Sokáig gondolkodtam, hogy mi legyen a témája következő napló-bejegyzésnek… végül úgy döntöttem, hogy nem lesz egységes téma. Csak sok-sok hasznos és haszontalan információ rólam, másokról meg Kaohsiungról.
Robogó
A hét ESEMÉNYE! Megvettem a robogómat. 125 köbcentis, használt, sötétzöld. A márkája Sanyang, de a típusa ATTILA! (Drága testvérem! Gondoltad volna, hogy a neveddel ékesített motor lesz egyszer a fenekem alatt?)
Otthon igényeltem nemzetközi jogosítványt, amit ki is állítottak. Szóval, most itt is vezethetek… autót. Motort csak 50 köbcentiig vezethetnék, de ez nem igazán probléma. Egyrészt azért, mert az itteni felfogás szerint, ha valaki autót tud vezetni, akkor motort is. Másrészt, ha megállít a rendőr, akkor csak egyszerűen nem kell érteni, hogy mit mondanak. Ha esetleg (!) beszélne angolul, arra sem kell reagálni. Csak játszani a nyelveket nem beszélő magyar polgárt. Tuti, hogy nem kerítenek zsaruk magyar-kínai tolmácsot! (Francia hallgatók tapasztalata: az esetek többségében, ha megállítja őket egy rendőr, és meglátja, hogy nem kínai az illető, akkor int, hogy tovább-tovább… szerintem egy helyen voltak továbbképzésen a magyar rendőrökkel… )
Ár
A robogót egy napon vettem Ronny-val. Az övé 12000 tajvani dollár volt (kb. 82000 Ft), az enyém 16000 (kb. 96000 Ft). Bár egy napon, de nem egy helyen vettük a motort. Amikor visszamentem a boltba, hogy tényleg megvegyem a motort, akkor egyedül voltam. Mármint nem volt senki ismerős. Az eladó ne beszélt angolul, én meg töröm a kínait. De büszke vagyok , mert sikerült lealkudnom 15000 tajvani dollárra az árat. (-6000 Ft). (Amikor a számítógépet vettem, akkor is alkudtam. Ügyes vagyok?)
-----------------------------------------------------------------------
Mielőtt elkezdenétek merengeni, hogy milyen jó dolgom van, és, hogy ennyi pénzt elszórok, csak mert lusta vagyok, had mondjak el néhány dolgot.
A robogó árát az ösztöndíjamból spórolom össze. Kajára minimálisan költök. "bulizásra" heti 1000 Ft megy el. Ennyi azért belefér. Néha veszek angol nyelvű újságot, mert az mégiscsak más, mint a monitort bámulni. (Mindezt nem panaszkodásképpen mondom. Azért jó dolgom van!)
Robogóval sokkal könnyebb közlekedni a vársoban. Nem kell fél órát várni a buszra. Nem is az a rossz, hogy várni kell, hanem, hogy nem tudod, mennyit. Lehet, hogy 2 perc, lehet, hogy 30. Ezt utálom. Mindig egy órával hamarabb kell elindulni, ha megyünk valahová. Ráadásul eddig csak két járatot használtunk. Most előttem az egész város.
-----------------------------------------------------------------------
Az átíratást elintézte az eladó. Egy nap múlva mehettem vissza a motorért. Az árban benne volt: egy évig érvényes Zöld-kártya, jövő augusztusig érvényes biztosítás, plusz egy bélyegzőt is csináltak nekem. (Minden kínainak van bélyegzője a saját nevével. Itt nem az aláírás a hivatalos, hanem a bélyegző). Ronny-nak minden biztosítást külön kellett intéznie, így végül egy árban vettük a robogókat. Csak az enyém 9 éves (5 évesnek néz ki), az övé 12 éves (annyinak is néz ki).
Bukósisak
Kötelező a bukósisak viselete. Ezt általában be is tartják. Én egy matt, fekete színű sisakot vettem, olyat, ami hátul és védi a nyakat. Elég meleg, de biztonságosabbnak tartom, mint a csak a fejtetőt védő sisakot.
A plexi arcvédő nagyon hasznos az utakon. Különösen, ha busz megy előttem. Nem megy a szemembe a sok felverődő por. Szájvédőt is vennem kell, mert a városban, különösen motoron elég fojtogató tud lenni a levegő.
Közlekedés
Az elmúlt napokban volt alkalmam tesztelni a kaohsiungi vezetési „kultúrát”, azaz annak hiányát. Piros lámpát a motorosok nem ismerik. A forgalmas kereszteződéseknél igen, de egyébként ne nagyon. Egyirányú utca? Az meg mi? Forgalommal szembe vezetni? Miért ne!? Bevágni mások elé? Természetes!
Viszont nem nagyon száguldoznak. Legalábbis tegnap este, amikor Ronny-val (Német Srác) jöttünk hazafelé, nem sokan előztek meg :)
Az autósok a belvárosban nem veszélyeztetik a robogósokat, mert lényegesen több motoros van. De ha kintebbi utakra megyünk, akkor ott már csak a legbátrabb robogósok utaznak. Hatalmas konténerszállító teherautók róják az utakat. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Kaohsiungban található Ázsia ezen részének egyik fontos kikötője. Világviszonylatban is a legforgalmasabbak közé tartozik. Hatalmas dokkok vannak itt. A tenger állandóan tele van baromi nagy hajókkal.
A benzin nem kifejezetten drága. 800 Ft-ból megtankolom a motort. Az, hogy hány literes a tank ne kérdezzétek. Nem tudom. Még azt sem, hogy egy tank benzin meddig elég. Nem tudom. (Kb. egy hét átlagos használat).
Az egyetem területén parkoláshoz külön engedélyre volt szükségem. (1200 Ft) Sokat elmond a robogók mennyiségéről, és az egyetem területének nagyságáról, hogy az évente megújítandó engedélyem száma 4666.
Parkolás
Az egyetem területén nem minenhol lehet parkolni. Ráadásul a parkolóhelyek száma is korlátozott. (Ha tilosban parkolsz, és peched van, akkor elszállítják a motorodat. Én ma az ebéd után rossz helyen felejtettem a motort, és mikor visszamentem, akkor már jött a gyűjtő kocsi. Néhány percen múlt... szerencsére megmenekültem.)
Este kifejezetten nehéz parkolóhelyet találni. Az alábbi képeken látható parkoló igencsak foghíjas. Bevett szokás, hogy a leállított motorokat összéb-pakolják. Tegnap este én is azt tettem. Ahogy a mondás tartja, ha a Magasságos nem segít, segíts magadon!
Kirándulás
Tegnap el akartunk menni egy Aqua-parkba. Telefonon azt mondták, hogy nyitva van egész nap. De azután, mikor délután odaértünk, akkor már be volt zárva. (Vasárnap megyünk vissza, mert akkor járnak le az ingyen belépők.)
De, hogy mégse menjen kárba a délutánunk, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a közel szigetre. A sziget déli csücske közel van az egyetemhez, komppal lehet átmenni. Mivel mi kocsival voltunk, ezért az északi részen található alagúton mentünk át. Elég nagy a sziget, és tele van dokkokkal. Szerencsére találtunk egy homokos partot, ahol lehetett sétálni.
A fényképezőgép büszke tulajdonosa Ewa (Lengyel Lány). A múlt héten én kísértem el gépet venni. Most rá kellett jönnöm, hogy nem kellett volna segíteni neki. Amint elkezdtünk sétálni, a következő mondatok 30 másodpercenként hagyták el a száját: Óhhh, hát ez gyönyörű!!!! Csináljunk egy fényképet! Meg erről is! Meg erről is! … komolyan mondom, fénykép mániás.
Bár a képek jók lettek, de én kevesebbel is beértem volna. A két kínai lány neve: Peggy és Julia. Természetesen ez az angol nevük. A kínai nevüket nem tudom.
Peggy
Julie
Ewa
szerénységem
Mozi
A szigetes kirándulásról hazafelé tartó úton hívott Ronny, hogy van egy felesleges mozijegye. Azt mondtam, hogy megyek. Előtte még vissza kellett mennem a robogómért az egyetemre. Mivel a kocsi órája késett, csak akkor szembesültem, hogy késésben vagyok, maikor felöltem a motorra, és rápillantottam az órámra. Volt 12 percem… az út 25-30 perces lett volna. 20 perc alatt ott voltam. Ott lehettem volna hamarabb is, ha nem fordulok el egy úttal korábban…
A jegyemet el kellett kérnem a jegyellenőröktől, mert Ronny és Mireille (Kínai Lány, akinek az „angol-neve” francia) bementek a film kezdetére. A lényeg, hogy beengedtek a moziba, a helyemet is megtaláltam. Amikor leültem, akkor mondja Ronny, hogy van egy rossz híre. Mi az? – kérdeztem. A film francia nyelvű, és a felirat kínai. Ráadásul az első általam látott öt percben eltorzult arcú emberek bukkantak fel a képernyőn. Egy pillanatig úgy éreztem, otthagyom őket… végül is maradtam. Nem bántam meg. A filmet végül megértettem, plusz tanultam pár karaktert a feliratokból. Egyszer még a saját nevem egyik írásjegyét is felfedeztem (valamelyik párbeszédben egy elegáns úrról beszéltek. Már ebből is egyértelmű volt, hogy csak rólam lehet szó! :)
Mára ennyi!
Parkolás
Julie
