKU (egyetem) BBS-én vannak iskolai, kari, tanszéki, szakköri, apróhirdetés és osztály mappák/csoportok. A diák egyéni felelőssége, hogy az őket érintő információkat beszerezze, és feldolgozza. Összehasonlításként: a Budapesti Corvinus Egyetemen (egykori Közgáz) egyetlen hivatalos hírlevél van, ahol a PhD védésektől kezdve a diákszervezeti előadásokig mindenről hírt adnak az összes(!) kar (7) vonatkozásában! Ezzel szemben a tajvani diákok a BBS-eken értesülhetnek és értesülnek is az őket érintő információkról. A különböző mikro (osztály, szakkör) és makro (tanszék, kar) csoportok többségének van FTP tárhelye is, ahonnan, illetve ahova a szükséges dokumentumok letölthetőek, illetve feltölthetőek.

Összefoglalva: egy tajvani (felsőoktatási) tanulónak igen tudatosan kell használnia az internetet. Mind a kapcsolattartás, mind az információ-szerzés egyre fokozottabb mértékben alapozódik az online formákra.

A következő bejegyzésben a tajvani képmegosztás és blogolás legelterjedtebb formáját szeretném bemutatni.

Az alábbiak nem általánosíthatóak egész Tajvanra. A bejegyzésben leírtakat arra alapozom, hogy a számos tajvani egyetem közül kettőn (Kaohsiung: Sun Yat-sen, Tainan: Cheng Kung) van számosabb, míg sok másik egyetemen kevesebb ismerősöm, akikre megállapításaim többnyire igazak.

Mobiltelefonnal általában mindenki rendelkezik, azonban nem ez a fő kapcsolattartási forma. Új ismerőseim mindig az MSN címemet kérdezik, és ők is azt adják meg. A telefonszámokat külön kérnem kell. Illetve nehezen értik, hogy miért van az MSN címem mellett még egy másik e-mail címem is. (Ekkor rövid fejtegetésbe kezdek az MSN 10 Mbyte-os és a Gmail 2 Gbyte-os tárhelye közti különbségről.) Mindenki az MSN-en érintkezik. Sokan órákat töltenek cseteléssel. Egy átlag tajvani diák MSN ismerőseinek száma 80 és 150 között mozog!

Megjegyzem: a tajvani diákok a külföldiekkel történő kapcsolattartás során talán azért is(!) preferálhatják az írásbeli kapcsolattartást, mert ilyen viszonylatban a kapcsolattartás nyelve többnyire az angol. A tajvani diákok többsége pedig az angolnyelv-oktatás sajátosságai miatt nem tud/mer/szeret angolul beszélni.
Megjegyzem2: fordított relációban, ha kínaiul kell valakivel „beszélnem”, én is szívesebben használom az írásbeli formát, mert szótár segítségével hatékonyabban kommunikálok írásban, mint szóban.

A Skype kevésbé elterjedt, az ICQ még kevésbé. YahooMessenger-t már többen használnak, de nem az MSN alternatívájaként, hanem azzal párhuzamosan. Az alap kereső – az én tapasztalataim szerint – a Yahoo. Az ismerőseim és az általam látogatott honlapok többsége alapvetően a Yahoo-t használja, nem a Google-t. A TV-ben és újságokban sokszor bukkan fel Yahoo hirdetés. Yahoo-s e-mail címe is többeknek van, mint Gmail-es.

Az iskolai hírek azonban nem is az MSN-en jutnak el a többséghez, hanem BBS-en(!). Meglepő módon ez a pre-web korszakból származó eszköz dominál a tajvani felsőoktatási életben. A BBS-t nevezzük az egyszerűség és közérthetőség kedvéért karakteres böngészésnek. A különbség a web és a BBS között nagyjából megegyezik a web és a wap közötti különbséggel. (Remélem, a hozzáértők nem fognak ezért a példáért megkövezni!). A BBS fénykorát a 80-as években, és a 90-es évek elején élte. Bővebben itt lehet olvasni róla.

Majdnem minden tajvani egyetemnek van BBS hálózata! A Tainan-i NCKU (egyetem) BBS-én vannak iskolai, kari, tanszéki, szakköri, apróhirdetés és osztály mappák/csoportok. A diák egyéni felelőssége, hogy az őket érintő információkat beszerezze, és feldolgozza. Összehasonlításként: a Budapesti Corvinus Egyetemen (egykori Közgáz) egyetlen hivatalos hírlevél van, ahol a PhD védésektől kezdve a diákszervezeti előadásokig mindenről hírt adnak az összes(!) kar (7) vonatkozásában! Ezzel szemben a tajvani diákok a BBS-eken értesülhetnek és értesülnek is az őket érintő információkról. A különböző mikro (osztály, szakkör) és makro (tanszék, kar) csoportok többségének van FTP tárhelye is, ahonnan, illetve ahova a szükséges dokumentumok letölthetőek, illetve feltölthetőek.

Összefoglalva: egy tajvani (felsőoktatási) tanulónak igen tudatosan kell használnia az internetet. Mind a kapcsolattartás, mind az információ-szerzés egyre fokozottabb mértékben alapozódik az online formákra.

A következő bejegyzésben a tajvani képmegosztás és blogolás legelterjedtebb formáját szeretném bemutatni.

Legutóbbi hosszabb kaohsiungi látogatásom alkalmával elmentünk bulizni is. A latinok már előre mentek. Én késésben voltam. De nem nagyon aggódtam, mert az alább látható hölgyekre megérte várni...

A képeket én készítettem, és Zuzana blogján találtam rájuk. Zuzana provokatívan azt kérdezi a bejegyzésében, hogy elég tajvaniul (=dögösen) néznek-e ki? Szerinted?