zhaoman

Nemrégiben Taipeibe, Tajvan fővárosába utaztunk. Az utat a Tajvanon, állami ösztöndíjjal itt tanuló diákoknak szervezték. Persze ezt csak ott tudtam meg. Az előző héten bejött az órára egy srác a Nyelvi Központból, és mondta, hogy töltsem ki a papírt, mert megyek Taipeibe. Megkérdeztem az irodavezetőt, mondta, hogy nem kell fizetni az utazásért, és teljesen ingyen van a program, így végül jelentkeztem. De igazából nem tudtam, hogy mire.

Utazás

Reggel 7-kor indultunk, az egyetemről. Elég sok diák jött Kaohsiungból, legalább 20-an. A többiek már egy másik városban felszálltak a buszra, másokat később vettünk fel. Elég korán kellett felkelni, legalábbis, ahhoz képest, mint általában. Úgy gondoltam, majd a buszon fogok aludni. De nem így alakultak a dolgok...

A latin-amerikai barátaink elfoglalták a busz hátsórészét, és miután felszálltunk egyből elkezdték a bulizást. Zene bekapcs, ének. Az, hogy mások is vannak a buszon, nem nagyon számított. Nekem azért sikerült egy kicsit aludnom, de ezt "aljas" módon kihasználták.

De nem bánom. Helli-ról eddig még úgysem volt képem. Mondjuk szerintem ő ezt a képet nem nagyon fogja mutogatni. (Mellettem Péter, Péter mögött Marcus, Németországból).

Dél körül megálltunk ebédelni. Nem tradicionális, de ahhoz hasonló kaját ettünk. Egy asztal körül 10-12 ember. Egy kis tálkában szedsz magadnak rizst, majd arra jönnek a finomságok...


Az alábbi kép bal felső sarkában rák van. Azt szeretem. A bal alsó sarokban bőrbe bélelt sertéshús. Ezt nem tudtam megkóstolni. Mire odajutottam, már elfogyott,de állítólag finom volt. A kép előterében különböző csirkehúsok találhatóak. Ha képre kattintasz, akkor jobban megfigyelhető a tál közepén lévő fekete-fehér "valami". Na az a rizsesvér. Azt még nem próbáltam. Nem is tervezem.

Egyébként a csirkét nem úgy aprítják, mint otthon. Azaz részben igen, tehát, szétválasztják a combot, szárnyát, stb. De! A combot és a szárnyát húsvágó ollóval két centiméteres darabokra vágják, gyakorlatilag ehetetlenné téve az egészet. Alig találok rajta húst. Ráadásul nem is nagyon fűszerezik. Otthon becsüljétek meg a Vegeta nemes ízét! Jobb alsó sarokban görögdinnye, de az íze közel van a víz ízéhez.

Taipei

Még néhány óra buszozás után megérkeztünk a főváros előterébe. Semmi különös. Tipikus nagyváros, sok-sok bekötőúttal, és számomra kifejezetten sok csúnya épülettel. Egy kis ízelítő:

Az alábbi képen látható néhány magasház közelebbről. Az tetszik bennük, hogy nem olyan jellegtelenek, mint az otthoni panelházak. Mindegyiken van valami, ami megkülönbözteti őket egy nagy betondoboztól.
Végül megérkeztünk a Tajvani Normál Egyetemre. Az, hogy mitől normál, nem tudom.
Itt volt egy kiállítás, ahol az összes egyetem bemutatkozott. Talán oktatási börzének, vagy valami hasonlónak hívják otthon. Azt nem tudom, mi értelme volt meghívni az összes ösztöndíjas diákot, mivel már mindenki választott szakot magának, de hát ajándék lónek ne nézd a fogát.

Az egyik standnál megkérdezték, hogy honnan vagyunk. Mondtuk Péterrel, hogy magyarok vagyunk. Pici arcuk felragyogott, és mondták, hogy van náluk egy magyra lány. Rögtön meg is keresték. Mi tudtunk róla, van, hogy Tajvanon van. Ő is sejtette, hogy mi Tajvanon vagyunk, de nem ismertük egymást. De most már igen!

A magyar trió:
Lehettünk volna kvintett is, de a kaohsiungi magyar lányok nem értek rá eljönni...

A kiállításban az tetszett, hogy mindenfelé pirosruhás kínai hostessek rohangáltak, mosolyogtak, igyekeztek segíteni. Nagyon aranyosak voltak.
Egyébként rengetek latin-amerikai volt. A diákok több, mint fele érkezett Paraguayból és Panamából. Módom nyílt zsenge spanyol tudásom kipróbálására. A fiúknak a keménygyerek figurát játszottam. Elismerően nyilatkoztak szókincsem sokoldalúságáról. Amado mellkasa dagadt a büszkeségtől :) Én azonban jobban örültem, amikor a lányokat dicsérhettem.

"Tu tienes ermosos ojos!" Fiúk! Tessék megtanulni! Ha spanyolul értő lány van a közelben, kötelező elmondani ezt a mondatot. (Mellesleg, azt jelenti, hogy: Nagyon szépek a szemeid!) Mindig elolvadnak tőle!

A kiállítás után állófogadás. Ismét új kajákat próbáltam ki. A kép közepén kagyló sajttal. Finom. Alul pizza-szelet és "kenyér" sonkával, sajttal és ananásszal. A pizza-szeletek között egy polip csápja meredezik. Kagylótól jobbra sonkatekercs és húsgombóc. A tányér balszélén sütemény. Meglepően finom volt. (Egy árnyalatnyival javította lesújtó véleményemet a tajvani édességekről.)
A zöld trutyi az alábbi képen nem más, mint zöldtea-zselé. Fincsi... Miután megkóstoltam, és elteltem fantasztikus gasztronómiai csodával, óvatosan elhelyeztem a dobozkát a használt edények között.

A fogadás után hullafáradtan vetettem magam az ágyamba. A szállás egy kollégiumi diákszálló volt. De ezt ne úgy képzeljétek, mint egy otthoni kollégiumi diákszállót. Itt: kétágyas, külön fürdőszoba, tv, légkondi. Jó volt puha ágyban aludni.

Másnap reggeli. Hát ez volt eddig a leggyatrább reggelim. (Leszámítva, mikor kekszet reggelizem csapvízzel. Azt nehéz alulmúlni)
Alább Jose éppen "péksütit" eszik. A tányérokon gyökerek, répa. Szerencsére volt rántotta is, de csak egy kis tányérral, egy egész asztalnak. Mit képzeltek a vendlgkétóink. Talán nyulakat kell megetetniük??? A legrosszabb azonban a "tej"volt. Csak a legjobb jóindulattal tudom tejnek nevezni. Még az otthoni reggeli-ital is fenséges hozzá képest. Szójatejpor melegvízzel felengedve... Számomra ez borzasztó.


Reggeli után irány a múzeum. Az épületek szépek voltak. De a kiállítás témája a porcelánok és a jade-kövek volt, ami nem nagyon kötött le.

Alább vidám kis csoportunk vígan múlatja az időt. Csak a rend kedvéért: alsósor, balról jobbra: Fülöp-szigetek, Dél-Korea, Paraguay, Malajzia. Középső sor: Ausztrália, Dél-Korea, Paraguay, Paraguay, Magyarország, Magyarország. Hátsó sor: Németország, Franciaország.

Alább csak én vagyok és Peithe. Ő fülöp-szigeteki, jelenleg a doktori programját csinálja. Egész jófej. Egy csomó jo dolgot mesélt a Fülöp-szigetekről. Sok húst(!) esznek, sok fűszerrel. Az idő hasonló az otthonihoz. És... európai wc-t használnak!


A hazaút több, mint nyolc óráig tartott. Bár csak 300 km-t kellett megtennünk, de az egész autópálya egyadta kocsioszlop volt. Már nagyon untam az út végét. Este 10-re meg is érkeztünk. Legfőbb ideje volt.