Tavaly már írtam a kínai nyelv szépségeiről, itt az idő egy újabb bejegyzéshez a témában.

Tajcsungból akartam hazautazni, ezért keresnem kellett egy autóbuszállomást. Számos céggel lehet utazni, de a központban egynek sem találtam az állomását. Kis bóklászás után feltűnt egy U-BUS iroda. Ugye Tajnanba akartam visszajutni, és az alábbi képen a balfelső írásjegy a "taj" a mellette lévő pedig a "nan". Remek - gondoltam, már csak jegyet kellett vennem, és reménykedni, hogy nem kell sokat várnom. Rövid sorbanállás után a pénztáros csodálkozva nézett, amikor mondtam hova akarok menni, ugyanis arról az állomásról nem indutak buszok Tajnanba. Mutatom a táblát, mire ő: "Függőlegesen kell olvasni, nem vízszintesen!" ... Ezután rápillantva a táblára, rájöttem én is a hibámra. Ha jól értem, akkor a dél felől északra tartó buszok egyik gyűjtőállomása ez Tajcsungban. A balfelső karakter ("taj") alatt a "csung" található. Ezután útbaigazítottak, és hamarosan a központi pályaudvaron voltam.


Az eset ismét rávílágíttt arra, hogy az olvasás iránya nem is olyan egyértelmű. A legtöbb kínai nyelvű könyv (irodalom, ponyva, stb) hátulról kezdődik, azaz a hátulja az eleje, és függőlegesen, fentről lefelé kell olvasnia, az oszlopok jobbról balra haladnak.

Vannak olyan könyvek is (a politika könyvem ilyen), amelyiket balról jobbra (azaz "rendesen") kell olvasni, az oszlopok helyett is sorok vannak, mint a latinbetűs könyveknél.

Az utcai feliratok többségét szintén "rendesen", azaz balról jobbra kell olvasni, de előfordulnak jobbról balra olvasandó feliratok is. Honnan lehet tudni a különbséget? Egyszerű. Ha az egyik irányból nincs értelme, akkor a másik irányból kell megpróbálni...

Mint a fenti eset mutatja, néha akadnak problémák, ha többféleképpen is olvasható a szöveg. De ezek ritkák.