Egy vándor, aki hírűl viszi

Taiwan 2005-2008, 2013.

Elsősorban személyes dolgokról olvashatsz nálam, de a (kül)politikától kezdve internettel kapcsolatos hírekig minden előfordul.

helyi idő:

Kaohsiung-Budapest [2007.jún.30. - júl.1.]

2007.07.02. 03:20 :: zhaoman

A hazautazásom története képekkel, videókkal, rövid beszámolókkal.

jún. 29. (szombat)
helyi idő: 9:20
magyar idő: 3:20
helyszín: Tainan, lakás

Reggeli: sonkás-tojásos palacsintaszerűség



jún. 29. (szombat)
helyi idő: 10:00
magyar idő: 4:00
helyszín: Tainan, lakás

Összepakoltam. A bőrönd kicsivel több, mint húsz kiló. Remélem, megint egy helyes kislány lesz a check-in pultnál, és gond nélkül átenged.

A kézipoggyászom nem nehéz, a laptop külön táskában van. Eddig mindig felengedtek két poggyásszal, nagyon remélem, hogy most is.

A szobámban mindent elraktam, bezacskóztam.


Remélem, így kevésbé mászik a dolgaimra a por! (Belegondolni is rossz, hogy fog a lakás kinézni két hónap múlva...


jún. 29. (szombat)
helyszín: Tainan-megye, Yongkang-város: lift
helyi idő: 10:10
magyar idő: 4:10
Előző este Amadonál maradt a fényképezőgépem. Amikor elköszöntünk egymástól, akkor adta csak vissza. Utólag, lapozgatva a képek között találtam egy meglepetésnek szánt képet. ímé:

jún. 29. (szombat)
helyszín: Kaohsiung, KFC
hely idő: 11:30-13:00
magyar idő: 5:30-7:00

Már-már szokásnak mondható, hogy amikor elutazom Tajvanról, illetve amikor visszaérkezem, akkor osszegyűlik a dél-tajvani magyar kompánia. Ha nagyképűen akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a tiszteletemre :) Azonban, ha más utazan, akkor is igy osszegyűlnenk. Az elmult időszakban úgy alakult, hogy csak én utaztam.

A vasútállomáson, illetve a mellete levő McDonalds-ban déltájban szabad asztalt találni szinte lehetetlen. Nem is találtunk. Akkor irány a közeli KFC. Bár azt egyikunk sem szereti annyira, kénytelenek voltunk oda menni, mert másra nem volt időnk. Most is sikerült annal az asztalnál ülnönk, ahol a legutőbbi indulásomkor is... mondhatni, törzsasztal.

Az asztaltől kiláttunk a szemközti vasútállomas kijelzőjére, amely felváltva mutatja az időt és a hőmérsskletet. Az alábbi kép a bizonyíték, hogy 41 Celsius-fok volt. Jó volt nézni ezt az értéket a légkondicionált gyorsétteremből :)



Készült néhány kép is, melyek számomra arra szolgálnak bizonyitékul, hogy már eléggé alkalmazkudtunk a helyi viszonyokhoz. Úgy grimaszolunk, mint a tajvaniak!



jún. 29. (szombat)
helyszín: Kaohsiung, reptér
hely idő: 13:40-16:00
magyar idő: 7:40-10:00

Interkontinentális járaton előszőr csekkoltam be elektronikus jeggyel. Kicsit féltem. Elvégre mégiscsak jobban megbizunk egy "rendes" jegyben, mint egy kinyomtatott kódsorban.

A bőrönd végül is 25 kg lett, ami meglepett, kevesebbre számitottam. De nem kellett a túlsúlyért fizetnem, ráadásul a kézipoggyász + külün laptop-táska miatt sem szóltak!



Sajnos egy órát késik a gépem indulása.

Nagyon nem izgulok, mert Hong Kongban hat órát kellett volna várnom az eredeti tervek szerint, igy csak ötöt kell majd.

A reptér - szerintem - közepes meretű, már-már családias. Az egyik folyosó mentén lampionok vannak végig függesztve, amelyeken mindenféle motivum fellelhető. A kedvencem alant látható.

Ékes bizonyíték, hogy a különböző kultúrák szépen megférnek egymás mellett: South Park, Picachu es Hello Kitty.

A beszállópult előtti egyik oszlopnál találtam konnektort, igy szabadon garázdálkodhatok a laptopon. Internetezni sajno nem tudok. Csak egyetlen wifi hotspotot találtam, de nem enged belépni. Ha jól gondolom, akkor csak a helyi Hinet cég regisztrált felhasználói férhetnek hozzá. Sebaj, majd Hong Kongból jelentkezem.

15:05

Körülbelül 100 forintért eladta a lelkét a gépem utasainak nagyrésze. A késés okozta kellemetlenségek miatt „megvendégelt” minket, az utasokat a légitársaság (vagy a reptér?).



Kekszeket, ásványvizet, és oolong teát kínáltak ingyen. Békésen kivártam a soron, és így is jutott. Nem kellett tolonganom.

Az "irodám"


15:20
Összefutottam Sharlen-nal, aki osztálytársam a nyelvi központban.
Ő hívta fel a figyelmemet, hogy mindkettőnk jegye Business-osztályra szól! így a másfél órás utat feltehetőleg nagy kényelemben fogjuk eltölteni.

16:10
Sorbanállás, de a Business-osztály miatt lazán odasétálunk a sor elejére.
A gépen leülünk egymás mellé, a Business-osztály első sorába. Üvegpohár, frissítő...
Azután jön egy nő, hogy a helyén ülök... kezdtem megijedni, de hamar kiderült, hogy nem is Business-, hanem első-osztályra szól jegyem!!!

Milyen az első osztály?
Szolgáltatásban ugyanaz, mint a Business. Pezsgő, whiskey, cognac, borok, sörök, finomabb ételek.


Amiben különbözik, az az ülés. A lábtámla, a háttámla egymástól függetlenúl állítható, , a háttámla közepének kiemelkedése is szabályozható.


Külön olvasólámpa, konnektor. Akkora hely van, hogy a kinyújtott lábammal nem értem el az előttem lévő ülést... így nem lehet probléma 12 órát utazni.



Sajnos a Hong Kong-Frankfurt vonalra nem kaptam ilyen kedvező jegyet.

Egy tajvani üzletember ült mellettem, Sanghajban lakik, és fémkereskedéssel foglalkozik, persze nagytételben. Szerinte közel 300000 tajvani üzletmeber lakik Kínában, családtagokkal együtt egy millió főre saccolja a Kínában lévő tajvaniak számát. Én ezt túlzónak tartom. A legutolsó elemzésben 100000 üzletemberről olvastam. Érdekes figura volt, nem unatkoztam.


jún. 29. (szombat)
helyi idő: 18:47
magyar idő: 12:47
Helyszín: Hong Kong, reptér


Sajnos a reményeim hiábavalónak bizonyultak, és nem tudom az elektromos hálózathoz csatlakoztatni a gépemet. Konnektor van ("angol" tipusú), de áram nincs benne.

Amíg tudok, addig jelentkezem.

A gépem helyi idő szerint 23 órakor indul!


jún. 29. (szombat)
helyi idő: 21:50
magyar idő: 15:50
Helyszín: Hong Kong, reptér




jún. 29. (szombat)
helyi idő: 22:10
magyar idő: 16:10
Helyszín: Hong Kong, reptér

Hong Kongban azt szeretem, hogy még a kínai kultúrát jelenti. Ezen a reptéren már feltűnnek a túristák. A megszokottnál (=0( jóval több szőke hajú embert látok, egyre több a "nyugati", akik mindenféle nyelven beszélnek.

Ekkor kezd el hiányozni Tajvan, és a tajvani emberek. Jobban otthon érzem magam.
Ezt Londonban éreztem utoljára. Ha az utcán megláttam egy kínainak tűnő személyt, akkor egyből arra gondoltam, hogy de jó lenne vele kínaiul csevegni...

Hamarosan indulok, és beszállok a repülőbe. Nagyjból 12 óra múlva jelentkezem újra, kkor már Frankfurtból. A Budapestre menő gépre várakozók között biztos lesznek magyarok is. Remélem, nem a "***** életbe!" lesz az első magyar kifejezés, amit meghallok. Ezt elég volt átélnem egyszer.

Az újabb bejelentkezésemig hallgassátok meg a S.H.E (esz, écs, í) együttes Kínai nyelv című számát! (Ez a szám az asianet-en kisebb vitát generált, erről majd máskor!)






Helyszín: Cathay Pacific 63. sor, H ülés

Az előző járaton megismert üzletmeber szerint a Cathay Pacific sokkal jobb, mint a Lufthansa, vagy a SwissAir. Lássuk, nekem milyen tapsztalataim voltak.

A turista-osztály itt is ugyanolyan szűkös, mint a másik kettőn. Azonban van lábtartó. Ez apróságnak tűnik, de 11 óra repülés alatt lényegesen megnöveli a felvehető ülőpozíciók számát.

A párna, takaró, fülhallgató mellé jár egy kis tasak, amiben mini fogkefe és fogrém, valamint egy pár zokni is van. A fogkrém jól jött, mert Hong Kongban elvették a 150 ml-es fogkrémemet.

Egy „ebédet” és egy „reggelit” kaptunk. Az ételek minősége jó volt. Persze lehet, hogy az én véleményem nem mérvadó, mert általában ízlenek a repülőkön kapható ételek.
Ami kicsit hiányzott, az a sajt. A SwissAir-en mindig adnak sajtot.
Másrészt a Bloody Mary-be citromot tettek. Nem tudom, hogy citrommal, vagy anélkül az autentikus, de nekem kevésbé ízlett.

A mellettem ülő fickó nem nagyon mozgott, kétszer kellett kiengednem.

Ami a legzavaróbb, hogy bár mindenkienk van egyéni képernyője, amin azt néz, amit akar, mégsem voltam megelégedve. A programfüzet alapján egész jó filmek közül lehetett választani. Azonban a filmeket központilag vetítették, így esély sem volt arra, hogy az elejétől nézzek valamit. Szerintem ez roppant bosszantó!

Nagyon nem húztam fel magam, mert többnyire aludtam. Amikor felébredtem, akkor belenéztem egyik gyerekkori kedvencembe, a Dumbóba. Valamint egy kínai (hong kongi) filmet néztem, amiben az anyós nem egyezett bele a frigybe, és a főzni nem tudó meny-jelölt profi séffé válását követhetjük nyomon. Csak részeket néztem belőle, vicces volt.

Körülbelül Jekatyerinburgig folyamatosan aludtam, onnan már csak szakaszosan. Moszkva és Szentpétervár „közelében” is felébredtem.

Mindezt honnan tudom? A választható vizuális programok közül az egyik csatornán mindig a repüléssel kapcsolatos információk jelennek meg. Ez sem volt tökéletes. Sokkal kevesebb információt közöltek, mint a Lufthans, vagy SwissAir járatokon, ráadásul reklámokkal is megszakították.

Elrepültünk Ylstad fölött is, mely a múltkoriban olvasott Mankell-regény cselekményeinek központi helyszíne.

Napfelkelte Németország fölött

Helyszín: Németország, Frankfurt, reptér
helyi idő: 6:00
magyar idő: 6:00

Egészen furcsa itt az átszállás. Gyakorlatilag kiengedtek a reptérről, szabad az út az EU-n (a schengeni-övezeten belül). Majd újra be kell csekkolnom. A check-in pult azonban csak két órával a felszállás előtt nyit ki, így most bóklászhatok közel két órát.

Helyi idő: 6:20
Az E terminál első emeletén a kávézók között találtam egy konnektort, befejeztem a laptop töltését. Csak egyetlen wifi szolgáltató (T-Mobile) van, azonban a hálózat jelszóval védett. (Az interneten azt írták, hogy van ingyen wifi, erre tessék…)

6:25
Most veszem észre, hogy az orrom előtt a frankfurti reptér egyik hirdetése van a falon. Büszkén sorolják, hogy Európa második legnagyobb utasforgalmú reptere (évi 50 millió utas). A képen egy fiatal srác ül a földön ölében laptop, és mosolyog. Szerintem internetezik… neki, miért lehet???

8:45

Újra be kell csekkolnom. A MALÉV járatnak két pultja van. Beállok az egyikbe. Már majdnem sorra kerülök, amikor két mozgáskorlátozott hölgyet tolnak be kerekeskocsival. Természetesen a sor elejére mennek. Ezzel nincs is semmi baj. A kezükben amerikai útlevél van, de nem értik, amit az alkalmazottak mondanak angolul. Ekkor megkrédezik a sorbanállókat, tudna-e valaki fordítani angolról-magyarra. Az előttem lévő lány próbál segíteni, de kiderül, hogy a két hölgy magyarul sem beszél. A történet vége, hogy a két hölgy feltehetőleg valamilyen dél-szláv, mert Szarajevóba tartanak budapesti átszállással.

A papírmunka elhúzódik, ezért átállok a másik sorba. Már csak egy lány van előttem, gondoltam gyorsan végez. Távedtem. Az egyik táskájában egy macska volt. Mondanom sem kell. Hogy sok-sok telefonálás, hogy elfogadják-e a lánynál lévő engedélyeket.

Nekem csak egy beszállókártyára volt szükségem, mert a csomagjaimat Kaohsiungban úgy adtam fel, hogy azokat Budapesten veszem fel, ezért kétperces ügyintézésre számítottam. Ismét tévedtem. A fickó elég nehezen értlmezte a helyzetet, hogy én már feladtam a csomagjaimat, és becsekkoltam, de most ismét becsekkolok. A kolleganője elmagyaráta neki, hogy először vigyen be a rendszerbe, majd írja be a Kaohsiungban kapott csomag-kódomat. 10 perc.

9:15
A várótermehez való bejutáshoz, először átvilágítanak. Ok. Ez mindenhol így van.
Itt azonban levetették az órát és az övet is, valamint a csomagomat is kinyitották, meg a laptop-ot is ki kellett venni. Hát igen, ez a német precizitás.

Visszavettem az övet, órát, kabátot, mindent. A MALÁV járatra a D54-es kapunál kell várni. Ez a lagutolsó kapu. Sok helyen ki sem írják, mert eredetileg csak 44 kapu volt. Tíz percet sétáltam, ekkor találtam egy kicsi poggyász-kocsit. Örömmel pakoltanm rá a nehéz kézipoggyászom. A mosoly hamar lefagyott az arcomról, mert 50 méter után mozgólépcső következett… ááá

Ezután újabb ellenörző ponthoz érkeztem. Ismét: övet kivenni a nadrágból, mindent levetettek.
A táskámban volt egy külső-merevlemez a számítógéphez, ami felkeltette az ellenőrök gyanúját. Megkérdezi a fickó, hogy ugye nem bomba? Mondom, nem. Ezzel én lezártnak tekintettem a dlgot, de ő közölte, hogy akkor biztos nem bánok egy párperces ellenőrzést. De! Bánok! Mindegy. Felöltöztem, majd egy kis szobában „megszagoltatták” a merevlemezt egy géppel. Naná, hogy minden rendben volt.

Innen már csak öt perc séta volt a kapuig. Most csücsülök, még egy órát, és azután busszal elvisznek a géphez.

… és én még azt hittem, a zürichi repteret nem szeretem… mostantól ezt utálom a legjobban!


Helyszín: Magyarország, Budapest, reptér
helyi idő: 12:05
magyar idő: 12:05

Megérkeztem Budapestre. Minden rendben volt. De tényleg!




.

6 komment

Címkék: barangolás

A bejegyzés trackback címe:

https://zhaoman.blog.hu/api/trackback/id/tr42318297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zhaoman 2007.07.02. 03:20:00

@robymus: csak nyári szünet. Szeptemberben jövök vissza.

Amby 2007.07.02. 03:20:00

Szia! Péntek éjfél után indul a blogtorna, jelezz vissza, ha még mindig érdekel :-)

http://theitalianjob.freeblog.hu/archives/2007/07/12/Blogtorna_-_reszletek/

robymus 2007.07.02. 03:20:00

Ez most hazaköltözős vagy nyáriszünetes utazás? :)

Ibigoo 2007.07.02. 03:20:00

A frankfurti reptéren jó a kávé...anno nekem ez bőven elég volt a pozitív benyomáshoz.
Üdv itthon :)

teodora 2007.07.02. 03:20:00

mennyi jó kaja!

Ördög Zoltán 2007.07.02. 03:20:00

Üdv újra itthon.
süti beállítások módosítása