zhaoman

Ebédelni indultunk José-val, amikor a kapunál a portás utánnamszólt.

Azért szólt, mert csomagot kaptam! Nem követtem el semmilyen vétséget :)

Megörültem ennek a kis közjátéknak! Miért is?
Nyolc 11-emeletes háznak van egy közös bejárata portaszolgálattal, 6-10 portás váltja egymást. Az egy dolog, hogy megismernek. Lassan két éve lakok itt, és nem túl sok külföldi van a közel 600 lakásban. (Körülbelül hatban laknak külföldiek). Az is rendben van, hogy a portások tudják, melyik épületben lakom. (Rengeteg kamera van, ráadásul gyakran összefutok egy-egy portással, amikor a leveleket "kézbesíti" a földszinti postaládáknál.)

De, hogy tudja a nevemet is... apróság... de, nekem örömet okozott!

Takarítani számomra nem okoz különösebb örömöt. Hűtőt takarítani, meg különösen nem. De ma mégis rászántam magam. (Megjegyzem, ennek semmi közze ahhoz a tényhez, hogy anyukám hat nap múlva meglátogat! :)

Ami miatt mégsem bosszankodtam, annak az az egyszerű oka, hogy az alsó polc hátsó részén találtam egy zacskó mákot, amiről azt hittem, hogy már mind elhasználtam. De nem!

Találtam még három Túró Rudit, amit különleges alkalmakra tartogattam. Sajnos ezek a különleges alkalmak sosem jöttek el, így meg is feledkeztem róluk. Időközben lejárt a szavidejük is (3 hónapja). Kibontottam egyet, nem nézett ki rosszul, büdös sem volt. Bátran beleharaptam... és nem csalódtam. Még ehető volt!

Egy kicsit aggódom, hogy hátha lesz valamilyen mellékhatása a lejárt szavidejű tejtermék elfogyasztásának, előkerestem a szén-tablettát, szükség esetére. Eddig semmi gond, szóval reménykedem!

Lehet, ezentúl gyakrabban fogk hűtőt takarítani?

NEM!

Egy könyvesboltban bóklásztam, és a dvd-k között megpillantottam a Sorstalanság dvd-jét. Egy pillanatra elmosolyodtam, hiszen mindig öröm magyar vonatkozású könyvvel, filmmel, bármivel találkozni külföldön.

Péter szeme is megakadt a borítón, azonban ő jobban megnézte, és érdekes dologra hívta fel a figyelmemet.

Nézzük csak meg alaposabban a címet! [非關命運 (fei1 guan1 ming4 yun4)]

A (tajvani(?)) borítótervező biztosan nem olvasta a regényt, de még a filmet sem néztem meg. Ha ismerné a történetet, akkor biztosan nem illesztett volna mesterövészpuskát és dögcédulát a borítóra. Ez így durva! Nem kicsit! Nagyon!

Megnéztem a magyar, angol, spanyol, koreai dvd borítókat, azokban nem fordul elő ilyen ízléstelenség!

Még decemberben írtam egy bejegyzést, hogy mit szeretek a télben. Akkor a válaszom a gesztenye volt. Akkor azt gondoltam, hogy néhány napon belül újabb poszt születik, amiben a mandarint fogom emlegetni. Nem így lett.

Tavaly majdnem egész télen olcsó volt a mandarin. Az egyetemhez közel, az egyik főbb út mellett egy nagy teherautórál árulták "őstermelők". Emlékszem, rengeteget vettem. Napi 1-2 kg volt az átlagfogysztásom. Idén is jól indult a tél. December elején sokat vettem mandarint. (kilója 100-120 Forint). Azonban december második hetére drága lett. A kedvenc őstermelőim nem is árulnak azóta mandarint, csak narancsot, de azt nem szeretem.

A mandarin ára ~300 Forintra emelkedett kilónként, amit már sokallok. Ennek ellenére néha veszek. Ma a kedvenc gyümölcsösömnél (nem zöldséges!) találtam 150 Forintért szép mandarint, vettem is három kilót.

Mire fel ez a mandarin-mánia? Gyerekkoromban csak nagyon ritkán ehettünk mandarint. Ritkábban, mint banánt. Imádtam, és a mai napig imádok mandarint pucolni, és élvezettel majszolni a gerezdeket. Nem bírom megunni! Mostanában már a magokat sem köpöm ki, hanem elrágcsálom, mint ahogy azt egykor apukám tette. Akkor nem értettem, hogy képes megenni. Ma már én sem köpködöm a magot.

A hétvége másik nagy felfedezése, hogy a gyümölcsösnél van olcsó paradicsom. (Ne felejtsük a paradicsom gyümölcs, nem pedig zöldség!). Ha jól tippelem ez hazai (=tajvani) paradicsom, kisebb, és pirosabb, mint a szupermarketek import rémségei. A kisboltban vehető paradicsom ezzel szemben kicsit puhább, de sokkal ízletesebb. Már-már a magyar háziparadicsomra emlékeztet. Ebből is vettem három kilót, összesen 350 Forintért.

Vettem még banánt is, mert régen ettem. Egy darabig megint nem fogok. Nem az ízével van a baj, az ára is jó (100 Ft/kg), valahogy nem kívánom.

Láttam epret, de azt nem vettem, mert 900 Ft egy dobozzal, ami bár nagynak tűnik, de szerintem maximum fél kiló lehet a hasznos tartalom, amit egy kicsit kevésnek tartok.

Szóval az olcsó és finom gyümölcsöket is szeretem a télben!

A tévében sokszor lehetett látni a 投名狀 -The Warlords (~hadvezérek, de szerintem inkább hadurak) című film reklámját. Eléggé felcsigázott, sajnos csak egy hónappal a premier után tudtam megnézni. Megérte!

Mielőtt beszámolnék a filmről, vessetek egy pillantást a film plakátjairól kiemelt angol, illetve kínai címekre. Miért tanulok kínaiul? Például, mert szép (!) az írásuk!

Olyasfajta film ez, amelyet a produkció minősége miatt kell igazán szeretni... A drámai fordulatok izgalmasabbá teszik a történetet. Már az első pillanatokban egy nagy vérengzést láthatunk, tízezrével számolhatjuk a hullákat. Talán ez is, ami miatt nehéz bevonódni a történetbe, a kegyetlenség során előbb-utóbb a szereplők is megkattannak, és a nézőre is rátelepszik az irracionalitás érzete. A megszokott erkölcsi rend felborulása, a megkérdőjelezhető vagy éppen értelmetlen tettek a szereplők heves érzelmei ellenére is rideggé teszik a légkört, amelyet a többnyire kopár, hideg, téli táj is fokoz.

részlet asiafan (magyar nyelvű) kritikájából

A film alaptörténete három férfi egymásnak fogadott hűségéről, és annak próbájáról szól. Jet Li-vel kezdődik a történet, aki egyetlen túlélője az általa vezetett hadseregnek. Elindul haza (?), de mielőtt végleg kimerülne egy titokzatos nő megmenti (=ételt készít neki). A nőnek még később fontos szerepe lesz.


Ezután a derék Ma találkozik egy rablóbandával, akiket Zhang Wen-Xiang (Takeshi Kaneshiro) vezet, rövid úton kölcsönösen tisztelni kezdik egymást, Zhang be is mutatja új barátját régi barátjának Cao Er-Hu-nak (Andy Lau). [Apróság, de engem mindig megmosolygtatott, amikor Cao neve elhangzott a filmben, ugyanis az ő családneve és az én kínai családnevem megegyezik. A sokszor felbukkanó 趙哥哥 (=Cao testvér) mindig a testvéremre emlékezetett.]

"Ma" katona, vezér, nem rabló, ráveszi a másik kettőt, és a falut, hogy csatlakozzanak egy hadsereghez, akkor nem lesznek kiszolgáltatva. Ezt meg is pecsételik, mégpedig három idegen egyidejű megölésével. (Ja, kérem, az ősmagyarok vérszerződése ehhez képest matiné.)

A rablókból lett katonák képe már itt sem fekete vagy fehér. A túlélésről szól a történet, ehhez pedig rögös úton kell haladni, nincs egy "igaz" ösvény. A történet halad előre, a három bajtárs egyre nagyobb hatalomra és hírnévre tesz szert, de hatalmuk nem végtelen, és folyamatosan éreztetik velük, és a nézőkkel is, hogy bár hősökről beszélünk - akikről már életükben legendák születnek -, ennek ellenőre ők is csak részei a hatalmas Kínának. Mindig van egy "nagyobb" kép, amelyeken ők csak ecsetvonások.

A filmben számos csatajelenet van, főleg az első felében. Ezek hossza, komponálása szerintem megfelelő. Rajongók és ellenzők is elégedettek lesznek. Van minden: önfeláldozás, csonkolás, lovasroham. Kedvencem, amikor Ma vállába beledöfnek egy háromméteres lándzsát, aki úgy szabadul ki, hogy az éppen csak a testén átmenő dárdán átrántja sagát magát, így a dárda végén lévő gaz ellen kardnyújtásnyira kerül, és Ma gyorsan le is kaszabolja.

A film elején megismert nő természetesen Cao-nak a szeretője, ezért Ma eléggé bajban van (barátság vagy szerelem?), na meg a nő is, hiszen ő is inkább Ma-t szereti. Szerencsére a film nem csap át féltékenységi drámába.

Már korábban említettem, hogy egyik karakter megítélése sem egyértelmű. Mindegyiknek vannak megkérdőjelezhető lépései. A legnagyobb dilemma az adott szó (megadásért, szabad eltávozás ígérete) és a túlélés (kevés az élelmünk, ha frissen magát megadó 4000 katonát is táplálni kell, akkor mi is elpusztulunk) között feszül. Ki lehet találni, hogy melyik álláspont győzött! Ezek a konfliktusok kikezdik a három férfi esküjét, de a film végét nem akarom elmondani.

Látványos, érdekes film. A hossza kicsivel több, mint két óra. Érdemes rászánni!

Kezdő kínai nyelvtudással nem érdemes belevágni. A Se, Jie-vel ellentétben ezt alig értettem.

Kapcsolódó anyagok:
hivatalos oldal
IMDB adatlap
Wikipedia oldal