zhaoman

2001. augusztus
Lelkes diákként érkeztem a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem gólyatáborába. "Nemzetközi tanulmányok!" - mantráztuk szorgosan a csoporttársakkal! Miénk a jövő!

2001. szeptember 11.
Délután találkozó a Móricz Zsigmond Körtéren, tervezett időtöltés: nagymennyiségű sör elfogyasztása, lehetőleg minél rövidebb idő alatt.

A találkozóról sokan késtek. Ők ugyanis éppen híreket hallgattak, tőlük szereztem tudomást arról, hogy valami történt az Egyesült Államokban. Akkoriban még nem volt elterjedt a wifi, nem nagyon lehetett mobilon híreket olvasni. Keresni kellett egy helyet, ahol lehetett fogni a CNN-t. Az egyik kocsmából ki is dobtak, mert a törzsközönség meccset nézett, és ezt nem akarták felcserélni holmi füstőlgő tornyok látványára.

2001. szeptember
Megkezdődik a tanítás, diplomata-palántaként találgattuk, elemezgettük a helyetet. Élveztük tanáraink magyarázó előadásait. Számomra nagyon izgalams volt, hogy azoktól tanultunk, akik a tévében nyilatkoztak. Sorsfordítónak éreztük a pillanatot, és örömmel gondoltunk arra, hogy mi pont azt fogjuk tanulni, ami zajlaik a Nagyvilágban.

2008. szeptember 11.
Még mindig egyetmista vagyok. Az egyetem ugyanaz, de már új neve van, Budapesti Corvinus Egyetem, már új épületben vannak a tantermek, a tanszékek. Már nincsennek itt a gólyatáboros barátaim, már "atyaian" mosolygok az elsőéves gólyák beavatásán. Már nem akarom mindenáron elemezni a Nagyvilágot.

2009. szeptember
Remélhetőleg diplomával a polcomon, egy ázsiai ország nagyvárosában lévő munkahely irodájából fogom az aktuális blogbejegyzésemet írni.



 

Amikor elkezdtem Kína iránt érdeklődni (~2002), akkor természetesen az interneten is szétnéztem. Magyar nyelven elég katasztrofális volt a felhozatal, világítótornyként emelkedett ki a sötétségből az azsia.net.

Folyamatosan linkelték és linkelik az Ázsiával foglalkozó magyar cikkeket, és a legtöbbhöz értékes hozzászólást fűznek a szerkesztők és a látogatók. A fórumban gyakorlatilag bármilyen Ázsiával kapcsolatos kérdésünkre válaszolnak, vagy segítenek választ találni.

Két hete, amikor Shanghaiban voltunk, akkor találkoztam az oldal egyik alapítójával, aki említett egy születésnapi bulit, az azsia.net idén augusztusban nyolc éves!

Az olimpiai megnyitót nézve döbbentünk csak rá, hogy 2008.08.28-án lesz éppen 8 éves az azsia.net.

Ezt az alkalmat természetesen bűn lenne kihagyni, ezért aztán világszerte ünnepi ivó-olvasó találkozókat szervezünk a jeles időpont megünneplése, valamint szerencsénk megpecsételése végett - ne kockáztass, iszogass velünk te is!

A bulik mindenhol helyi idő szerint este nyolckor (izé, 8 óra 8 perckor) kezdődnek, további információk a buli topikjában. Eddig lefixált helyszínek (további jelentkezőket is várunk!):
Budapest: Vagon (a Közlekedési Múzeum mellett), eső esetén a szomszédos Sörsátor (Városliget)
Telefon (puma): (20) 3531221
Kanton: Club Basement, Tian Lun Garden, 26 Jian She Si Ma Lu, 天悦汇时尚会所, 广州市建设四马路26号天伦花园负一层
Telefon (kbalazs): 13719031507
Shanghai: Always Café
Telefon (Guczó): 13901637631
Vientiane: Lotus Restaurant
Telefon (Esteban): 30 5258929

Kérünk jelentkezz be itt (vagy telefonon) hogy nagyjából tudjuk mennyien leszünk.

"Sajnos" épp Pekingben vagyunk és nem tudunk leutazni Shanghaiba, de a fórumban már szervezzük a pekingi talákozót!

Ha találkozni akarsz lelkes - éppen Pekingben tartózkodó - azsia.net olvasókkal akkor jelezd itt, vagy a buli topikjában!

Időpont: 2008.08.28 20:08

Kínai utazásunk rövid pekingi tartózkodás után Shanghaiban folytatódott Szerdán délután érkeztünk, szinte felüdülés érzés volt lélegezni a pekingi levegőhöz képest. A repülőről több kilométer távolságba el lehetett látni. Ez pozitívum!

Sajnáltuk, hogy nem lehettünk Pekingben a héten, jó lett volna ott lenni az olimpia első pár napján. Kissé csalódottan böngésztük a netet szerda este, amikor is rájöttünk, hogy olimpia nem csak Pekingben van! Hiszen más városokban is vannak olimpiai versenyek. Elsősorban foci (Qinhuangdao, Shanghai, Shenyang, Tianjin), de más sportágak is. A vitorlázós versenyeket Qingdao-ban, az equestriant pedig Hong Kongban tartják. Ez utóbbi talán a díjugratás, de ebben nem vagyok biztos.

A lényeg, hogy az olimpia hivatalos oldala szerint volt még jegy a shanghai focimeccsekre, ráadásul potom áron: 1-5 Euro. Ahhoz képest hogy a kajak-kenu 500-as döntőkre 100 Euróért vettü k jegyet, ez szinte nem pénz. A focimeccsek ráadásul a hivatalos megnyitő előtt (0. nap) egy nappal korábban, azaz a -1 napon kezdődnek.

Csütörtökön elmetróztunk a stadionhoz, gondolván, hogy itt majd veszünk jegyet. A statdion káprázatosan néz ki kívűlről. A teteje olyan, mintha egy hullámvasút menne rajta végig.

A jegyirodák természetesen bezárva. Folymatosan kérdeztük a sorfalat állókat, hogy hol lehet jegyet venni, mindig csak mutogattak, hogy jobbra. Elértünk a vélt főpéztárhoz, ahol szembesülnünk kellett azzal, hogy elfogytak a jegyek. Találtunkkét jegyneppert, az egyiknek a legdrágább jegyei voltak, ő kétszeres áron adta. A másiknak a legolcsóbb jegyei voltak, ő háromszoros áron adta. Mivel még nem adtuk fel, hogy olcsó jegyet veszünk, ezért továbbsétáltunk a stadion mellett.

Ez részben rossz döntés  volt. Erre felé sokkal többet kellett menni, mert ezen az oldalt van a sport szálló, meg egyéb létesítmények. A napon való sétálást csak az dobta fel, amikor a melletünk lévő úton felbukkant egy katonai konvoj!

Egy teherautó platóján négy kiskatona ült egy sorban, és körülbelül 8-10 sort számoltunk meg egy teherautón. 22 teherautó volt, amelyek hamarosan megálltak, és felsorakoztak mellettük a katonák. Lőfegyver nem volt náluk, csak gumibot. Bemasíroztak a stadionba.

A stadion túloldalán megtaláltuk a Nagy Jegyirodát, de ott sem volt jegy, ezért visszamnetünk a jegynepperekhez, akik rendesek voltak, mert látva bénázásunkat, nem emeltek árat. A fickó azonban nem akarta odaadni a jegyet, Kérdezem, el akarja adni? Mondja, igen. Mondom, meg akarom venni. Erre mondja, hogy nem. Drágábban? Úgy sem. Nem értettem. Erre maga mellé  mutatott, és mondta, hogy túl sok a jǐngchá, azaz a rendőr. És valóban. Körülbelül 20 rendőr álldogáltt mellettünk. Javasoltam, hogy menjünk el egy helyre, ahol nincs rendőr. Ez már tetszett neki is. Ez nem  volt egyszerű, mert mindenhol közegek voltak. Végül bementünk egy hotel aulájába, és ott lebonyolítottuk az üzletet. Kicsit aggódtam, hogy hamis lesz a jegy, de ez végül nem lett tprobléma. A fickónak négy jegye volt, ebből ketőt akart eladni, mert a másik kettő neki és a haverjának kellett.

250 Jüanért vettük a jegyek darabját, ami 5600 Ft. Ráadásul két meccset lehetett megnézni. Szerbia-Ausztrália, illetve Elefántcsontpart-Argentína. Nem volt drága

Volt még négy óránk, ezért elindultunk felfedezni Shanghait. Erről egy későbbi bejegyzésben számolok be, kitérek majd arra is, hogy miért késtük le az első meccs első 15 percét.

A lényeg, hogy átjutottunk a biztonsági ellenőrzéseken. Háromszor nézték át a hátizsákot! Végül bennt voltunk!

A stadion eredetileg 80000 férőhelyes (a világ harmadik legnagyobb stadionja), de focimeccsek alkalmával "csak" 65000-en férnek be. Majdnem tele volt! Mi nagyon jó helyen ültünk. A középső karéj első sorában, a 16-os vonal magasságában. Pazar volt a kilátás!

Viszonylag sok ausztrál volt, szerbet, szerb zászlót nem láttunk. Amikor a kamera a szerb szurkolókat mutatta, akkor eléggé átverték a helyi nézőket, mert azok nem szerbek voltak. Legalábbis az előttük kifeszített észak-koreai zászlő nem ezt sejtette. Rájuk többször is visszatértek a meccsek alatt. Ilynekor csak legyintettünk, hogy "Na, már megint itt vannak az álszerbek!"

A meccs nagyon unalmas volt. Ezt azzal ütöttök el, hogy vitakoztunk, kinek is kellene szurkolni. Én a szerbekenek szurkoltam. Mégis a szomszédaink! Attila, inkább az ausztráloknak szurkolt, mondván, "A szerbek nem szeretik a magyarokat!". A végeredmény 1-1. De jó, hogy vége lett.

A következő meccs negyed óra múlva kezdődött. A stadion most már tényleg megtelet. Ráadásul a kínaiak nagy része Argentína-drukker volt. Sokan(!) voltak argentín mezben. A legnagyobb kedvenc Messi volt. Zengett a stadion a Messi! Messi! kiáltásoktól.

 Mi Elefántcsontpartnak szurkoltunk Ezzel csak egy problémánk volt. Elefántcsontpart hivatalos (francia) neve Cote'd Ivory, próbálják erőltetni az angol Ivory Coast kifejezést, de az olimpián a francia nevükkel szerepelnek. Franciául nem tudunk, ezért a "Cote'd Ivory" skandálására nem vállakoztunk. Ugyanakkor az ország kínai neve - szégyen, nem szégyen - nincs benne a  kínai szókincs-készletemben! Megkérdeztem a szomszédomat (a jegynepper barátját), aki ugyan megmondta, de nem igazán értettem. Most már tudom: 象牙海岸 xiàng yá hǎi àn, de ezt sem lehetett skandálni. Az ütemes ar-gen-ti-na, ar-gen-ti-na-val szemben nem volt esélyünk.

A meccs kifejezetten jó volt. Futottak, cseleztek, keveset színészekdtek. Az első  elefántcsontparti gólnál felugrottunk, éljeneztünk, kiabáltunk. Sajnos lesgól volt. A partjelző beintette a lest, a bíró természetesen nem adta meg a gólt. A körülöttünk ülő Argentína-drukkerek jól megmosolygtak minket. Szerencsére a sors kegyes volt, mert a dél-amerikaiak is lőttek egy lesgólt, ezért mi is tudtunk mosolyogni a kb 60000 fős ugráló drukkerhadon!

Messi volt a sztár. Ha labdához ért, már tapsolt is a közönség. Volt a fejünk fölött egy szektor, ahol mintha csak Messi szurkolók lettek volna, még saját daluk is volt.

Jó lett volan meccs alatt szotyizni, de nem volt magunk. Ezért az előző nap vett szárított banánszeleteket majszoltuk.

kameramanus

A meccs végére elfáradtak az elefántcsontpartiak, ezért 86. percben az argentinok megszerezték a győztes góljukat (1-2).

A meccs után lefényképezkedtem egy elefántcsontparti (tartalék) focistával.

A stadionból viszonylag gyorsan kijöttünk, és az első metróra is felfértünk. Az estét egy 40 perces "szerintem erre rövidebb" sétával zártuk, de találtunk egy helyet, ahol a pénteken ebédelni fogunk. Nem bántuk!

Shanghai, 2008, Olimpia, -1. nap. Ott voltunk!

2005 augusztusában érkeztem Tajvanra. Eredetileg egy évet terveztem itt tölteni, de ezt meghosszabbítottam egy négy éves képzéssel. Azonban nem fejezem be ezt a képzést. Egy ideig próbálkoztam a tajvani és a magyarországi egyetemet párhuzamosan csinálni, de egy idő után feladtam. A Közgázra most már hét éve járok, jövőre, a diplomszerzés idején már nyolc éve járok ugyanabba az intézménybe, ugyanazt tanulva.

Haza kell mennem! Ezzel a döntéssel sajnos az itteni ösztöndíjam ugrott, ha vissza akarok jönni PhD-zni, vagy más, üzleti diplomát szerezni, akkor jövőre újra kell jelentkeznem.
Feltehetőleg ezt fogom tenni!

Tajvannak nagyon sokat köszönhetek! Először éltem egyedül, először éltem külföldön, először kellett mindent teljesen magamnak, a semmiből felépíteni. Nagyon sokat tanultam! Nem csak az iskolában. A multikulturális környezet nyitottabbá tett, ugyanakkor azt is sikerült elkezdenem megfogalmazni, mit nem akarok a jövőben.

Az ittlétem legofontosabb célja az  volt, hogy megtanuljak kínaiul. Ez részben sikerült. Közepes szinten tudok beszélgetni. Az olvasás nagyságrendekkel rosszabbul megy. Írni nem tudok. Ezt nagyon sajnálom, szégyellem is! Azzal vigasztalom magam, hogy gépelni viszont jól tudok. (A kézzelírninemtudás és a gépelés nem zárja ki egymást, a nyelv sajátosságaiból következik!)

A blog nem szűnik meg! Egyrészt számos téma vár még megírásra, másrészt most egy hónapot fogok eltölteni a Kontinensen, azaz Kínában.

folyt.köv!

Ezt még korábban fényképeztem a Liouchiou-szigeten, Kaohsiungtól délre. A sziget nem túl nagy, de keresztül-kasul azsfaltozott utak szövik be. Ahol kevés hely volt, ott lemaradt a padka. Ezeken a helyeken ilyen táblákkal hívják fel a figyelmet a veszélyre! 

Már korábban is láttam az alábbi táblát Kentingben, de akkor "Majd a következőnél megállunk!" felkiáltással lemaradtam róla. Ugyanis csak egy 200 méteres szakaszt jelöl a tábla. Most megnéztem, az ellenkező irányból is ki van téve. Máshol még nem találkoztam vele, az itteni KRESZ-vizsga kérdései között sem láttam. Lehet, hogy egész Tajvanon ez a két példány lenne?!