A múlt hét óta sokat javult a lábfejem állapota. A duzzadás megszűnt, cserébe szépen kékül...
Kedden, amikorra a fenti javulás bekövetkezett, sajnos fájni kezdett a bokám. Durván. Ezért másnapra beiktattam egy kórházlátogatást.
A Cheng Kong Egyetem, ahol tanulok, meglehetősen nagy. Többek között orvosi kara is van, és kórháza is. Ezért ebbe az egyetemi kórházba mentem.
A sürgősségire érve, mondom, hogy a bokámmal van egy kis gond. Mondta a biztonsági őr, hogy üljek le. Hamar előkerült egy nővérke, aki amint hozzámlépett, már húzta is a kezemre a vérnyomásmérőt. (Ez Kaohsiungban is így volt. Ez az első lépés.)
Felvilágosítottam őket, hogy a baleset egy hete volt, most csak a fájdalom miatt jöttem. Mivel az előző kezelésemről (röntgen + gyógyszerek) semmilyen papírom nem volt (nem értem, miért nem kaptam), ezért újra felvettek minden adatot. A vérnyomásmérés után (normál érték) felfektettek egy gurulós hordágyra. Nem lehet csak úgy bóklászni.
Kaohsiungban is lefektettek egy ágyra. Amikor a röntgenre került a sor, akkor egy a negyvenes évei végén járó hölgy odaállított egy kerekesszékkel. Nehezen beleültem (kicsi volt), majd a nő elkezdett tolni. Sajnáltam a hölgyet, mert egy kicsivel többet nyomok, mint az átlag tajvani a maga 55 kilójával. Volt egy emelkedő, ezen lendületből nyomott át...
A klinikán az ágyat könnyebben tolta a harmincas ápoló, de két sarok után előkerült egy másik, aki elkezdte húzni az ágyam, a hátul lévő nő ajkát erős sóhaj hagyta el...
A dokinőm biztos-ami biztos alapon röntgenre küldött. Ez ismét kimutatta, hogy nincs eltörve. De akkor mitől fáj? A doki rátette a kezét a lábfejemre, gondoltam megtapogatja. Azonban hirtelen úgy rászorított, hogy majdnem könnybe lábadt a szemem. Elküldött még egyszer röntgenre, ezúttal felülről-szemből röntgeneztek. Ez sem mutatott törést. Hurrá!
Felírt háromféle gyógyszert, napi négyszer szedek négyszem gyógyszert (a négy szem úgy jön ki, hogy az egyikből kettőt kell beszedni). Ezekkel már nincs fájdalmam, és egy picit javult is az állapotom. Szombaton megyek vissza felülvizsgálatra, ha jól vettem ki a doki szavaiból, akkor valamilyen fizikoterápáiára is megyek majd.
FRISSTÉS (06.16)
Ma voltam a kórházban felülvizsgálaton. Végre megértettem a diagnózist: bokaficam. A doki szerint még három-négy hét a felépülésig.
Kaptam egy újabb fajta gyógyszert, valamint egy mentolos gélt. A legjobb gyógymód, ha nem csinálo semmit. A doki azt a tanácsot adta, hogy ha lehete kerüljem a járást... majd meglátjuk...
