zhaoman

Majdnem egy hónappal ezelőtt elkezdtem kondizni. Tulajdonképpen életembe először űzöm ezt a tevékenységet. Az egyetemi éveim elején jártam kondizni tesi óra keretében, de igazából csak azért mentem, mert kellett az aláírás a tanártól. (Nem voltam valami lelkes, egyszer nem is sikerült teljesítenem a tárgyat, újra fel kellett vennem.)

Három-négy hét alatt nem történnek csodák, nem is várom. De érzem, hogy valami megmozdult a puha fedőréteg alatt. Nekem ez nagyon pozitív visszacsatolás, ezután is járni fogok szorgalmasan.

A múlt héten voltam futni is, de azt nem bírta a bal térdem. Lehet, hogy csak hirtelen jött a megterhelés. Nem tudom. De az biztos, hogy két napig a futás után alig bírtam megmászni a lépcsőket.

A konditerem azért is jó, mert lehet ismerkedni. Új arcok, új kapcsolatok.

A legfurább az, hogy sok tajvani farmerban (!) jár kondizni. Ez mindenhol így van? Ez normális? Vagy én vagyok helikopter? :) Na meg vannak papucsban is páran, bár azon kevésbé rökönyödtem meg.

Általában hasizom-erősítő gyakorlatokkal kezdek, majd jön sorba a többi izomcsoport.
(Tudom, hogy akkor lenne az igazi, ha zsírégető feladatokat csinálnék először. Most tanulom ezt az egészet, majd kialakul. Ha valakinek van jó edzésprogramja, akkor azt szívesen fogadom.)

Úszni is lehet, de még nem vette úszósapkát. (Magyarul: erre még nem szántam rá magam.)

Sose fogok "bádibilder"-ként kinézni, de 24 év mozgás-szegény életmód után már ez a heti három alkalom is forradalmi változás.