A szombatom úgy közdődött, hogy pénteken Péter felhívott, hogy még érvényes-e a meghívás, amit korábban ígértem neki, illetve néhány barátjának. Mi az hogy! - mondtam.
Szomaton felkerekedtek, és meglátogattak:
Péter, Yuyi és Kaoru. A lányoknak ez a japán nevük, egyébként tajvaniak, és Péter csoporttársai a japán szakon. Azért írom a japán nevüket, mert ezt latin betűvel egyszerű leírni.
Péterrel úgy döntöttünk, hogy bolognai-milánói-spagettit készítünk. Itt minden ilyen ételt "olasz-tésztának" hívnak. Péter magyar darálthús-kozervet én magyar Maggi olasz-füszerkeveréket adtam a dologhoz.
Fiús főzést akartunk (had ámuljanak a lányok), de végül is közös munka lett a vége. A lányok is szorgalmasak voltak.
A munkát egy kis barackpálinka fogyasztásával akrtuk serkenteni. Yuyi elég érdekesen abszolválta a feladatot. Befogta az orrát, és úgy itta a házipálinkát... Kaoru szagminta-vétel után közölte, hogy nem kér... nekem ízlett... Péternek is... (utólag is köszönet a pálinkáért szolnoki szomszédunknak Gitye Jánosnak!)
A végeredmény:
Egybehangzó értékítélet szerint: az étel nagyon finomra sikerült. (A később megérkezett lakótársaim követelték, hogy másnap nekik is készítsek ilyet.) Az egésznek talán az volt a tika, hogy tettünk bele egy kis kalocsai pirospaprikát. Ami ugyan nem tipikusan olasz fűszer, de szerintünk passzolt az ételhez.
Sajnos nem volt borunk, ezért más folyadékokhoz kellet folyamodnunk. A lányok szénsavas almalevet ittak, mi, fiúk pedig maradtunk a Bacardi rum - kóla kombinációnál.
Az ebéd után beszélgetéssel töltöttük a délutánt. A beszélgetésnek nem volt határozott nyelve. A lányok nem beszélnek angolul, kicsit ugyan értenek, de nem beszélnek. A Péter és én kínai tudásom még korlátozott, ezért ha nem értettünk valamit, akkor Péternek elmondták a lányok japánul, még ő meg lefordította magyarra. Ennek ellenére gördülékenyen kommunikáltunk, nagy gondjaink nem voltak.
Yuyi
Yuyi és Péter
Valami vicceset (egy kiskutyát) nézünk a telefonon...
