zhaoman

Mekkora hajam volt....

Ma túlestem a Bevezetés a politikatudományba kurzus vizsgáján. A kérdések angolul voltak, angolul is válaszoltam. A többiek kínaiul írtak (nem meglepő, elvégre az az anyanyelvük). A vizsga nem volt különösebben nehéz, ráadásul ezt már tanultam magyarul, szóval csak ismételni kellett.

Az ilyen jellegű tárgyak sokszor hasonló tematikára épülnek, ezért nem nagyon számít, hogy mikori kiadás, de azért jó lenne egy frissebbet használni, amiben nem Clinton-nal kapcsolatos példákkal jönnek elő. Én emlékszem ezekre az eseményekre, mert már egy ideje figyelemmel követem a (kül)politikát. De! Sokszor gondolkoztam azon, hogy mennyire lehet egyszerű az osztálytársaimnak (többnyire 18 évesek) befogadni egy olyan tárgyat, amely zömében európai, amerikai történelmen alapszik. Én, mi ebben nőttünk fel. Arisztotelész, Platón, Marx, Hruscsov, Schröder, Blair nem újonnan látott nevek, hanem régi ismerősök. A használt fogalmak egy része nálunk a napi szókincs részét képezik.

Ami miatt mindezt megemlítem az az, hogy a tankönyvet egy amerikai professzor írta, mi az 1999-es kiadást használjuk. (Az osztálytársaim a kínai fordítást). Néhány kedvenc mondatomat szeretném veletek megosztani. Egy-kettő olvasásakor hangosan felnevettem a könyvtárban... ezért egy kicsit bosszúsan néztek rám... Bezzeg a srácra, aki hangosan böfögött, és egy órán keresztül szívta az orrát, az normális...

#1
Az ideológiákról tanulva a kommunizmus taglalásánál írja a szerző, hogy a szovjet vezetők sosem definiálták államukat kommunistának. Csak annyit mondtak, hogy építik a kommunizmust. (Eddig ez rendben van, az én felmenőim is építették a kommunizmust, bár jóapám kisebb szorgalommal :)
Az idézet: 1961-ben az SZKP főtitkára Nyikita Hruscsov volt olyan merész, hogy azt merte ígérni: "kommunizmus, még a mi generációnk ideje alatt"... Nyikita, Nyikita nem is tévedtél sokat...

#2
Még mindig ideológiák, de már a fejezet vége. A téma: vége az ideológiák korának? Természetesen Fukuyama híres esszéjéről A történelem végéről is szó van. A tankönyv szerzője azt írja, hogy bár a nagy ideológiák harcának ugyan vége van, de a fennmaradók változatain még sokáig fogunk vitatkozni.
Az idézet: Fukuyamanak nem kell aggódnia, hogy unatkozni fogunk.

#3
A média szocializációs hatásainál kiemeli a könyv, hogy a család a legfontosabb szocializációs terep.
Az idézet: Még a szovjet kutatók is egyetértettek azzal, hogy a család sokkal nagyobb befolyással van az egyének (politikai) szocializációjára, mint az egész perverz szovjet médiagépezet.

#4
A téma a politikai kultúra, azon belül is az amerikai elnökök, elnök-jelöltek vallásossága. Azt írja a szerző, hogy az amerikai elnök-jelölteknek illik legalább vallásosnak látszani, templomba járni. Sőt, a (keresztény) fundamentalizmus térnyerése miatt sok elnökjelölt hivatkozik arra, hogy újjászülettek Krisztusban. 1980-ban Reagen és Carter is ezt állította magáról. Ez idő tájt hagyta el Eugene McCarthy (1968-ban indult a demokrata elnökjelöltségért) száját az a mondat, hogy ő volt az utolsó elnök(jelölt)ségre pályázó, aki csak egyszer született. Na, én ezen hahotáztam a könyvtárban :))

#5
A kedvencem egy kis finom piszkálódás. A téma ismét az ideológiák korának vége.
Az idézet: A szocializmus, mint eszme, továbbra is létezik egy-két amerikai egyetemen...
meg egy-két magyar szakkollégiumban, illetve néhány közíró fejében is... piszkálódok én...

A bejegyzés címét hozzávetőlegesen így kell kiejteni: "méj jóu véj cö" . (A kíniaul tudóktól ezúton is elnézést kérek!)

A mondat jelentése: "Nincs ülés!"

Most már harmadjára utazom haza Magyarországra, természetesen repülővel. Mivel mindig kiemelt időszakban utazom: télen, a holdújévkor, illetve nyáron, nyáron, ezért ezekben az időszakokban nagyon nehéz jegyet venni, mert sokan utaznak Ázsiából Európába, illetve viszont.

Tajvanról a legkönyebben Hong Kongon keresztül lehet Európába utazni. Nyugat-Európában valahol át kell szállni, így juthatunk el Magyarországra. A Tajvan-Hong Kong, illetve a Nyugat-Európa bármely országa-Budapest viszonylat nem okoz problémát. Az előbbin körülbelül 30 percenként repülnek járatok, az utóbbin kicsit ritkábban. Ami nehézséget okoz, az a Hong Kong-Európa útvonal.

Erre a szakaszra az utzási irodák túlfoglalják a helyeket, ezért sehol nem lehet jegyet kapni. Mindenhol azt a választ kapom, hogy "Mei you weizi". Utálom!!!

Egyébként a jegyvásárlás elég idegtépő dolog. Amikor a net-en rákeresek az árakra, akkor csak beírom, mikor (+/- 1 nap), honna-hova szeretnék eljutni. Ezután megkapom az eredményt. Az irodákban ezzel szemben elmondom mikor, meg hova. Ezután az alkalmazottak elkezdenek szöszölni.

5-10 percig molyol a kedves ügyintéző, lebiggyeszti a száját (ekkor már tudom, mi következik), majd azt mondja: Mei you weizi! Rendben, akkor legyen egy nappal később. 5-10 perc. Van hely! Remek, és mennyibe kerül? X! X? Az sok, nem lehetne, egy másik társaság. Persze, hogy lehet. 5-10 perc... és ez így megy másfél órán keresztül.

Meg szokták még kérdezni, hogy preferálok-e valamilyen légitársaságot. Azt szoktam válaszolni, hogy mindegy, de ha nem azok a legolcsóbbak, akkor a SwissAir-t és az AirFrance-ot kihagynám. Az előbbit saját, a másikat Vera rossz tapasztalatai miatt.

Ami jó a jegyvásárlásban: általában csinos, fiatal lányok az ügyintézők. Elég kellemesen el lehet velük évődni. Miért jöttem Tajvanra? Kínaiul tanulok. Mi tetszik Tajvanban? A helyes/csinos lányok! Elpirulnak, vihognak... majd jön egy e-mail cím csere. Van, akivel még levelezem, de általában nem tart tovább röpke románcunk. Sajnos!

Jelenleg egy jegyem van lefoglalva.
Kaohsiung-London-Budapest. Várakozásokkal együtt 28,5 óra az út, a jegy ára kb. 260000 Ft.Dolgozom, hogy találjak egy olcsóbbat, rövidebbet. Plusz Londot is elkerülném, ha lehetne. (Ráadásul a tesóm már Magyarországon lesz, mire odaérek, szóval újabb minusz pont Londonnak)

Ma Amadoval ebédeltem. Úgy volt, hogy délben találkozunk, nekem pedig már 11-től nem volt mit tennem. Ezért beültem egy 7-11-be, kávéztam és újságot olvastam. Taipei Times-ot olvastam angolul, a kínai változatra még nem vállalkozom.

Klasszikus napilapos felosztás, belpol, külpol, publicisztika. Ezután van egy könnyed-oldal, az alján bulvár hírekkel.

A bulvár bal alsó sarkában van egy kép Elizabeth Hurley-ről, a képaláírás: E.H. esküvői ruhája 7800 amerikai dollárba fog kerülni. A rövid hírben még leírják a jövendőbeli nevét, és az India Times egy meg nem nevezett forrásásra hivatkozva közlik az esküvő lehetséges helyínét.

Kérdezem én: ez, mármint E.H. esküvői ruhájának ára, ki a búbánatos fenét érdekel?????

Elizabeth Hurley-t lehet kedvelni, a filmjeit szintén. De az esküvői ruhájának színe és ára nem azok az információk, amelyek nélkül nem lehet élni...

A nap folyamán kaptam egy videót, amely feltehetőleg egy tajpeji buliban készült. A helyszin csak annyiban érdekes, hogy valahol Tajvanon. A képen tajvani fiatalok szórakoznak, táncolnak.

A videó eredeti helyén kisebb vita bontakozott ki, milyenek is a tajvani lányok (fiúk), tudnak-e táncolni, stb.

Tapasztalataim alapján a tajvani fiatalok közül szórakozni=táncolni járók átlagéletkora 20 felett kezdődik. Ennek egyik oka, hogy sokkal nagyobb a szülői kontroll, illetve kulturálisan sincs gyökere az európai/amerikai dínomdánomnak. Egyetemre kerülve sem kezdődik el a féktelen bulizások korszaka. A kollégiumokban külön laknak a lányok és a fiúk, az alagsorban nincsennek kocsmák, stb. Természetesen vannak itt is diszkóba járók. Isznak is alkoholt, de sokkal kevesebbet. Itt is láttam már menni alig bíró lányt/fiút.

Én magam nem vagyok egy nagy táncbajnok, de ha a kedvem úgy tartja, akkor egy-két trükkös mozdulattal el tudom hitetni, hogy hűha.

Itt a lányok egy része egész ügyes. Mindent úgy csinálnak, ahogy azt látják az amerikai és japán(!) filmeken. Rázzák a feneküket, vonaglanak, stb. De! Valahogy látszik a mozgásukon, hogy nem természetes, hanem tanult. Ez annak fényében szembetűnő, hogy a környezetemben sok latin-amerikai lány van. Az ő mozgásukat senki nem képes utánozni. A panamai lányok mozdulataiból süt a velükszületett erotika. A tajvani lányok nagy részének mozgásából pedig az tűnik ki, hogy igyekeznek nagyon erotikusak lenni. Ez többnyire sikerül is... többnyire annak tűnik.

A fiúk mozgását nem figyeltem meg. Erről érdemesebb egy-két bloggerlányt megkérdezni. (Tudom, hogy egy-ketten olvassák a soraimat. Tessék reagálni!) Tisztázás képpen: nem leszólom a tajvani lányok tánctudását, sőt!

Egyébként: a bárok legtöbbjében "disco" zene megy, néha techno. Rock(os) zenét viszonylag ritkán hallani.
Azokat a bárokat nem szeretem, ahol sok a külföldi. Azért kerülöm ezeket a helyeket, mert a külföldiek többsége észak-amerikai angoltanár, akik azt hiszik, hogy bármit megengedhetnek maguknak, és gyakran állat módjára viselkednek. Szivesebben vagyok
egyetlen külföldi száz tajvani, mintsem tíz angoltanár között.

íme a videó:



link

Azt majdnem elfelejtettem mondani, hogy szerintem szépek a tajvani lányok! Nagyon szexisek tudnak ám lenni!



Érdekelne, hogy mások Tajvanon, Malajziában, Dél-Koreában, Thaiföldön, Szingapúrban, vagy Hong Kong-ban, milyen tapasztalokat szereztek? Milyen Kelet-Ázsiában európainak lenni, ha bulizni mentek?

Elsősorban kulturális különbözőségek érdekelnének, illetve az, hogy más külföldiekkel szórakozásával kapcsolatban milyen tapasztalataitok vannak.