zhaoman

Remélem, mindenkinek megvan minden ujja, és senki nem sérült meg a nagy petárdázásban.

Itt nem ünnepelték az új évet, de ezt már írtam.


Jómagam az óév utolsó estéjét egy latin-amerikai étteremben töltöttem néhány barátommal (csak a rend kedvéért: Arnaud és Mckhada, Ronny, Tommy, Steven).
---------------------------------------------
Péter kaotikus szilveszterére barátságból nem térek ki, de nem semmi élményekben volt része!
---------------------------------------------
Az étteremben Amado (szobatársam) kisegítőként dolgozott aznap este. Ez sajnos a hely és a gyomrunk kárára vált. Legalábbis annyiban, hogy elég lassú volt a kiszolgálás. De hát mit is várjon az ember, egy latin éteremben... de a kaja finom volt. (Sült hús, krumpli, tacco, rántott sajt).

Az étterem után diszkóba (disco-ba?) mentünk, mert
ad1.: a szombati nap "Külföldi nap", ezért azt hittük ingyen mehetünk be
ad2.: részben az előző pontból kifolyólag viszonylag sok külföldi fordul meg ott.

Eredmény:
4200 Ft a beugró, amiért 1, azaz egy(!) pohár ital választható.
hatunkon kívül nem volt más külföldi. Vagy ha voltak, akkor tengerentúli kínaiak voltak, de ők ebben az öszevetésben nem számítanak.

A belépőért járó bónt előszőr "Malibu+tej+sok jég" kombinációra akartam beváltani, de azt nem engedték. így ráböktem a Jagermeister+kóla. Kis gondolkodás után közöltem a csapos sráccal, hogy nem kell a kóla. Elég nehezen hitte el, hogy meg tudom majd inni a kb 4 centiliter Jagert tisztán... Nem azt mondom, hogy nagyivó vagyok, de azért ez a mennyiség egy egészséges magyar gyomornak nem okozhat gondot.

Életemben először fordult elő, hogy séjfélkor idehen nyelven számoltam vissza. Érdekes élmény. Jelentősége ugyan nincs, de akkor is érdekes.

Egyebként a Show az volt, hogy éjfél előtt három kidolgozott (?) testű kínai srác kezett táncolni a színpadon, majd levették a pólójukat. Sejtettem, bár ugyanakkor reméltem, hogy nem fog bekövetkezni, hogy leveszik majd a maguk köré csavart lepedőt. Hát 2006. január 1-én, 0 óra 0 perc 1 másodperckor ez bekövetkezett. Szerencsére legalább egy alsógatya volt rajtuk. Az első seggére az volt írva, hogy "2", a másodikére, az hogy "00", a harmadik feliratot a fantáziátokra bízom... Elég rémes show volt. Haza is mentem nem sokkal utánna.

Azonban az igaz mulatság csak ezután következett. Amado reggel 6kor ért haza, elég illuminált állapotban. Hozott magával három(!!!) poroltót. Eléggé megijedtem, hogy a mi szobánkban akarja majd használni. Szerencsére nem tette. Fél óra éneklés, egy szál gatyában "rohangálás föl 's alá" után békés élomba szenderült. Ezután én is.

Felejthetetlen élményekkel indult 2006.

Sajnos nem utaztam haza az Ünnepekre.

Ünnepekre? Milyen ünnepekre? Itt nem is ünnepelnek semmit.
Tajvanon nem ünnep a karácsony. De még az újév sem! Nagy szerencsém, hogy idén mind 24-e, mind 31-e szombatra esnek. Karácsony másnapján már volt órám. Ha január elseje hétköznap lenne, akkor menni kellene oskolába.

A karácsony nem úgy ünnep, mint otthon. Itt szó sincs szeretetről. Pusztán üzlet az egész. A bevásárlóközpontok, hipermarketek karácsonyi díszekben pompáznak, a pénztárosokon mikulás sapka. Mindenhol lámpafüzérek villognak, a hangszórókból a Jingle Bells köszön vissza ezernyi formában. (Na meg a másik "kedvenc", a Last Christmas).

Igazi fenyófát nem lehet kapni, még drágát sem! Én vettem egy kis 40 centis műfenyőt, ez itt díszeleg az asztalomon, körötte villogó izzósor. A fán van néhány szaloncukor.

Hogy kerül szaloncukor a fámra? Úgy, hogy drága családom küldött nekem egy kis csomagot. Szaloncukor, kismikulás, vitamin.
A legfontosabb, létszükségleti cikkek: Pick szalámi... házi kolbász... kacsa zsír... Mennyei ízek! A kolbász már elfogyott, a szalámit januárra tartogatom.

A kacsazsírban hagymás-kolbászos rántottát sütöttem. Nem semmi élmény volt!

Egyébként a szentestét egy belga barátomnál töltöttük. Sült csirke, sült sertés, sült krumpli (nem hasábburgonya!)... kés, villa, ez sem volt semmi élmény. Persze a kolbásznak a nyomába sem érhet!!!

Még nem tudom, hol fogok szilveszterezni. Nem tervezek nagy kicsapongást, inkább amolyan "séta a városban, gyaloglás, pohár pezsgő, alvás" programra számítok. Persze az is lehet, hogy meghívnak az évezred bulijába, de erre kicsi az esély.

Meg egyébként is! Inkább tanulok! Ha valaki megkérdezi, akorok-é bulizni szilveszterkor, akkor azt mondom, az alábbi ábrázat kíséretében: ééén? Én ugyan nem!!

Utóirat: az idei év számomra egyik legutálatosabb mondata: "Boldog karit!", azaz boldog karácsonyt. Borzasztó!!!!!!

Most akkor következzék a beharangozott beszámoló a Kirándulásról.

FONTOS: A képek között van 6 link egy-egy kisvideóra. Ezeket, ha van időtök, nézzétek meg!


Az ötlet még Pétertől származott, amit Ronnyt felkarolt. Csatlakozott hozzánk Robert is, aki Ronny barátja, másfél hétig volt Tajvanon, utánna visszarepült Németországba.

A negyedéves vizsgák után mentünk kirándulni. Autót béreltünk. Elég jól ment, légkondi is volt benne, de ennek nem mindig örültem (erről később). Általában Ronny vezetett, néha Robert, én most nem éltem a lehetőséggel.

A Tajvan középső részére utaztunk. Az alábbi képen megálltunk pihenni egy kicsit egy kolostor mellett, amihez egy függőhíd vezetett.

Helyi zarándokok és én.

íme egy hegy! Meg mögötte egy másik.

A szállásunk egy kisvárosban volt, ahol alig találtunk valamit nyitva vasárnap este. Rendeltünk a helyi specialitésból, a fadobozban felszolgált ételből... Halottról vagy jót, vagy semmit... így inkább nem írok semmit az ételről...

Az alábbi képen egy keresztény, kínai nyelvű képregény látható. Több, mint érdekes.

A szobánk: alul és felül 6-6 ember aludhat. Szerencsére nem főszezonban mentünk, így csak négyen voltunk. Mondjuk a második este át kellett mennem egy másik szobába, mert a többiek nem tudtak aludni a horkolásom miatt...

Este, lefekvés előtt kiültünk a teraszra beszélgetni, meglehetősen hideg volt...

Ronny, Robert és Péter is meglehtősen fáradt volt, amikor felértünk az 1975 méter magas hegycsúcsra.

Alább a napfelkelte fázisai. Szép volt. Más nem is lehetett, hiszen én "vezényeltem".

A napfelkelte után meglátogattunk egy régi állomásépületet, ahol volt két régi gőzmozdony. Nagyon szépek voltak! A második képen egy "kisegítő" vagy "MitTudomÉnMilyen" milyen kocsiban vagyok látható.

Itt csak örülök, hogy szép helyen vagyok és valaki készít rólam egy képet.

Egy kávézó teraszán:

Egy tipikus 7-ELEVEN reggeli: kávé porból, és háromszög alapú szendvics. Tajvanon minden szendvicset ilyen alapon szolgálnak fel és legalább három rétegből áll.Mögöttem Délkelet-Ázsia két legmagasabb hegycsúcsa.

A keddi ebédünket az alábbi étlappal rendelkező étteremben fogyasztottuk el.

Itt pedig következzék, néhány kép, hogyan néz ki , egy tipikus utcai étterem.

Gépet kezelek...

Kezemben kard és "nuncsaku" (valami "nindzsa biszbasz"). Ha elég nagya fantáziátok, akkor a kép kicsit hasonlít a Gyűrűk Ura 3. részének ahhoz a jelenetéhez, amikor a Gondor előtti csatamezőn a Boszorkány nagyúr (a képen: én) áll Théoden király előtt. Persze ehhez elég nagy fantázia kell. De egy kicsit igazam van, ugye?

Az alábbi pagodát Tajvan első elnöke építette édesanyja halálakor. Nagyon szerette az anyukáját.

__________________________________________________________

!!! Ú J D O N S Á G !!!!

LETÖLTHETŐ VIDEÓ!

Az alábbi linken egy kisvideó tölthető le rólam és a kilátásról. Érdemes megnézni.

(A fájl egy magyarországi szerveren van, nagyjából 10 MB méretű. Gyakran elég lassan lehet letölteni, de ez ne tartóztasson fel!
__________________________________________________________

Na ki van az oszlop mögött?

Életem egyik legrosszabb döntése volt megvásárolni az alábbi üveg "italt". Tudom, hogy otthon körömlakknak becéznek néhány "italt", de fogadják el nekem: ez az igazi körömlakk! Borzasztó íze van...

Itt a regelink készül. A főzőlapon tojás sül.

Elmentünk túrázni. Ronny és Robert találta ki a programot, és nem említették, hogy kb 5-6 óráig fog tartani. AMi nem baj abban az esetben, ha van elegendő víz az embernél. Nos, Péternél és nálam nem volt...

A táj nagyon szép volt. Érintetlen természet (leszámítva a hegyi ösvény melletti korlátokat, hidakat).

Éppen bátor vagyok

Egy kicsit megpihentem.

Alattam szakadék, a háttérben vízesés.

Egy vízesés tövében.

A túraút egy részlete. Nem túl megterhelő. Csak hosszú...

Na ennél a résznél mondtam azt, hogy én nem megyek tovább. 5 perc ráhangolódás után mentem a többiek után.

__________________________________________

VIDEO - Vízesés 1
VIDEO - Vízesés 2
VIDEO - Vízesés 3
VIDEO -Völgy
__________________________________________

A túra végén találkoztunk három lánnyal, akikkel együtt "délutáni" étkeztünk. A nevekre meg nem emlékszem, reméem, nem haragszanak érte.

A hazafelé úton megálltunk a világ egyik legjelentósenn buddhista központjánál. Mögöttem egy kb 40 méter magas Buddha szobor. Ez sem kicsi...

kicsit elhanyagoltam a naplómat. Elnézést nem kérek, de azért egy kicsit szégyellem magam miatta.

Kifogások:
-két hétttel ezelőtt azért nem írtam, mert vizsgáim voltak
-múlt héten pedig kirándulni voltam

A vizsgák miatt eléggé izgultam. Egy szóbeli és egy írásbeli vizsgám volt. Mind a ketőnek 80 százalék fölött kellett lennie, hogy továbbra is kapjam az ösztöndíjamat. A szóbeli vizsgám 88 százalékos lett, az írásbeli 92 százalékos. Megnyugodhattam, továbbra is kapom a manit.

Igazából a felkészülés volt az igalmas a vizsgák előtt. A karakterek gyakorlását az utolsó nap(ok)ra hagytam. Hiába, no, nehezen vetkezem le a Közgázos, akarom mondani budapesti corvinus egyetemi szokásaimat...
ChenFu-val, a dél-koreai sráccal készültünk. Azaz ebéd után még üldögéltünk egy pár órát az étteremben, és beszélgettünk a konyhásokkal. Eléggé megkedveltek bennünket.

A kirándulsáról hamarosan beszámolok. Készítettem 400 képet, lesz miből válogatni.

izelítőül az egyik kedvencem. Nem jártam csúnya helyeken.