A vizsgák közötti szabadidőmben kedvenc hobbimnak engedve ismét könyvolvasásba fogtam.
Tulajdonképpen imádok olvasni! Majdnem mindent! A könyveket már kiskoromtól kedzdve faltam, és ha időm engedi, akkor ezt teszem manapság is.
A tavalyi kedvenceim Tom Clancy regényei voltak. Bár már korábban megjelentek a könyvek, sőt filmek is készültek, először tudtam papírformában hozzájuk jutni.
Hasonló a helyzet a mostani szerzővel és műveivel is.
Henning Mankell 1948-ban született Svédországban. Számos könyvet írt, melyek közül a legnépszerűbbek a Kurt Wallander nyomozóról szóló darabok.
Kurt Wallander rendőrnyomozó egy svéd kisvárosban Ystad-ban.
A kötetekben többször indirekten feszegeti a szerző a "Mi romlott el a svéd társadalomban" kérdést.
Az első Wallander kötet (Faceless Killers) 1991-ben jelent meg. Ezután minden évben jött egy újabb, mely történetek egymásra épülnek. Ez alatt azt értem, hogy az újabb kötetekkel Wallander karaktere is öregszik. Az utolsó regény 1999-ben jelent meg, amely a fiatalkori Wallanderről szól. (Lásd még: az ifjú Indiana Jones kalandjai)
A regények központi alakjaival, Wallander és a többi nyomozóval tévéfilm-sorozat is készült, melyet tavaly adtak a svéd csatornákon. Ha valakinek megvan DVD-n, kérem, jelezze a Hozzászólások között. (Nem lenne mellékes az angol felirat, tekintve, hogy svédül nem igen beszélek!)
Eddig két könyvet olvastam. Az első a Sidetracked, amely a magyar keresztségben a Hamis nyomon nevet kapta.
A hivatalos ismertető elég bulváros:
A fiatal nő teste lobogva ég: lángoló fáklya a kristálytiszta égbolton. Röviddel ezután rábukkannak az előző igazságügy-miniszter késsel összekaszabolt holttestére. Ugyanez a végzet sújt le egy kétes hírben álló műkereskedőre egy másik városban. Izzó nyár Svédországban: a szokatlan hőségben az emberek a futball-világbajnokság lázában égnek. S miközben a svéd válogatott sikerei az egész országot a tévéképernyők elé szögezik, Skanében egy kegyetlen sorozatgyilkos garázdálkodik. A Wallander felügyelő vezetésével folyó nyomozás lidércnyomássá válik, mert a szörnyűség újra és újra megismétlődik. Valahol, egy bezárt szoba magányában befejeződik az átváltozás. A kazettás magnó hangszórójából dübörgő dobok hangjára az utolsó festékvonás is fölkerül a harci díszbe öltöztetett arcra.
Nekem tetszett a regény. Misztikum, svéd-kultúrával keverve. A történet lényege, az átváltozás egy kicsit koppintásnak tűnik a Bárányok hallgatnak után, de ez nem zavaró.
A végén elég fura volt, hogy a gyilkos éppen a ... na jó, nem lövöm le a poént!
A "globalizációra" vagy "európaizációra" jó példa a könyvben, hogy az elvált svéd rendőrnek lett barátnője van, akivel Dániába kirándulnak. Egyébként is, a regények visszatérő eleme, hogy átruccannak Koppenhágába. Szó van még lengyel autócsempészekről, és német operaelőadásokról is.
Másrészt sok az elvált szereplő, ami nem csak a rendőr-létből fakad. Tipikus nyugati családmodellek. Ismerős volt, amikor egy ápoló és egy rendőr (madjnem) azon kezd vitázni, hogy ki keres kevesebbet.
A második kötet, amit olvastam pár évvel az előbb említett után játszódik. A kettő között megjelent még egy kötet, de azt (még) nem olvastam.
A 400. oldalig az fúrta az oldalamat, hogy ki a gyilkos, a hátralévő 200 oldalban pedig azon izgultam, hogyan fogják elkapni.
Összeségében egy kicsit csalódás volt a könyv. A történet szerintem hasonló: furcsa gyilkosság, kisvárosi rendőr okos csapattal a háta mögött megoldja a bűnügyeket. Bár ez nagyon sok krimire ráillik. Azt próbálom körülírni, hogy több újdonságra számítottam.
Ami miatt mégis érdemes elolvasni:
- középkorú főhősünknél cukurbetegséget diagnosztizálnak, amit eleinte próbál nem elfogadni, sőt tagadni. Jó kis lecke ez, indirekten az egészséges életmódra hívja fel a figyelmet. Másrészt segít megérteni, hogy a szüleim mit érezhettek, amikor náluk diagnosztizálták a diabéteszt.
- említenek benne egy 56-ban, gyerekként menekült magyart, Kecskeméti Istvánt, aki pizzériát üzemeltet (fél oldal). Mikor olvastam, akkor féltem, hogy ő lesz majd a pszichopata, de szerencsére nem volt ekkora pechem.
- jó olyan könyvet olvasni, amely Európában játszódik. Az ételek, szokások, problémák hasonlónak tűnnek a magyarhoz. (A svéd nyomozók - legalábbis a regényben - nem hordanak mindig fegyvert magukkal. Ez elég nagy eltérés az amerikai típusú "először lövök, azután kérdezek" magatartástól.
A "One step behind" még nem jelent meg magyarul. Ellenben egy korábbi regény, Az ötödik asszony már igen.
Kedves blog-látogató!
Te mit olvasol most? Mit olvastál utoljára?
Mit ajánlasz nekem?
