zhaoman

Csak említés jellegel néhány érdekes dolog.

A Nap izéje #1

Azt írják a The China Post október 17-i számának hátlapján, hogy tajpeji fiatal nők petíciót írnak, a fővárosi uszodák magatartása miatt. A gond (szerintük) az, hogy a férfiaknak és a nőknek szóló uszodabérletek ugyanannyiba kerülnek. Érvelésük szerint a nők nem képesek a bérlet nyújtotta szolgáltatásokat teljesen igénybe venni, mert a menstruáció ideje alatt nem úszhatnak, ezért követelik, hogy a nők számára biztosítsák a 75%-os árú bérletet...

Ismertek: minden tiszteletem a hölgyeké! De azért mindennek van határa...

A Nap izéje #2

A jog tanárom immár második óráján vette fel óra közben a mobil telefonját, és kezdett el beszélni! Óra közben! A tanár... megáll az ész!
Ugyanezt eljátszotta a küzgazdaságtanárom is... tényleg megáll az ész!

Október a család és baráti körben eltöltött barbeque-k (röviden: BBQ) időszaka. Egykori nyelviskolám, a kaohsiungi Sun Yat-Sen Egyetem nyelvi központja idén is rendezett ilyen bbq-t a jelenlegi hallgatóknak. Mivel a tavalyi évfolyamunk nagyon összetartó volt sokan visszamentünk erre a találkozóra. (A tavalyi hallgatók nagy része még mindig ott tanul, csak azok nem, akik egyetemen tanulnak tovább, mint például én, vagy a latin-amerikai diákok).

Néhány érdekessebb kép:

Ha kütyü kerül a kezembe, egyből boldog leszek...

Péter, ChenFu, Miss Hu, Eszter

Miss Hu a nyelviskola szíve és lelke.
Eszter szintén "új" diák, bár már nem először van Tajvanon.

Egy japán hölgyPéter
Echte ungarische Betyár

Csütörtökön Kaohsungban aludtam a kollégiumban, mert másnap reggel Pannival (augusztasban érkezett kínait tanulni) hivatalosak voltunk Zsuzsáékhoz (akinek india férje és a tündéri kislánya van), hogy együtt menjünk kirándulni. Az még nem is okozott problémát, hogy hajnali fél négykor érkeztünk haza a dizsiből, és "reggel" nyolckor kellni kellett. Ezeket mind abszolváltuk, azonban, mikor indultunk volna Pannival, akkor nem találtuk a motoromat. Minden más motor megvolt, ezért biztos volt, hogy nem azért vitték el, mert rossz helyen parkoltam. Sejtettem, hogy egy-két latin-amerikai kéz van a dologban, ezért elkezdtük keresni, de sehol nem találtuk. 20 perc kersegélés után próbáltam hívni Amadót, de nem vette fel. Mivel az ő motorját megtaláltuk, elindultunk, hogy megkeressük ezt a böszme srácot, és kiszedjük belőle, hol is van a robogóm.

Felcaplattunk a negyedikre, már majdnem elértünk ahhoz a szobához, ahol Amado is aludt, amikor véletlenül kinéztem oldalra, és a következő kép tárult elém:


Ez a hely az egyik étteremnek a TETEJE. Bal oldalt (a képen nem látszik) van három lépcső, azon cipleték fel.

Az alábbi képen jobban látszik, hogy hová is helyezték el a latin ördögök a motoromat.


A kép jobb felső sarkában látszik egy lépcső, amely mellett egy vasráccsal lefedett esővítelvezető csatorna. Azon toltam le. Nem volt egyszerű, de sikerült.

Amado lecseszésére sajnos nem maradt időm, mert késében voltunk. De este megkapta a magáét. (Aki ismer, az el tudja képzelni, milyen rettentően lehordtam... :)

Zsuzsáéktól elkéstünk, de ők is csak nevettek, amikor elmeséltük, hogy mi volt a későn jövetelünk oka.

Jenei Gyula (egykori tanárom) interjút készített velem az otthoni tartózkodásom alatt, mely október elsején került adásba a Magyar Rádió Szolnoki Körzeti Stúdiójának Felelet című műsorában.

Az interjú (kb. 40 perc) itt letolthető [link], vagy a JOBB oldali menüsor tetején (a fényképek alatt) lévő lejátszóra kattintva meghallgatható.


Jenei Gyula még általános iskolában volt irodalom (és talán történelem) tanárom egy évig.
Akkoriban jelent meg a Valahogy című verskötete, amit később - kamaszkorom egy időszakában - meglehetősen sokat forgattam.

...

Azóta néha összefutunk, címszavakban vázoljuk, kivel mi történt az elmúlt időszakban (néha években).

...

Jelenleg - sok más mellet - az Eső című lapot főszerkeszti.

Egy hete érkeztem vissza Tajvanra.

Ami hiányzott az a meleg. Nem volt hideg otthon sem, de én fáztam. Itt belecsöppentem a 33 fokba, amihez iszonyatos páratartalom társul. Főleg a szobámban elég nehéz megmaradni. Kapcsolgatom be/ki a légkondit. Az éjszakák kritikusan rosszak. Igaz, hogy én végytam rá, hogy süssön be reggel (vagy a nap legnagyobb részén) a nap a szobámba, de ez már túlzás...

Az iskolába beiratkoztam, regisztráltam kismillió irodában, visszamentem Kaohsiungba a tartózkodási engdélyemért. Mozgalmas volt az elmúlt egy hét.

Az osztály/szak/évfolyam
Körülbelül 70 osztálytársam van, de nevezhetjük őket szaktársaknak is. 18 éves fiúk, lányok vegyesen. Nagy részük nem beszél (jól) angolul, így muszáj kínaiul kommunikálni, amit nem nagyon bánok.

Az óráim minegyike kínaiul van, de van olyan, amelyikhez angol nyelvű tankönyv társul, ez könnyebbséget jelent. A tanárok segítőkészek. Ami nem jelenti azt, hogy értem, miről beszélnek az órákon... meglehetősen durva ilyen szempontból a helyzet. Egy olyan "rizsázós" területen, mint a társadalomtudományok, ahol könyű elkalandozni a gondolatfüzérek során, elég nehéz kivenni, hogy miről beszélnek.

A héten érdekes szavakkal bővült a kínai szókincsem: legitimitás, morális, szuveneritás, humán földrajz... háááát...

Küzdök, ahogy tudok.