Fapados céghez méltóan elég lehetetlen időpotban repültünk. Este 11-kor indultunk, és hajnali fél kettőkor érkeztünk meg. A Fülöp-szigetek és Tajvan között nincs időeltolódás, így ezzel nem volt gondunk. Úgy terveztük, hogy a reptéren, egyéb helyen eltöltünk pár órát, majd reggel a 8 órás komppal megyünk tovább Tagbilaranba.A reptére érkezési részén nincsennek padok! Ezen kicsit meglepődtünk, de sebaj. Nyitva volt (hajnali kettőkor!) egy információs pult, ott javasoltak egy éjjal-nappali gyorsbüfét. A pultos lány azt mondta, hogy a taxi körülbelül 100 peso-ba kerül. (Az átváltási arány kb 3,8. A legegyszerűbb, ha a peso-ban megadott árakat megszorozzátok néggyel.)
Mivel Tajpejben nem volt nagyon meleg, ezért farmer, póló, dzseki kombinációban indultam útnak. Cebuban hajnali kettőkor ez nem volt megfelelő öltözet. Bőven 20 fok felett volt a hőmérséklet, és nagyon párás volt a levegő. Olyan érzésem volt, mint amikor először érkeztem Tajvanra, fojtogatott a meleg.
A taxisnak megmutattuk a cetlit, amit a pultos lánytól kaptunk és elindult. Kérdeztem , mennyi? Mondta, hogy 200 peso. Mondom, ok, de kapcsolja be a taxiórát. Úgy tett, mintha nem nem hallaná. Mondom, kapcsolja be. Erre azt felelte, 100 peso. Mondom, rendben van. A taxiórák bekapcsolására több Cebuban élő magyar is felhívta a figyelmem az előzetes levelezés során. (Ezúton is köszönöm a segítségüket.) Ha először jársz a Fülöp-szigeteken, akkor mindig kapcsoltasd be a taxiórát. Vagy pedig alkudozz, kőkeményen! Rengeteg a taxis, ha az egyik nem visz el, akkor majd a másik.
Nem sokat láttunk a városból. Annyi feltűnt, hogy nincsennek nagy épületek, és sok a nem túl jó állapotban lévő ház. Megérkeztünk a büfébe, semmi különös. Nyitott terasz, sült krumpli, rántott dolgok, saslik szerűség, kóla. Itt vártuk meg a reggel hat órát. Folyamatosan voltak vendégek, nagyon sokan dohányoztak. Időközben befutott a reptéren már látott latinokból álló csapat. Őket is ideirányította a recepciós. Lehet, hogy jutalékot kap?
Mikor kivilágosodott, érdekes járművekre lettünk figyelmesek.
Az utazásra készülés során olvastam a jeepneykről (dzsipni), azaz az iránytaxikról. Ezek általában meghatározhatatlan korú járművek, hátul nyitottak, két oldalt vannak benne ülések. Bizonyos viszonylatok között közlekednek. Bárhol le lehet őket inteni, illetve bárhol le lehet szállni. Egy út (a városon belül) 6 peso!!! Nagyon olcsó. Nincs is "rendes" tömegközlekedés.
Ha nem kapunk a büfében segítséget, akkor nem jutottunk volna el a kikötőbe. Egy pincérlány elmagyarázta, hogy a büfé előtt leintünk egy Jeepneyt, mondjuk, hogy "A Hídhoz" akarunk menni, ha arra megy a jeepney, akkor felszállunk. A hídnál leszállunk, majd ott egy másik, egy bevásárló központhoz menő Jeeneyre szállunk, majd ott keresünk egy másikat, amely a kikötőbe megy. Nagyon izgalmas volt. Hátizsák, ismeretlen környék, sürgető idő (a komphoz időben oda kellett érni). Tisztára, mint a Amazing Race című műsorban.
A jeepneyn nem kell egyből fizetni, amikor felszállunk. Helyezkedjünk el, majd vagyük elő a pénzt, és adjuk oda a hátsó ajtónál álló személynek. Ugyanis a jeepneyk személyzete két fő. Egy a sofőr, és egy az "utaskísárő", ez utóbbi ritkán ül, általában az ajtóban áll, csak a könyökével kapaszkodik, és terelgeti az utasokat. Ha középen ülünk, akkor adjuk oda nyugodtan a pénzt a szomszédunknak, ők majd eljuttatják a vezetőhöz, vagy az utaskísérőhöz.
Az utolsó jeepneyn megismerkedtünk egy helyi lánnyal, aki jól beszélt angolul, kiderült, hogy ő is Tagbilaranba utazik komppal. Sokat segített. Nélküle is eljutottunk volna az uticélunkhoz, de sokat segített, hogy egy ember megválaszolta az összes kérdésünket.
Több komp is közlekedik Cebuból Tagbilaranba. A legegyszerűbb, ha gyorskomppal megyünk. A sima 6, míg a gyorskomp 2,5 óra alatt ár át. Több cég is közlekedik. Olcsóbb retúrjegyet venni. 500-800 peso a retúrjegy. A sima 400-600. A jegy megvétele után külön sorba kell állni, hogy kifizessük a kikötői díjat! Ezt nagyon logikátlannak tartom. Miért nem építik be a jegy árába? A visszaútra ugyan kifizettük a jegyet, de ez még csak egy sima jegy. A túlparton ismét sorba kell állni, és le kell fixálni, mikor akarunk visszajönni.
Poggyász-átvilágítás után még épp elcsíptük a kompot. Kétszintes hajóról van szó, az alső, légkondis fedélzeten ültünk. Kétszer négy ülés volt egy sorban. Körülbelül a repülő másodosztályához hasonló a komfortérzet. A hajó elég gyorsan ment, de semmi különösebbet nem éreztünk. Az óceán csaa kicsit dobálta a hajót, a gyomrunk bírta.
