Milyen votl London? Erre a kérdésre nem egyszerű válaszolni.
Az igaz, hogy már több, mint egy éve külföldön élek, megfordultam már több országban, de még sehol nem csapott meg annyira a multikulturalizmus, mint Londonban.
Már a reptér (Stansted) elképesztő volt. Mindenféle nációhoz tartozó ember volt ott. Kicsit ijesztő volt, de még messze nem annyira, hogy eljussak a "majdnem rasszista" állapotba, mint Marci San Fransisco-ban.
Mivel először voltam Londonban, ezért megtettük a kötelező köröket, paloták, hidak, terek, buszok. Ezekről lentebb találhattok jó pár képet. Ami fura volt, hogy mindent nagyobbnak képzeltem. Jó példa a Buckingham Palota. Én ezt egy hatalmas épületnek képzeltem. Ehhez képest... persze így sem kicsi, de nem AKKORA...
Másrészt a szemetesség. Mindenhol szemét van. A belvárosban, a külvárosban, a buszokon, a metróban... borzasztó. A sokat szidott budapesti metróban például nem látsz eldobott sültkrumplis dobozokat, félig üres üdítős üvegeket szanaszét dobálva. A gyönyörű angol gyep közepén egy üres, kétliteres tejesdoboz... Nem is értem, hogyan került oda??? Reggel valaki felkel, elindul munkába, az utolsó deci tejet az üvegből issza útközben, majd elhajítja a flakont???
Mindenhol padlószőnyeg van. Az összes bárban, lakásban, ahol megfordultunk, mindenhol padlószőnyeg volt. Érdekes.
A pub-ok tetszettek. Hárman ebédeltünk (főfogás+sör) egy pub-ban a Trafalgar Square-től néhány méterre. Bőséges, finom ebéd volt. Összesen fizettünk körülbelül 10 000 Forintnak megfelelő összeget. Budapesten a Parlament környékén sem ússzuk meg olcsóbban... csak Londonban háromszor-négyszer annyit keresnek.
Tapasztalataim szerint Londonra mondhatjuk, hogy drága, főleg a közlekedés. De, ha van munkája az embernek, akkor meg lehet élni. Nem is rosszul. Ráadásul az egész a kinti munkavállalásban (néhány ismerős tapasztalatai alapján) az a jó, hogy van perspektíva. Tudod, hogy dolgozol, mint a güzü, de ezért meg is fizetnek. Magyarországon ezt nem érzem (szintén barátok tapasztalatai alapján. Én még csak lavírozó egyetemista vagyok).
Most azt mondom, hogy lakni nem szívesen mennék ki. De, ha egyszer a munkám rövidebb időre odaszólítana, akkor nem haboznék egy percig se.




