Úgy alakult, hogy angol órára is kell járnom az egyetemen. Igazából a kreditek miatt vettem fel, de ezt élvezem a legjobban. Ugyanis itt majdnem maradéktlanul értem, hogy mi zajlik.

Csak tajvani osztálytársaim vannak, ami nagyon jó. Egy csomót tudok gyakorloni kínaiul... :)

Négy lánnyal kerültem egy csoportba. Van egy csomó közös feladat. Filmkritikát kell írni, felolvasni, megvédeni, vitatkozni.

Először furcsának, "gyerekesnek" találtam ezt a módszert (egyetemen), a könyvvel együtt. De lassan rájöttem, hogy nagyon hasznos a könyv, és a módszer is, ugyanis a szókincs- és a kommunikációskészségek fejlesztésére fordítanak nagyon nagy hangsúlyt.

Az alábbi képen éppen egy nyertes vetélkedő után vagyunk.

Elképesztő, hogy mennyire más a tudásanyagunk. A második világháború kitörésének éve például nehézséget okozott egyeseknek. Az első világháborút évtizedre is nehezen lövik be néhányan. De ez nem azt jelenti, hogy buták lennének! Csak mást oktatnak az iskolában. Ugyanez igaz néhány latin-amerikai barátomra. Ők is gondban vannak nekünk, európaiaknak, magyaroknak evidens tényekkel.

A kedvenc feladatom, amikor a Jóbarátok című sorozatot nézzük angolul. Szinte kívülről tudom az összes részt, ennek ellenére még mindig élvezem.

A jobb szélső a tanárnőm!