zhaoman

A húsvét előtti péntek Amado azon kérésével kezdődött, hogy ha lehet, akkor ne egyek húst azon a napon. Hm? Tekintve, hogy meg sem vagyok keresztelve és világ életemben ettem húst, függetlenül attól, hogy milyen nap volt, felettébb érdekesen hangzott Amado kérése. Végül is halat ettem ebédre. Ezzel talán sikerült amolyan kecske is és káposzta is megmarad-helyzetet teremtenem.

Egyébként itt nem ünneplik a húsvétot. Hétfőn iskolába kellett menni :(
Maga a locsolkodás rész nem nagyon hiányzott, annál inkább a család, a barátok és a rég nem látott ismerősökkel való találkozás!


Szombat éjfélkor elment az áram a koliban. Nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. Lefeküdtünk aludni. Vasárnap reggelre (Igazából dél volt az a reggel :) kiderült, hogy tönkrement valami nagy elektromos bizbasz és ÖT napig nem lesz áram a négy fiúkoleszban... teljes kétségbeesés! Nincs áram. Hihetetlen volt, hogy napig nem képesek megcsinálni a dolgot...

Vettem gyertyákat, kicsit (!) tanultam, de nem igazán ment. A hűtőnk is kiolvadt, néhány dolog tönkrement. Szombat éjfélre beállítottak néhány generátort, így visszajött az áram a koli épületekbe, KIVÉVE a miénket... jellemző! Hétfőn délután már volt áram nálunk is, de az internet továbbra sem működött. Nem tudom, mikor lesznek rendben a dolgok. Remélem, hamarosan!

Szombaton délután főztem csirkepörköltet! (Még otthonról hoztam pirospaprikát meg Piros Aranyat). Más nem is nagyon kellett bele. Jól sikerült! Sajnos nokedlit nem volt türelmem készíteni, így tésztával ettük. De senki nem panaszkodott.

Ma kávézni voltam.

Gondoltam újítok, úgyhogy kókuszos kávét rendeltem. A kínai neve: vietnámi kávé. Ezt fordították angolul: kókuszos kávéra. Érdekes...

Egy üvegpohár alján kókusztej volt, körülbelül egy centi vastagon. A pohár tetején egy fémedény volt, benne a kávéporral. Erre án öntöttem rá a forró vizet. Miután lecsorgott a víz, levettem a fémedényt, a kávét összekevertem a kókusszal, elég édes folyadékot kaptam.

Finom volt, csak gyorsan kihűlt.

Ma kávézni voltam.

Gondoltam újítok, úgyhogy kókuszos kávét rendeltem. A kínai neve: vietnámi kávé. Ezt fordították angolul: kókuszos kávéra. Érdekes...

Egy üvegpohár alján kókusztej volt, körülbelül egy centi vastagon. A pohár tetején egy fémedény volt, benne a kávéporral. Erre án öntöttem rá a forró vizet. Miután lecsorgott a víz, levettem a fémedényt, a kávét összekevertem a kókusszal, elég édes folyadékot kaptam.
Finom volt, csak gyorsan kihűlt.

Mostanban elég meleg van. Nappal általában 30 fok körül alakul a hőmérséklet, ami kifejezetten magas páratartalommal párosul. Ezt sokszor nehéz elviselni.

Az egyik legroszabb dolog, hogy amikor órák után megyek vissza a kollégiumhoz a robogómmal. Délben van véga az óráimnak, ez azt jelenti, hogy néhány órán át tartósan süt a nap a motor ülésére. Ezek után kell nekem ráülnöm a fekete, műbör/műanyag ülésre....

háááát, mit ne mondjak.... a "főtt tojás" kifejezés naponta nyer új értelmet....

A hétvégén volt egy zenei fesztivál Tajvan legdélibb részén, Kentingben. A belépő - egy hónapja - elővételben kb. 12 000 Ft volt, persze, hogy nem vettük meg. De nagyon sok barátunk ment, úgyhogy Amadoval és Péterrel úgy döntöttünk, hogy
- bevásárolunk (kenyér, konzerv, hálózsák, sátor nem, mert az drága)
- lemegyünk robogóval Kentingbe (kb. 110 km)
- aztán majd meglátjuk mi lesz.

Pihenőkkel együtt három óra alatt leértünk. Minden rendben is volt. A rendőrök nem vegzáltak. Pedig autóúton tilos robogóval menni. De három külföldi már sok a rendőröknek. (Talán egyet még megállítanának...)

Kentingben összefutottunk az egyetemen tanuló külföldiekkel, együtt lementünk az egyik tengerparti szakaszra fürödni. Azután: fesztivál.

Kérdezem Colin-t, a kanadai srácot, hogy hát ő mondta, hogy talán be tudunk menni jegy nélkül. Mégis, akkor hogyan? Az első tanácsa az volt, hogy az Amado vállán lévő egy a kartondoboznyi sört nem kellene olyan feltűnő módon mutogatni... :)
Másodszor fogalma sincs. Egy kis út vezetett a kempinghez, próbáljunk meg ott bemenni. Én nem nagyon bíztam benne, de hát megpróbáltuk.

Kemping kapu nyitva, őr nincs. Bementünk. A franciáknál lepakoltuk a cuccainkat, kérdeztük, hol lehet bejutni a fesztiválra. Volt még egy kapu, de ott sem volt őr. El sem akartam hinni. Gyakorlatilag az sétált be a rendezvényre, aki akart. Ez olyan, mintha belógna valaki az EFOTT-ra, vagy a Szigetre. Őrültem, hogy nem kellett fizetni.

Úgy éreztem, a buli előtt szükségem van egy fürdésre. Hááát. A fürdőhelységben vállig érő falak választották el a boxokat. A falak koszosak voltak. Azon nem lepődtem meg, hogy csak hideg víz volt. Ez együtt jár a zenei fesztiválokkal. Azon már inkább fennakadtam, hogy nem volt zuhanyrózsa, csak térd magasságban egy csap, alatta lavórral. Életemben először mosakodtam lavórral. Érdekes élmény volt.

A fürdés után elkezdtük elfogyasztani a magunkkal hozott ennivalót, valamint a testi és lelki békénk ápolását szolgáló innivalókat. Ez olyan jó sikerült, hogy este 11-re már igencsak jó kedvben találtuk magunkat. Nosza! Nyomás táncolni! Szerencsére inkább rockosabb zenéket játszottak. Hasonlítsuk, mondjuk a Tankcsapdához. A közönség (rajongók) ÜLTEK a színpad előtt és hallgatták a koncertet. Nem akartam elhinni. Végre olyan zene, amit szeretek, amire otthon is számtalanszor buliztam, itt pedig ülnek az emberek.

Ezt nem hagyhattam annyiban. Mivel ilyen tutyi-mutyi volt a közönség, így rengeteg szabad hely volt a színpad előtt... igen! Bementem! Egyedül! és megmutattam, milyen az a magyar virtus.

Tudom, ezt sokan nem neveznék táncnak. Igazuk is van. Egymagam - később Péterrel együtt -
ugráltam önfeledten. Ez nem tánc, a szó klasszikus értelmében. De nem igazán érdekel(t). Nagyon jól éreztem magam. Péter néha megpihent egy kicsit, ő látta a tajvaniak megrökönyödött tekintetét, én nem. Az egyik zenekar meg is kérdezte, hogy honnan jöttünk, én pedig vidáman mondtam (üvöltöttem) a mikrofonba, hogy XiongYaLi (=Magyarország).
Lehet, hogy egyszer még kapok felkérést az Országimázs Központtól (illetve utódszervezeteitől)....


Hajnal i három körül eljött az igazság pillanata, elfáradtam, aludni tértem. Péter elkísért. Sajnos túlságosan megbízott bennem, így fordulhatott elő, hogy a sötétben belegyalogoltam egy kanálisba... térdig álltam a vízben... gyorsan kijöttem!

Azután egy az egyik sátor mellett belebújtam a hálózsákomba, és álomba szenderedtem.

Ezzel még nincs vége! Elkezdett esni az eső... persze, hogy akkor, amikor nincs tető a fejem fölött. Amado ébresztgetett, hogy talán valamit csinálni kellene. A kemping terültén volt egy felállított színpad, felszereléssel (dob cuccok, keverő pult, hangfalak), mindez őrök nélkül... mivel fedett volt, ezért felmentünk a színpadra. Én a dobok között aludtam... Reggel arra ébredtem, hogy lábdobbal nézek farkasszemet. Megfordultam. Nem kellett volna. A kanadai srác feneke lógott ki takarója alól. Nem volt kellemes látvány...

A táskám persze a szabad ég alatt maradt az éjszaka, így reggel száríthattam meg mindent. Szerencsére meleg volt, fél óra alatt megszáradt minden ruhám.

Péterrel elmentünk ebédelni egy thaiföldi étterembe. Elég gusztusosnak tűntek az ételek. Általában többfajta hússal kínálták az ételeket, lehetett választani. Péter kókusz szószos marhúst kért. Én csirkét akartam kérni, de a sor végén megpillantottam a béka feliratot... igen! Azt rendeltem. Csípős szósz, békahússal és rizzsel.
A béka ízre nem rossz, tényleg hasonlít a csirkére. De! Tele van csonttal, meg porcokkal, meg MitTudomÉn, hogy mivel. Elég macerás enni. Finom volt, de fárasztó.

Kaja után még fürödtünk egyet a tengerben, azután uzsgyi haza. Három óra múlva már a koliban tusoltam, majd pihentettem fáradt testem.

Jó hétvége volt!

____________________________

UPDATE: a bejegyzéshez kapcsolódó képek itt elérhetőek.