Nem mai könyv, 2005-ben jelent meg. Akkoriban jöttem ki Tajvanra, és jóanyám mindent igyekezett beszerezni, ami Kínával kapcsolatos. Ezért vette meg ezt a könyvet is, mely egy kínai-tibet szakos hallgató kínai élményit meséli el. Eddig otthon, talonban hevert, csak most jutottam oda, hogy elolvassam.

A könyvhöz önáló internetes oldalt hozott létre a Korona Kiadó, ahol a szerzőről és a könyvről elég sominden kiderül. Itt egy interjú a szerzővel a könyv megjelenése kapcsán.

A könyv tartalma röviden:

"Egy 26 éves magyar fiatalember hátrahagyva hatéves párkapcsolatát és mennyasszonyát Kínába megy ösztöndíjra. Azonban csalódnia kell, mert az ottani egyetemi körülmények nem igazán teszik lehetővé, hogy a tudását a megfelelő szinten elmélyítse."

Nekem nagyon tetszett. Régen olvastam ennyire szórakoztató regényt. Többször kacagtam a szokásosnál is hosszabban. Egyszerűen lehengerlő a stílusa! (A prűdek és feministák kerüljék el a regényt, mert könyvet, mert gutatütést fognak kapni.)

Részlet a könyvből:

Amikor feltápászkodtunk, éreztük, hogy baj van. Kibaszott részegek voltunk. Az étterem bejáratáig még csak-csak méltósággal lépkedtünk, aztán, amikor a többiek már nem láttak, összeestünk a folyosón, és röhögve fetrengtünk. Patrick épp egy ember nagyságú, ízléstelenül színesre pingált jószerencse isten porcelánszobrával birkózott, amikor ránk talált két hsziao-csie. Zavarodottan álltak meg mellettünk, el nem tudták képzelni, mit kell ilyenkor csinálni.
– Segítenétek? – nyögtem ki nagy nehezen.
– Miben tudunk segíteni? – kérdezték bizonytalanul.
– A barátommal hányni indultunk… de… szóval…
A két lány megértően mosolygott, majd közös erővel meggyőztük Patrickot arról, hogy egy kis időre szakadjon el nagyon színes barátjától, és az egyik lányba kapaszkodva, próbálja meg felidézni az egyébként is bonyolult és összetett mozgáskoordinációt igénylő járás alapjait.
A lányok Patrickot is és engem is készségesen beállítottak egy-egy fülkébe. Nem kaptak utasítást arra nézve, hogy távozhatnak, tehát megálltak a hátunk mögött. Akárhányszor próbáltam térdre rogyni a Nagy Róka Oltára előtt, a kis csaj mindig ott termett és felállított. Négy-öt ilyen alkalom után, már annyira liftezett a nyomrom a le-, felguggolgatástól, hogy már tényleg hányingerem lett. A nyöszörgésekből hallottam, hogy Patrick alighanem ugyanilyen problémákkal küzd odaát.
– Patrick, te tudsz hányni?
– Ez a kiscsaj nem nagyon engedi. Miért, te tudsz?
– Engem sem hagy békén.
– Kérdezd meg már tőle, hogyan hánynak a kínaiak! Biztos rosszul csinálunk valamit!
Lecsaptam a vécé fedelét és a hsziao-csiével szembefordulva ráültem. A lány aggódva nézett rám. Átlagos kínai alakú lány volt, de nagyon kedves, bájos arcú.
– Hogy hívnak? – kérdeztem tőle és mosolyogni próbáltam, ami alighanem csak egy vicsorgássá sikeredett.
– Nie Mej – válaszolta a megszeppent lány, akit zavarba hoztam kérdésemmel. Nem tudta mire vélni, hogy miért lehet az ő egyszerű személye annyira érdekes, hogy a külföldi fiatalembert érdekelhesse.
– Szép, nagyon szép… neved van. Figyelj Nie Mej, mi most hányni fogunk.
– Értem – bólogatott a lány.
– A hányás nem szép dolog…
– Értem.
– Szeretnénk, ha odakint várnátok meg minket.
– De mi van, ha összeestek? Már négyszer majdnem összeestél.
– Nem estem össze. Mi így hányunk.
– A földön fekve?
– Nem fekszünk, csak térdepelünk.
– Mint a templomban?
– Pontosan.
– Nem értem – csóválta a apró kerek fejecskéjét a lány, de nem mert több kérdést feltenni. Érezte, hogy már ezzel is jócskán túllépte azt a korlátot, ami a személyzet és a vendégek között húzódik.

A regényről igencsak szélsőséges vélemények jelentek meg a különböző fórumokon.


#1

A borítóról tényleg nem derül ki, hogy ez egy jó könyv, a gerillakampányból meg egyáltalán nem jött le, hogy vajon miről szólhat. Mindenesetre megvenni egyáltalán nem jutott eszembe. Aztán megkaptam karácsonyra, és egészen szórakoztató olvasmány. Kínáról szól, meg a dugásról, néha filmezésről és kajákról.

#2

Kedves Tokaji Zsolt!
A könyve fantasztikus!!!!
A faim szobájában találtam, és nem tudtam letenni, én olvastam el hamarabb, tahát én ajánlottam a gyerekeimnek. Tervezem, hogy még egyszer elolvasom. Maga igazi "vagány csávó".

Tari Ágota

#3
A könyv honlapjának fórumában a szerző egy állílagos barát megjegyzése:

"Nagy fasz vagy, Tokaji, de hát ezt eddig is tudtuk.
Viszont tudod mit mondott a Perifériára Szorult Sértett Sinológusok Társaságának doyenje a Társaság egyik ülésén, több fültanú előtt? Azt mondta, utánaszámolt, és rájött, ennyi idő alatt nem is lehet ennyi nőt megkúrni.
Úgyhogy vizsázz, rajtad tartjuk a szemünket."

Zsolt válasza:

"Örülök, hogy követitek a körülöttem zajló dolgokat. Bízom benne, egyszer hátha én is tananyag lehetek a tanszéken. A nőkkel kapcsolatban meg azt tudom mondani, hogy Kínáról lévén szó és a kínai hagyományokat követve, azon sem kellene fenn akadni, ha azt írnám, hogy tízezer csajjal voltam, és az űrhajósok a világűrből látták, ahogy a Nagy Falon himi-humizom. De azért vicces, hogy van, aki ennek nagy hamarjában utána számol. Én sem tettem. Lehet, hogy ez az alaposság hiányzik belőlem, amiért soha nem is lettem volna jó tudós? "

#4

" Vegre en is megirhatom a velemenyemet, kicsit maceras itt a regisztralas. A konyvet egy het alatt kiolvastam, egyszeruen letehetetlen. Viszont az erzeseim vele kapcsolatban ambivalensek. Eloszor a pozitivat: humoros, erdekes, olvasmanyos, letehetetlen, es egzotikus a helyszin. Negativ:a konyv tul szabadszaju, szerintem nem kellett volna az osszes tragar szot leirni benne. Foleg ha egy ilyen muvelt es kinaiul ilyen jol tudo fickorol van szo, mint te, legalabbis amilyennek mutatod magad. Nem mondom hogy en nem karomkodom neha, ha duhos vagyok, de magamban, es azt nem publikalom. Emellett tul sok a pornografikus leiras a konyvben, persze szep reszletesen leirva, ami megint nem tetszett, (hja a fiuknak kell egyfajta mitoszt epiteni a farkuk kore, ugy latszik, nekik ez biztos bejon, sot irigykedhetnek rad. /En lany vagyok, ha eddig meg nem volt evidens/), es ez a hangsulyeltolodas kicsit hervaszto volt szamomra, aki ugyancsak osztondijaskent jartam Keleten..."

#5

" Tetszettek a könyveid. A Brad Pittes után azt gondolom, hogy egy kibaszott nagy köcsög vagy, de azért jól írsz. "

Rövid vélemény
Azon kívűl, hogy a szerző is Kínába (Kínai Népköztársaság) és én is Kínába (Kínai Köztársaság) vgyunk ösztönddíjjal, semmi hasonlóság nincs a kettőnk élményei között. Tajvan nem Kína. Ráadásul Zsolt 1996-ban volt Kínában, ami már nem azonos a mai Kínával sem. Tajvanon nincs hellolaovaj-ozás (=külföldiek megbámulása, és hangos köszöntése "Hello külföldi!"), csak ritkán, az is inkább a kisgyerekek részéről. A tajvaniak többségét én barátságosnak tartom, kevés negatív élményem volt. Tehát kedves olvasók, ne a könyv alapján próbáljátok elképzelni milyen egy tajvani ösztönddíjas élete!

A könyv nemcsakKínával kapcsolatban érdekes olvasmány, hanem egy 26 éves férfi a világgal, a nőkkel kapcsolatos élménybeszámolójaként is.

Egyszer mindenképpen érdemes elolvasni! Én ma nekikezdek másodjára is.