zhaoman

update: 2006. november 12.

2005. augusztusában érkeztem Tajvanra.
Ötéves, tajvani ösztdöndíjjal tanulok itt. 2005-2006-ban Kaohsiungban tanultam kínai nyelvet. 2006. szeptemberétől Tainanban tanulok politológia szakon.
A kínai nyelvtudásom fokozatosan fejlődik, de az egyetemen való tanulás szintjét még nem éri el. Mégis, hogy végzem az egyetemet? Nehezen...
Blogom nem tipikus egoblog. Kicsit magán, kicsit közéleti, kicsit ismeretterjesztő.

_________________________________________

a nevemről:

Vezetéknév

A tajvaniaknak (kínaiaknak) általában két-három írásjegyből áll a nevük. A magyar nyelvhez hasonlóan, ők is előre teszik a családnevet. A családnév általában egy karakter. Az én kínai családnevem Zhao. A kínai átírásnál van egy "balfentről" "jobbrale" mutató ékezet. Ez azt jelenti, hogy négyes hangsúllyal kell ejteni. Ezt ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor azt mondjuk, hogy "Menj!" Körülbelül ahhoz hasonló hanglejtéssel kell mondani.
Szakszerűen: ereszkedő tónus.
[Egykori kínai és magyar nyelvtanáraimtól ezúton kérek elnézést, ha pongyola a megfogalmazásom. De én csak egy egyszerű halandó vagyok. Mentségemül szóljon, hogy ritkán merészkedem a magas tudományok közelébe.]

A fekete négyzetben fehérrel írt karakter a vezetéknevem. Jelentése nincs, a klasszikus családnevek egyike.
Az alatta szereplő két irásjegyet ugyanúgy kell ejteni, mint a nevemet, de írásuk és jelentésük teljesen más. Ezért (is) nehéz a kínai nyelv.
Keresztnév
A kínai keresztnevem csak egy karakter. Ez ma már elég ritka, mármint hogy egy karakterből álljon valakinek a keresztneve, de azért elboldogulok vele.
Ezt is négyes hangsúllyal kell mondani.
Szakszerűen: ereszkedő tónus.
[Egykori kínai és magyar nyelvtanáraimtól ezúton kérek elnézést, ha pongyola a megfogalmazásom. De én csak egy egyszerű halandó vagyok. Mentségemül szóljon, hogy ritkán merészkedem a magas tudományok közelébe.]


Jogos a kérdés, hogy mi a különbség a tajvani és a kínai átírás között. Egyrészt a kínai átírás NEM helyes fogalom. Hivatalosan pinyin (ejtsd pinjin) átírásról beszélünk, csak a közérthetőség kedvéért írtam kínait. A pinjin rendszert a Kínai Népköztársaságban használják. A tajvanit (népszerűbb nevén: bapamafa-átírás) meg értelemszerűen Tajvanon, azaz a Kínai Köztársaságban. A különbség a kettő között, hogy a pinyin-nek az alapja a latin betűk, míg a bapamafa saját karaktereket használ. Jelenleg úgy gondolom, hogy a bapamafa jobban segít a tanulásban, de nehezebb elsajátítani, mert egy új abc-t kell megtanulni hozzá.

Az átírások lényege, hogy annak szerencsétlennek, aki nem született kínainak esélye legyen megtanulni, hogy a francba kell kiejteni a karaktereket.

A keresztnevem jelentése: jóképű, hosszú.
Az alatt lévő két írásjegyet ugyanúgy kell ejteni, ráadásul a nevem írásjegye mindkettő jobb oldalán megtalálható.
[Ahogy megyek a suliba, egy helyen fel van festve az útra, hogy "lassan". De a bal fele lekopott az írásjegynek, ezért csak a nevem karaktere látható. Minden reggel rálépek a nevemre :) ]


Összességében megvagyokelégedve a nevemmel. Rövid, könnyű leírni, könnyű kiejteni. A "jóképű, hosszú" jelentés miatt meg nem fogok tiltakozni :)

írásjegy
Kedves Mindenki!
Ha (kínai) karakterekről beszéltek, akkor annak a neve írásJEGY, és NEM írásJEL. Az írásjelek a pont, a vessző, a felkiáltójel, stb. Kéretik, nem összekeverni!

Tanulmányi eredmények [2005. őszén]]

Eddig írtam két lecke utáni dolgozatot. Egy-egy hiba, 97-97 %. Ezeknek örültem.
A negyedéves időszak felénél írt dolgozataim 88, illetve 90 százalékosak lettek. Ezeken még kell javítani. De egyébként haladok az anyaggal. Nem úgy, ahogy szeretnék, de a tanmenet követelményeit jól teljesítem. Nem szabad telhetetlennek lenni.

Egyébként körülbelül 200 karakatert tanultam, és egyre többet tanulok, egyre gyorsabban.

Általában azzal mérik az emberek a tudásukat, hogy a kezdteben olvashatatlan feliratokból mennyit tudnak megérteni.
Én elég triviális rövidtávú célt tűztem ki. Az egyik férfimosdóban a piszoár felett lévő feliratot (legalább 30 különböző karakter) akarom elolvasni. Kb a negyedénél járok a megértésben.

Kis lépés egy embernek, és még kisebb az emberiségnek...

update: 2006. november 12.

Nemrégiben Taipeibe, Tajvan fővárosába utaztunk. Az utat a Tajvanon, állami ösztöndíjjal itt tanuló diákoknak szervezték. Persze ezt csak ott tudtam meg. Az előző héten bejött az órára egy srác a Nyelvi Központból, és mondta, hogy töltsem ki a papírt, mert megyek Taipeibe. Megkérdeztem az irodavezetőt, mondta, hogy nem kell fizetni az utazásért, és teljesen ingyen van a program, így végül jelentkeztem. De igazából nem tudtam, hogy mire.

Utazás

Reggel 7-kor indultunk, az egyetemről. Elég sok diák jött Kaohsiungból, legalább 20-an. A többiek már egy másik városban felszálltak a buszra, másokat később vettünk fel. Elég korán kellett felkelni, legalábbis, ahhoz képest, mint általában. Úgy gondoltam, majd a buszon fogok aludni. De nem így alakultak a dolgok...

A latin-amerikai barátaink elfoglalták a busz hátsórészét, és miután felszálltunk egyből elkezdték a bulizást. Zene bekapcs, ének. Az, hogy mások is vannak a buszon, nem nagyon számított. Nekem azért sikerült egy kicsit aludnom, de ezt "aljas" módon kihasználták.

De nem bánom. Helli-ról eddig még úgysem volt képem. Mondjuk szerintem ő ezt a képet nem nagyon fogja mutogatni. (Mellettem Péter, Péter mögött Marcus, Németországból).

Dél körül megálltunk ebédelni. Nem tradicionális, de ahhoz hasonló kaját ettünk. Egy asztal körül 10-12 ember. Egy kis tálkában szedsz magadnak rizst, majd arra jönnek a finomságok...


Az alábbi kép bal felső sarkában rák van. Azt szeretem. A bal alsó sarokban bőrbe bélelt sertéshús. Ezt nem tudtam megkóstolni. Mire odajutottam, már elfogyott,de állítólag finom volt. A kép előterében különböző csirkehúsok találhatóak. Ha képre kattintasz, akkor jobban megfigyelhető a tál közepén lévő fekete-fehér "valami". Na az a rizsesvér. Azt még nem próbáltam. Nem is tervezem.

Egyébként a csirkét nem úgy aprítják, mint otthon. Azaz részben igen, tehát, szétválasztják a combot, szárnyát, stb. De! A combot és a szárnyát húsvágó ollóval két centiméteres darabokra vágják, gyakorlatilag ehetetlenné téve az egészet. Alig találok rajta húst. Ráadásul nem is nagyon fűszerezik. Otthon becsüljétek meg a Vegeta nemes ízét! Jobb alsó sarokban görögdinnye, de az íze közel van a víz ízéhez.

Taipei

Még néhány óra buszozás után megérkeztünk a főváros előterébe. Semmi különös. Tipikus nagyváros, sok-sok bekötőúttal, és számomra kifejezetten sok csúnya épülettel. Egy kis ízelítő:

Az alábbi képen látható néhány magasház közelebbről. Az tetszik bennük, hogy nem olyan jellegtelenek, mint az otthoni panelházak. Mindegyiken van valami, ami megkülönbözteti őket egy nagy betondoboztól.
Végül megérkeztünk a Tajvani Normál Egyetemre. Az, hogy mitől normál, nem tudom.
Itt volt egy kiállítás, ahol az összes egyetem bemutatkozott. Talán oktatási börzének, vagy valami hasonlónak hívják otthon. Azt nem tudom, mi értelme volt meghívni az összes ösztöndíjas diákot, mivel már mindenki választott szakot magának, de hát ajándék lónek ne nézd a fogát.

Az egyik standnál megkérdezték, hogy honnan vagyunk. Mondtuk Péterrel, hogy magyarok vagyunk. Pici arcuk felragyogott, és mondták, hogy van náluk egy magyra lány. Rögtön meg is keresték. Mi tudtunk róla, van, hogy Tajvanon van. Ő is sejtette, hogy mi Tajvanon vagyunk, de nem ismertük egymást. De most már igen!

A magyar trió:
Lehettünk volna kvintett is, de a kaohsiungi magyar lányok nem értek rá eljönni...

A kiállításban az tetszett, hogy mindenfelé pirosruhás kínai hostessek rohangáltak, mosolyogtak, igyekeztek segíteni. Nagyon aranyosak voltak.
Egyébként rengetek latin-amerikai volt. A diákok több, mint fele érkezett Paraguayból és Panamából. Módom nyílt zsenge spanyol tudásom kipróbálására. A fiúknak a keménygyerek figurát játszottam. Elismerően nyilatkoztak szókincsem sokoldalúságáról. Amado mellkasa dagadt a büszkeségtől :) Én azonban jobban örültem, amikor a lányokat dicsérhettem.

"Tu tienes ermosos ojos!" Fiúk! Tessék megtanulni! Ha spanyolul értő lány van a közelben, kötelező elmondani ezt a mondatot. (Mellesleg, azt jelenti, hogy: Nagyon szépek a szemeid!) Mindig elolvadnak tőle!

A kiállítás után állófogadás. Ismét új kajákat próbáltam ki. A kép közepén kagyló sajttal. Finom. Alul pizza-szelet és "kenyér" sonkával, sajttal és ananásszal. A pizza-szeletek között egy polip csápja meredezik. Kagylótól jobbra sonkatekercs és húsgombóc. A tányér balszélén sütemény. Meglepően finom volt. (Egy árnyalatnyival javította lesújtó véleményemet a tajvani édességekről.)
A zöld trutyi az alábbi képen nem más, mint zöldtea-zselé. Fincsi... Miután megkóstoltam, és elteltem fantasztikus gasztronómiai csodával, óvatosan elhelyeztem a dobozkát a használt edények között.

A fogadás után hullafáradtan vetettem magam az ágyamba. A szállás egy kollégiumi diákszálló volt. De ezt ne úgy képzeljétek, mint egy otthoni kollégiumi diákszállót. Itt: kétágyas, külön fürdőszoba, tv, légkondi. Jó volt puha ágyban aludni.

Másnap reggeli. Hát ez volt eddig a leggyatrább reggelim. (Leszámítva, mikor kekszet reggelizem csapvízzel. Azt nehéz alulmúlni)
Alább Jose éppen "péksütit" eszik. A tányérokon gyökerek, répa. Szerencsére volt rántotta is, de csak egy kis tányérral, egy egész asztalnak. Mit képzeltek a vendlgkétóink. Talán nyulakat kell megetetniük??? A legrosszabb azonban a "tej"volt. Csak a legjobb jóindulattal tudom tejnek nevezni. Még az otthoni reggeli-ital is fenséges hozzá képest. Szójatejpor melegvízzel felengedve... Számomra ez borzasztó.


Reggeli után irány a múzeum. Az épületek szépek voltak. De a kiállítás témája a porcelánok és a jade-kövek volt, ami nem nagyon kötött le.

Alább vidám kis csoportunk vígan múlatja az időt. Csak a rend kedvéért: alsósor, balról jobbra: Fülöp-szigetek, Dél-Korea, Paraguay, Malajzia. Középső sor: Ausztrália, Dél-Korea, Paraguay, Paraguay, Magyarország, Magyarország. Hátsó sor: Németország, Franciaország.

Alább csak én vagyok és Peithe. Ő fülöp-szigeteki, jelenleg a doktori programját csinálja. Egész jófej. Egy csomó jo dolgot mesélt a Fülöp-szigetekről. Sok húst(!) esznek, sok fűszerrel. Az idő hasonló az otthonihoz. És... európai wc-t használnak!


A hazaút több, mint nyolc óráig tartott. Bár csak 300 km-t kellett megtennünk, de az egész autópálya egyadta kocsioszlop volt. Már nagyon untam az út végét. Este 10-re meg is érkeztünk. Legfőbb ideje volt.

Öhöm, öhöm...

Jogos a kérdés, mely szerint mi a francot keres egy (vagy két) majom képe az Emberek címet viselő bejegyzés alatt.
A válasz egyszerű: tetszik a kép. Remélem, másokat is mosolyra fakaszt. Ha körülményesebben akarom kifejezni magam, akkor úgy is mondhatom, hogy: hát így élünk itt mi. Közel a természet más teremtményeihez... (De azért fallal és üveggel elválasztva:)

...és most csapjunk bele a lecsóba!

A külföldön tötltött idő mindig remek lehetőséget biztosít arra, hogy az ember megbizonyosodjon korábbi sztereotípiáiról. Merthát mégiscsak a magyarok a legtökéltesebbek, és mindenki más hülye... nos... ez nem mindig van így... sőt!

Amado

A képen békésen szunyókálok, közben Amado éppen vicces kedvében van. Nem kell megijedni, nem akar ő bántani, csak játszik.

Amado panamai. Öt évre érkezett ide, az első évben csak kínai nyelvet tanul. Az angollal eléggé hadilábon áll. A múlt idő nem létezik számára, a jövő idő meg felesleges. Éljünk a mának!
Spanyolul viszont jól beszél (hisz ez az anyanyelve.) Az az előfeltevés, hogy a latin-amerikaik gyorsan és sokat beszélnek igaz. Ráadásul kedves barátom száját gyakran hagyják el nem éppen szalonképes kifejezések... ezeket már én is tudomé :) Azt hiszem, ha megpróbálna csőbehúzni egy spanyolajkú taxis, akkor igencsak meglepődne, hogy milyen változatos formában tudom elküldeni hidegebb éghajlatra :)

[Zárójeles megjegyzés a részletekre figyelők és az édesanyám kedvéért: Igen! Ingben (!) alszom! 1. válasz: délutáni szieszta. 2. válasz: ugyan már! Előfordul!]


Ezen a képen már szent a béke. Tulajdonképpen két magabiztos (és jóképű!) fiatalember reményteljesen mosolyog a kamerába.

Amado élen jár az új emberek megismerésében. Az egyik első bulin minden jelenlévő lánnyal készített képet. Erre mondják, hogy ügyes...

Persze igyekeztem követni a példáját, de nem volt akkora sikerem. A képen látható lány nevére nem emlékszem. Az biztos, hogy francia, és ő az egyetlen, akinek a barátja is itt van...



Néha okoz egy kis kellemetlenséget, hogy a Tajvan és Panama közti 13 órás időeltolódás miatt Amado hajnali kettőkor kezd el üvöltözni, bocsánat, beszélgetni a családjával. Nekem ezzel nincs problémám, laktam már kollégiumban. Viszont Hong, a tajvani szobatársam nem nagyon szereti. Kezdetben Hong csendesen tűrte a dolgot, de elmagyaráztam neki, hogy Amado nem veszi rossz néven, ha hajnali négykor leüvölt neki az ágyról, hogy bofa be! így néha, amikor már nagyon elszalad a ló Amadoval, akkor Hong beszól neki. Ilyenkor én is szólok, hogy ne érezze magát egyedül, és legközelebb még bátrabb legyen. (A félreértések elkerülése végett eme közvetítésemmel a békét igyekszem megőrizni. Eddig sikerrel.)





Latinok


Az egyszerűség miatt nevezem latinoknak a dél-ameriai diákokat. Ha valakit megbántok ezzel, akkor bocsásson meg! Nem vagyok én rossz gyerek!

Paraguayból és Panamából érkeztek kb. 20-an. Van köztük, aki nem is beszél angolul, de nincs is rá szüksége, mert a többiek kisegítik. Mivel AMado központi figura, ezért elég sokat vannak a szobánkban, a spanyol nyelvet többet hallom, mint a kínait. Nem is rossz, egyszerre két nyelvet tanulni.
[Az éles szeműek kedvéért egy újabb zárójeles megjegyzés: a kép közepén, jobb szélen álló srác kínai.
De az arc nem árul el igazán semmit, mert van egy argentin ismerősöm, aki igazából kínai, csak Argentínában született. Davidnak hívják. Beszél spanyolul, kínaiul és angolul. Azt hiszem a Föld minden pontján meg tudja magát értetni. Kivéve talán Magyarországot...]

Alább Catharine-nel (Paraguay) vagyok látható, a kép egy barbecue-n készült. Gyakorlatilag nyársalás volt, csak itt nem szalonnát sütöttünk, hanem kagylót, halat, kevés csirkét és marhahúst, valamint kukoricát és egyéb zöldségeket.

A Négyek Bandája


A kép jobb szélén Ronny látható. A neve alapján milyen nemzetiségűnek tippelitek? Talán németnek? Talált, süllyedt! Nagyon jó fej srác. Beszél németül (evidens), angolul, franciául, kínaiul és egy kicsit spanyolul és oroszul. Őt sem adják el sehol két fillérért! [Nem fogom mindenknél felsorolni, hogy milyen nyelveken beszél, csak néha elszomorít, hogy egyesek olyan szerencsések, hogy egy világnelv az anyanyelvük... mondjuk a magyart nem cserélném el semmire!] Tegnap Ronny is csatlakozott a futó különítményünkhöz. Két körig bírtam a tempóját, azután leültem meghalni. Kiakasztó volt.

Ronny mellett Amado (egy pohár ásványvízzel a kezében!), mellette Péter. Péter szintén becses nemzetünk tagja! (Van két magyar lány is itt, de ők nem a koleszban laknak. Péternek közös órája van velük, de én csak ritkán látom őket.)
Péter segítsége mérhetetlenül könnyebbé tette itteni életem elindítását. Péter már volt itt Tajvanon (meg Kínában, Ausztráliában, Izraelben, Japánban), beszél kínaiul és japánul. Sok mindent tud az itteni szokásokról, és ami nagyon hasznos: tudja egy csomó ételről, hogy micsoda, így meg merem őket kóstolni. (Ha katonai, főleg második viláháborús témában, öltözködésben kíváncsiak vagytok valamire, akkor 99 százalék, hogy tudja a választ.) Cserébe meséltem neki, hogyan lehet mindenféle okos dologgal telerakni a számítgépét. Mégiscsak volt haszna, hogy 12 éve összenőttem számítgéppel...

Helyiek

Az egyik nap a tengerparton beszélgettem egy tajvani sráccal. Majd este vacsoráztam a menzán, és leültem egy srác mellé. Kicsit méregettük egymást, majd megkérdezte, én vagyok-e az, akivel délután beszélgtetett a parton. Mondtam, hogy igen. Erre ő elnézést kért, ogy nem ismert meg elsőre, de számára minden külföldi olyan egyforma... Sportnyelven fogalmazva: egy-egy.

Chesterrel egész érdekes módon ismerkedtünk meg. Kerestünk valakit egy másik kollégiumban, és útközben megláttunk a folyosón egy szőnyeget, ami nagyon megtetszett.
De mégsem akartuk "elhozni" szó nélkül, ezért bekopogtunk a szobába. Sajnos a szőnyeget nem adták, de kiderült, hogy az egyik srác vezeti az Angol Klubot. A klub tevékenysége abból áll, hogy a tajvani és a külföldi diákoknak lehetőséget biztosít az ismerkedésre. Jövő héten megyünk a város mellé kipróbálni a hagyományos tajvani sütögetést, a képen láthat módon.


Nem maradhat ki a felsorolásból a kedvenc konyhásnénim. Mindig mosolyog! Néha rátesz a kajástálcámra egz kis gyökeret, meg mindenféle egészséges dolgot, amit illedelmesen meg is szoktam köszönni! Ez nem jelenti azt, hogy mindig meg is eszem...



Véget ért a móka mára, zárul Gábor móka tára!

Azt hiszem legfőb ideje, hogy beszámoljak a tanulmányaimról, végül is ezért jöttem ide.

Az egyetem hivatalos neve: Nemzeti Sun Yat-sen Egyetem.

Én a Kínai Nyelvi Központban tanulok, hivatalosan nem vagyok egyetemi diák, csak nyelviskolás.

Kétfajta órám van. Az egyik hétfőn és szerdán, ez nyelvtan óra. A tanárnőm körülbelül 35 éves. Nagyon jó fej.
De azt nagyon utálom, amikor gyakoroljuk a hangsúlyokat, és már tizedszer kell elismételnem azt, hogy "cshö", és még mindig nem jó. Pedig ugyanazt mondom! Szakadjon rám az ég, ha nem!

A másik tanárnőm 25 éves, kis fiatal hölgy. Itt úgy mondják "xiaoqie", azaz kisasszony.
Alább lárható két kép. Az elsőn a fiatalabb tanárnőmmel vagyok látható, a másikon pedig az egyik osztályom.
















Az alsó kép bal oldalán Zhang Xüe Man látható, ő fülöp-szigeteki, a férje tajvani, most van egy egyhónapos picibabájuk. A kép közepén lévő srác Imai Tatsutuo Japánból (31 éves), majd következik JiangKaiXiang. Ő új-zélandi, 25 éves, és tajvani a felesége.
















A nyelvtan órán van még három másik emberke: Dang Thanh Binh (lány) Vietnámból (szintén tajvani férjjel), Li Chen Fu (fiú) Dél-Koreából valamint William Dél-Afrikából. Nincs egy európai sem köztük. A japán srác mondta a tanárnak, amikor a valutákról tanultunk, hogy Németrszágban Márkát használnak. Vicces volt, ahogy kezdő kínai tudásommal próbáltam elmagyarázni, hogy mi is az az euró-zóna, és hogy miért nincs benne Anglia és Magyarország (meg még egy páran). Ja, és azt az Európa térképet sem fogjá soha kiadni, amit felrajzoltam a táblára... lemaradt róla a Balkán... de azután rárajzoltam... Görögország miatt...

Szerdánként nincs órám, az a nap az alvásé és a tanulásé, hasonlóan a hétvégékhez.
Tegnap este volam futni, este 11-kor. Kellemes volt, nemcsak a futás miatt, hanem mert a pálya a tenger mellett van. Hűvös volt, és a tenger hullámzása kellemes aláfestő zenét szolgáltatott.

A napi időbeosztásom egy érdekes és állandó része, hogy az órák után elmegyünk ebédelni az egyik koleszos étterembe. Kb 12.20-ra érünk oda. Persze ekkor van a csúcsforgalom. A társaság nagyon vegyes. A nyelviskolábol szokott jönni a japán srác, egy belgiumi srác egy lengyel lány, néha csatlakoznak hozzánk más japán és tajvani diákok is. Nem szoktunk unatkozni. Az ebéd után irány a könyvtár mellett lévő kávézó, ahol találkozunk a német sráccal. Bár itt ritkán kávézom, mert 1. nem annyira ízlik, másrészt az étteremben van egy ital-sarok, ahol egy csinos eladólánytól szoktam lü cha-t, azaz zöld teát venni. Nagyon jól készítik a teát, tesznek bele egy kiskanál mézet, jégkockákat és shakepohárban összekeverik, majd öntik a poharamba. A lány már készíti is a teát, ha elindulok a pult felé. Törzsvendég vagyok :)

Egyebek

A napló külalakját a könnyebb olvashatság kedvéért változtattam meg meg. Remélem, így már Amerikát megjárt barátom szemét sem zavarja :)

A 7-11 bolttal kapcsolatban pécsi (leendő munkanélküli) jogászhallgató barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy az Egyesült Államokban és Dániában is rengeteg ilyen bolt van. Köszönet az infóért.

Ha valakinek vannak fényképei disznvágásról, akkor azokat szívesen fogadom. Küldjétel, mert szeretném elkápráztatni ilyet még nem látott újdonsült ismerőseimet.

Ami miatt szerencsésnek érzem magam:
Magyaországon van hó. Igazából fel sem fogjuk, hogy mások mennyire vágyhatna rá, hogy életükben legalább egyszer fürödhessenek a hóban. Mikor kérdezik, milyen, akkor egyszerű és tömör választ adok: fehér és hideg...


de jó lenne karácsonykor otthon hógolyzni...