A napok menetéről nem azért nem számolok be, mert titkolózom, hanem, mert elég egysíkúak. Iskola-tanulás-internetezés-étkezés-alvás ciklusokban vegetálok.

Az elmúlt hétvége azonban máshogy alakult... kicsit mozgalmas volt az elmúlt két nap.

Péntek este még csak annyit tudtam, hogy szombaton jön két tajvani lány, akiknek José sokat mesélt a főzőtudományomról, és beígérte, hogy majd én fózök. Végül is nem probléma. Miért ne?
Péntek este ez a lurkó lelépett itthonról, Dante eléggé ki volt purcanva, ezért a takarítást másnapra halasztottam.

Szerencsére reggel 10-kor :) arra ébredtem, hogy valaki takarít... José is rájött arra, hogy jó lenne kitakarítani mielőtt jönnek a csajok. Én nekiestem a konyhának... nem nagy öröm csipás szemmel tűzhelyet súrolni... a konyha rendbetétele után közöltem José-val, hogy elmegyek bevásárolni, ezért a fürdőszoba is az ő feladata.... meglepetésemre egyetlen szó nélkül bólintott... hurrá!

A lányok az általam vélt délután egy óra helyett csak háromra jöttek, szóval volt időm bőven.
A menü meglehetősen egyszerű volt: mustáros csirkemell (bő szósszal, köretnek rizs), valamint desszertnek mákosguba.

Itt szeretnék kiemelni két tanulságot.

1. Ha idegen kultúrkörből (jelen esetben tajvaniaknak) főzünk, akkor vigyázzunk a számukra idegen fűszerek túlzott igénybevételétől. Konkrétan: kevesebb mustár!!!

2. Ha kínaiakat, tajvaniakat akarunk lenyűgozni, akkor lehetőleg ne tejes alapú ételt készítsünk! Bár egyre kisebb arányban, de még mindig sokan nem fogyasztanak tejet. (Nem bírja a szervezetük.)

Az egyik lány nem evett a mákosgubából. De, mint később kiderült nem a fentebb megfogalmazott emésztési problémák miatt. Az ok sokkal prózaibb. A fiatal hölgy még bakfisabb korában próbált kinyitni egy tejes dobozt, ami "felrobbant"... azóta fél a tejtől... erre nem tudtam mit reagálni... leblokkoltam. Tej-fóbia??? Mik vannak...

Az ebéd után videóztunk, ami nem volt a legjobb ötlet, mert mindenki álmos volt, majdnem el is aludtam.

Közben telefont kaptam, hogy este barbeque-party a panamaiaknál, 2000 Ft a beugró, ami jelentős mennyiségű hús és sör fogyasztására jogosít fel. Persze, hogy igent mondtam. Felajánlottuk az aktuális vendégeinknek, hogy jöjjenek el, kicsit hezitáltak, mert 7 órára balett-előadásra voltak hivatalosak.

Elvittük őket az előadás színhelyére, ahol azt ígérték, hogy ha vége, akkor majd felhívnak. Én másfél órára saccoltam a programjukat, addig még hazaugrottunk Joséval és Dantéval, rendrakás, fürdés, ruhacsere céljából. 7.30-kor csörgött a telefonom. Az egyik ifjú hölgy hívott. Az előadás unalmas volt, és túl sok (??) volt néző, ezért úgy döntöttek, hogy velünk tartanak.

Ennek örültem is, de mondtam, hogy 40 perc, mire vissza tudunk menni. Joséval ketten indultunk csak vissza, mert Dante még paraguayi barátaival telefonált. Én mentem elől, kicsit gyorsan is, José lemaradt. Sebaj! - gondoltam magamban, majd a színháznál taálkozunk. A probléma akkor kezdődött, amikor kitaláltam, hogy tudok egy gyorsabb utat, mint amin korábban mentünk... a gyorsabb útból negyed órás késés lett. Iszonyatosan elkavarodtam... nem is volt ciki... (Mentségemül talán az szolgálhat, hogy Tainan úthálózata meglehetősen kaotikus, Kaohsiung mérnöki útálózatához mérten mindenképpen!)

Végül is elvittük a lányokat Kathiáékhoz. Amado korábban azt mondta, hogy 8-ra menjünk. 8.40-re értünk oda, és ők még csak akkor mentek el húst venni... tipikus latin tempó.

A lányok éhesek voltak, ezért ettek valamit az egyik boltban, majd közölték, hogy a 10.10-es vonattal menniük kell, mert az az utolsó, amivel haza tudnak menni.

Mire visszaértünk a party színhelyére, már javult a helyzet. A húst befűszerezték. Be kell vallanom, hogy amikor először megpillantottam a husikat, majdnem eleredtek a könnyeim. Sok-sok finom husi, amely nem édes!!! Micsoda ritkaság Tajvanon!




Az összejövetelen körülbelül harmincan vettünk részt. 27 latin-amerikai (Panama, Paraguay, Costa Rica, Dominika, Bolívia, Argentína), egy-egy tajvani és orosz lány, illetve én. A két lány beszél spanyolul, tehát csak számomra volt követhetelen a csacsogás nagy része. Azért mindig találtam valakit, akit sikerült az angol nyelv használatára kényszerítenem :)



Az orosz lányt sikerült megmosolygtatnom, mert hangos "zdrasztvujtye gyévocska!" felkiáltással köszöntöttem :) Ez körülbelül egyötöde az orosz szókincsemnek, szóval később kevésbé voltam virgonc...

A falatozás különösebb izgalmak nélkül telt. A biztonsági őr csak háromszor jött szólni, és ezúttal a szomszédok nem hívták ki a rendőröket... bár másnap ezt biztos megbánták látva a letaposott virágágyásokat, illetve az egyik szobor mögött "kialakított" ideiglenes pisilőhely maradványit...

Hajnali három után, eltelve a marhahússal, illetve a jó pár doboz sörrel, nem éreztem különösebb késztetést egyik helyi szórakoztatóipari egység meglátogatására sem, különösen annak fényében, hogy ezúttal félő volt, hogy én járultam volna izgalmasabb bukéval a hely szag-orgiájához, mintsem azt általában fordított viszonylatban történni szokott.

Hazamotorztam - egy nagy tányér sült hús kiséretében, amit a főszakács Agustin csoamgolt, holnap nálatok ebédelünk-felkiáltással.

Hajnali ötkor már békésen szunyókáltam.

Ezzel vége is az első résznek!