Ma túlestem a Bevezetés a politikatudományba kurzus vizsgáján. A kérdések angolul voltak, angolul is válaszoltam. A többiek kínaiul írtak (nem meglepő, elvégre az az anyanyelvük). A vizsga nem volt különösebben nehéz, ráadásul ezt már tanultam magyarul, szóval csak ismételni kellett.

Az ilyen jellegű tárgyak sokszor hasonló tematikára épülnek, ezért nem nagyon számít, hogy mikori kiadás, de azért jó lenne egy frissebbet használni, amiben nem Clinton-nal kapcsolatos példákkal jönnek elő. Én emlékszem ezekre az eseményekre, mert már egy ideje figyelemmel követem a (kül)politikát. De! Sokszor gondolkoztam azon, hogy mennyire lehet egyszerű az osztálytársaimnak (többnyire 18 évesek) befogadni egy olyan tárgyat, amely zömében európai, amerikai történelmen alapszik. Én, mi ebben nőttünk fel. Arisztotelész, Platón, Marx, Hruscsov, Schröder, Blair nem újonnan látott nevek, hanem régi ismerősök. A használt fogalmak egy része nálunk a napi szókincs részét képezik.

Ami miatt mindezt megemlítem az az, hogy a tankönyvet egy amerikai professzor írta, mi az 1999-es kiadást használjuk. (Az osztálytársaim a kínai fordítást). Néhány kedvenc mondatomat szeretném veletek megosztani. Egy-kettő olvasásakor hangosan felnevettem a könyvtárban... ezért egy kicsit bosszúsan néztek rám... Bezzeg a srácra, aki hangosan böfögött, és egy órán keresztül szívta az orrát, az normális...

#1
Az ideológiákról tanulva a kommunizmus taglalásánál írja a szerző, hogy a szovjet vezetők sosem definiálták államukat kommunistának. Csak annyit mondtak, hogy építik a kommunizmust. (Eddig ez rendben van, az én felmenőim is építették a kommunizmust, bár jóapám kisebb szorgalommal :)
Az idézet: 1961-ben az SZKP főtitkára Nyikita Hruscsov volt olyan merész, hogy azt merte ígérni: "kommunizmus, még a mi generációnk ideje alatt"... Nyikita, Nyikita nem is tévedtél sokat...

#2
Még mindig ideológiák, de már a fejezet vége. A téma: vége az ideológiák korának? Természetesen Fukuyama híres esszéjéről A történelem végéről is szó van. A tankönyv szerzője azt írja, hogy bár a nagy ideológiák harcának ugyan vége van, de a fennmaradók változatain még sokáig fogunk vitatkozni.
Az idézet: Fukuyamanak nem kell aggódnia, hogy unatkozni fogunk.

#3
A média szocializációs hatásainál kiemeli a könyv, hogy a család a legfontosabb szocializációs terep.
Az idézet: Még a szovjet kutatók is egyetértettek azzal, hogy a család sokkal nagyobb befolyással van az egyének (politikai) szocializációjára, mint az egész perverz szovjet médiagépezet.

#4
A téma a politikai kultúra, azon belül is az amerikai elnökök, elnök-jelöltek vallásossága. Azt írja a szerző, hogy az amerikai elnök-jelölteknek illik legalább vallásosnak látszani, templomba járni. Sőt, a (keresztény) fundamentalizmus térnyerése miatt sok elnökjelölt hivatkozik arra, hogy újjászülettek Krisztusban. 1980-ban Reagen és Carter is ezt állította magáról. Ez idő tájt hagyta el Eugene McCarthy (1968-ban indult a demokrata elnökjelöltségért) száját az a mondat, hogy ő volt az utolsó elnök(jelölt)ségre pályázó, aki csak egyszer született. Na, én ezen hahotáztam a könyvtárban :))

#5
A kedvencem egy kis finom piszkálódás. A téma ismét az ideológiák korának vége.
Az idézet: A szocializmus, mint eszme, továbbra is létezik egy-két amerikai egyetemen...
meg egy-két magyar szakkollégiumban, illetve néhány közíró fejében is... piszkálódok én...