Csütörtökön Kaohsungban aludtam a kollégiumban, mert másnap reggel Pannival (augusztasban érkezett kínait tanulni) hivatalosak voltunk Zsuzsáékhoz (akinek india férje és a tündéri kislánya van), hogy együtt menjünk kirándulni. Az még nem is okozott problémát, hogy hajnali fél négykor érkeztünk haza a dizsiből, és "reggel" nyolckor kellni kellett. Ezeket mind abszolváltuk, azonban, mikor indultunk volna Pannival, akkor nem találtuk a motoromat. Minden más motor megvolt, ezért biztos volt, hogy nem azért vitték el, mert rossz helyen parkoltam. Sejtettem, hogy egy-két latin-amerikai kéz van a dologban, ezért elkezdtük keresni, de sehol nem találtuk. 20 perc kersegélés után próbáltam hívni Amadót, de nem vette fel. Mivel az ő motorját megtaláltuk, elindultunk, hogy megkeressük ezt a böszme srácot, és kiszedjük belőle, hol is van a robogóm.

Felcaplattunk a negyedikre, már majdnem elértünk ahhoz a szobához, ahol Amado is aludt, amikor véletlenül kinéztem oldalra, és a következő kép tárult elém:


Ez a hely az egyik étteremnek a TETEJE. Bal oldalt (a képen nem látszik) van három lépcső, azon cipleték fel.

Az alábbi képen jobban látszik, hogy hová is helyezték el a latin ördögök a motoromat.


A kép jobb felső sarkában látszik egy lépcső, amely mellett egy vasráccsal lefedett esővítelvezető csatorna. Azon toltam le. Nem volt egyszerű, de sikerült.

Amado lecseszésére sajnos nem maradt időm, mert késében voltunk. De este megkapta a magáét. (Aki ismer, az el tudja képzelni, milyen rettentően lehordtam... :)

Zsuzsáéktól elkéstünk, de ők is csak nevettek, amikor elmeséltük, hogy mi volt a későn jövetelünk oka.