zhaoman

- ¿Cómo te llamas?
- Me llamo Gabor.

Igen! Igen! Igen! Spanyolul tanulok. Két év spanyol-anyanyelvűekkel való együttélés után elkezdtem spanyolul tanulni.

Tajvani tartózkodásom alatt többnyire kínaiul és angolul kommunikálok. Az itteni környezet jót tesz, hogy fejlődjön a kínai tudásom. (Mint minden anyanyelvi környezet.)

Azonban olyan, mintha két világban élnék. A legtöbb brátom ugyanis latin-amerikai (Panama, Paraguay, Argentina, Honduras, Bolívia) és ha már egynél több latin van jelen egy találkozón, akkor tuti, hogy spanyolul fognak beszélni. Amikor meg nagyobb számban (n>3) bukkannak fel ugyanazon a helyen, akkor tuti, hogy a beszélgetés 95 százaléka spanyolul fog zajlani. Sok mindent megértek. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az angl nyelv révén sok mindent "kihallok" egy beszélgetéből. Másrészt a főbb "kötőszavakat" ismerem.

A beszélt spanyolom nem sokat fejlődött tavaly. A leglényegesebb, hogy most már álmomból felkeltve is el tudom mondani, hogy "A szemeid úgy ragyognak, mint csillagok az égen!" :) Nagyon fontos mondat!

Az egyetemen tanulok spanyolul, kezdő szinten. 60-an vagyunk az osztályban, ami sajnos nem sok jót ígér.

Két dolog miatt vágtam mégis bele. Egyrészt, mert valamilyen rendszerben akartam tanulni. Hiába tanítgattak eddig, nekem rendszer kell. Ragozás, igeidők, stb. Másrészt két kreditet ér a tárgy, és nem lesz nehéz teljesteni. (Ajándék kreditnek ne nézd a fogát!)

Tavaly volt angol órám. Kínaiul tanultam angolt. Nem volt különösebben vészes. Egyrészt, mert sok újat nem mondtak. A nyelvtant ismertem, a szavakat meg kiszótáraztam. Most kínaiul tanulom a spanyolt.

Nyelvtanulásnál nagyjából hasonló módon zajlik a nyelvvel való ismerkedés. Amikro két éve elkezdtem kínaiul tanulni, akkor a tanáraimnak tilos volt angolul beszélniük. Tehét mindent kínaiul magyaráztak el. Tavaly az angolon kínaiul magyarázták a nyelvtant. Ez a két dolog sokat segít a spanyol alapjaim lerakásában.

Remélem, gyorsan fogok haladni.

A szükséges plusz: nagyon jó érzés, hogy az ismeretlen spanyol szó jelentését megértem a mellette feltüntetett kínai magyarázatból! Bizonyítékul szolgál, hogy van eredménye a kínai tanulásomnak!

.

Nem tudom, mikor és hogyan kezdődött az őrület, de elkezdődött.

Feltehetőleg egy ártatlan videó készült elsőnek, melyben koreai és tajvani diáklányok képei váltják egymást. Tulajdonképpen arra szolgálhatott, hogy a különbségeket felfedezze a néző.




Ezután azonban elkezdődött egy kvázi vetélkdeés, hogy mely ország diáklányai a helyesebbek/szebbek/dögösebbek.

Tajvani diáklányokat dícsérő videó


Koreai diáklányokat (és diáksrácokat) dícsérő videó


Szerintem ebbe az irányba már értelmetlen elvinni a "vitát". Nincs olyan, hogy eleve ennek vagy annak az országnak a lakói szebbek. Minenhol meg lehet találni a szépséget!

Zárásképpen egy rövid videó egy tajvani gimis lánycsapat elődásáról.



Update

Kozkivanatra: japan diaklanyok enekelnek es tancolnak



japan es koreai diaklanyok

Jó volt újra visszajönni Tajvanra. Hinyzott!

De, ahogy telnek a napok, újra megtalálom azokat a dolgokat, amelyek nem hiányoztak! Egy kicsit sem!

#1: óra a könyvtárban
Kényelmes fotelek, jó hangosítás. Minden adott, hogy a filmra tudjak koncentrálni (vagy aludhassak). Kivéve egy dolgot: a légkondit. Egyszerűen olyan hideg van, hogy alig lehet kibírni. A kinti 35 fok után odabent kb 20 fok lehetett. Meg is fáztam egy picit.

#2: ivóvíz
Nem lehet inni a csapvizet. A suliban minen emeleten van vízautomata, ez rendben van, mert legalább van hideg, langyos és meleg víz is. De otthon le kell menni a ház elé, és kannával kell vizet hozni.

#3: kávéautomta
Az egyetemen továbbra sincs kávéautomata. Egy 3 idősávos előadásnál azért ez elég nagy probléma.

#4: nincsennek szemetesek
Továbbra is alig-alig van szemeteskuka. Borzasztó!

Nem mai könyv, 2005-ben jelent meg. Akkoriban jöttem ki Tajvanra, és jóanyám mindent igyekezett beszerezni, ami Kínával kapcsolatos. Ezért vette meg ezt a könyvet is, mely egy kínai-tibet szakos hallgató kínai élményit meséli el. Eddig otthon, talonban hevert, csak most jutottam oda, hogy elolvassam.

A könyvhöz önáló internetes oldalt hozott létre a Korona Kiadó, ahol a szerzőről és a könyvről elég sominden kiderül. Itt egy interjú a szerzővel a könyv megjelenése kapcsán.

A könyv tartalma röviden:

"Egy 26 éves magyar fiatalember hátrahagyva hatéves párkapcsolatát és mennyasszonyát Kínába megy ösztöndíjra. Azonban csalódnia kell, mert az ottani egyetemi körülmények nem igazán teszik lehetővé, hogy a tudását a megfelelő szinten elmélyítse."

Nekem nagyon tetszett. Régen olvastam ennyire szórakoztató regényt. Többször kacagtam a szokásosnál is hosszabban. Egyszerűen lehengerlő a stílusa! (A prűdek és feministák kerüljék el a regényt, mert könyvet, mert gutatütést fognak kapni.)

Részlet a könyvből:

Amikor feltápászkodtunk, éreztük, hogy baj van. Kibaszott részegek voltunk. Az étterem bejáratáig még csak-csak méltósággal lépkedtünk, aztán, amikor a többiek már nem láttak, összeestünk a folyosón, és röhögve fetrengtünk. Patrick épp egy ember nagyságú, ízléstelenül színesre pingált jószerencse isten porcelánszobrával birkózott, amikor ránk talált két hsziao-csie. Zavarodottan álltak meg mellettünk, el nem tudták képzelni, mit kell ilyenkor csinálni.
– Segítenétek? – nyögtem ki nagy nehezen.
– Miben tudunk segíteni? – kérdezték bizonytalanul.
– A barátommal hányni indultunk… de… szóval…
A két lány megértően mosolygott, majd közös erővel meggyőztük Patrickot arról, hogy egy kis időre szakadjon el nagyon színes barátjától, és az egyik lányba kapaszkodva, próbálja meg felidézni az egyébként is bonyolult és összetett mozgáskoordinációt igénylő járás alapjait.
A lányok Patrickot is és engem is készségesen beállítottak egy-egy fülkébe. Nem kaptak utasítást arra nézve, hogy távozhatnak, tehát megálltak a hátunk mögött. Akárhányszor próbáltam térdre rogyni a Nagy Róka Oltára előtt, a kis csaj mindig ott termett és felállított. Négy-öt ilyen alkalom után, már annyira liftezett a nyomrom a le-, felguggolgatástól, hogy már tényleg hányingerem lett. A nyöszörgésekből hallottam, hogy Patrick alighanem ugyanilyen problémákkal küzd odaát.
– Patrick, te tudsz hányni?
– Ez a kiscsaj nem nagyon engedi. Miért, te tudsz?
– Engem sem hagy békén.
– Kérdezd meg már tőle, hogyan hánynak a kínaiak! Biztos rosszul csinálunk valamit!
Lecsaptam a vécé fedelét és a hsziao-csiével szembefordulva ráültem. A lány aggódva nézett rám. Átlagos kínai alakú lány volt, de nagyon kedves, bájos arcú.
– Hogy hívnak? – kérdeztem tőle és mosolyogni próbáltam, ami alighanem csak egy vicsorgássá sikeredett.
– Nie Mej – válaszolta a megszeppent lány, akit zavarba hoztam kérdésemmel. Nem tudta mire vélni, hogy miért lehet az ő egyszerű személye annyira érdekes, hogy a külföldi fiatalembert érdekelhesse.
– Szép, nagyon szép… neved van. Figyelj Nie Mej, mi most hányni fogunk.
– Értem – bólogatott a lány.
– A hányás nem szép dolog…
– Értem.
– Szeretnénk, ha odakint várnátok meg minket.
– De mi van, ha összeestek? Már négyszer majdnem összeestél.
– Nem estem össze. Mi így hányunk.
– A földön fekve?
– Nem fekszünk, csak térdepelünk.
– Mint a templomban?
– Pontosan.
– Nem értem – csóválta a apró kerek fejecskéjét a lány, de nem mert több kérdést feltenni. Érezte, hogy már ezzel is jócskán túllépte azt a korlátot, ami a személyzet és a vendégek között húzódik.

A regényről igencsak szélsőséges vélemények jelentek meg a különböző fórumokon.


#1

A borítóról tényleg nem derül ki, hogy ez egy jó könyv, a gerillakampányból meg egyáltalán nem jött le, hogy vajon miről szólhat. Mindenesetre megvenni egyáltalán nem jutott eszembe. Aztán megkaptam karácsonyra, és egészen szórakoztató olvasmány. Kínáról szól, meg a dugásról, néha filmezésről és kajákról.

#2

Kedves Tokaji Zsolt!
A könyve fantasztikus!!!!
A faim szobájában találtam, és nem tudtam letenni, én olvastam el hamarabb, tahát én ajánlottam a gyerekeimnek. Tervezem, hogy még egyszer elolvasom. Maga igazi "vagány csávó".

Tari Ágota

#3
A könyv honlapjának fórumában a szerző egy állílagos barát megjegyzése:

"Nagy fasz vagy, Tokaji, de hát ezt eddig is tudtuk.
Viszont tudod mit mondott a Perifériára Szorult Sértett Sinológusok Társaságának doyenje a Társaság egyik ülésén, több fültanú előtt? Azt mondta, utánaszámolt, és rájött, ennyi idő alatt nem is lehet ennyi nőt megkúrni.
Úgyhogy vizsázz, rajtad tartjuk a szemünket."

Zsolt válasza:

"Örülök, hogy követitek a körülöttem zajló dolgokat. Bízom benne, egyszer hátha én is tananyag lehetek a tanszéken. A nőkkel kapcsolatban meg azt tudom mondani, hogy Kínáról lévén szó és a kínai hagyományokat követve, azon sem kellene fenn akadni, ha azt írnám, hogy tízezer csajjal voltam, és az űrhajósok a világűrből látták, ahogy a Nagy Falon himi-humizom. De azért vicces, hogy van, aki ennek nagy hamarjában utána számol. Én sem tettem. Lehet, hogy ez az alaposság hiányzik belőlem, amiért soha nem is lettem volna jó tudós? "

#4

" Vegre en is megirhatom a velemenyemet, kicsit maceras itt a regisztralas. A konyvet egy het alatt kiolvastam, egyszeruen letehetetlen. Viszont az erzeseim vele kapcsolatban ambivalensek. Eloszor a pozitivat: humoros, erdekes, olvasmanyos, letehetetlen, es egzotikus a helyszin. Negativ:a konyv tul szabadszaju, szerintem nem kellett volna az osszes tragar szot leirni benne. Foleg ha egy ilyen muvelt es kinaiul ilyen jol tudo fickorol van szo, mint te, legalabbis amilyennek mutatod magad. Nem mondom hogy en nem karomkodom neha, ha duhos vagyok, de magamban, es azt nem publikalom. Emellett tul sok a pornografikus leiras a konyvben, persze szep reszletesen leirva, ami megint nem tetszett, (hja a fiuknak kell egyfajta mitoszt epiteni a farkuk kore, ugy latszik, nekik ez biztos bejon, sot irigykedhetnek rad. /En lany vagyok, ha eddig meg nem volt evidens/), es ez a hangsulyeltolodas kicsit hervaszto volt szamomra, aki ugyancsak osztondijaskent jartam Keleten..."

#5

" Tetszettek a könyveid. A Brad Pittes után azt gondolom, hogy egy kibaszott nagy köcsög vagy, de azért jól írsz. "

Rövid vélemény
Azon kívűl, hogy a szerző is Kínába (Kínai Népköztársaság) és én is Kínába (Kínai Köztársaság) vgyunk ösztönddíjjal, semmi hasonlóság nincs a kettőnk élményei között. Tajvan nem Kína. Ráadásul Zsolt 1996-ban volt Kínában, ami már nem azonos a mai Kínával sem. Tajvanon nincs hellolaovaj-ozás (=külföldiek megbámulása, és hangos köszöntése "Hello külföldi!"), csak ritkán, az is inkább a kisgyerekek részéről. A tajvaniak többségét én barátságosnak tartom, kevés negatív élményem volt. Tehát kedves olvasók, ne a könyv alapján próbáljátok elképzelni milyen egy tajvani ösztönddíjas élete!

A könyv nemcsakKínával kapcsolatban érdekes olvasmány, hanem egy 26 éves férfi a világgal, a nőkkel kapcsolatos élménybeszámolójaként is.

Egyszer mindenképpen érdemes elolvasni! Én ma nekikezdek másodjára is.

Az iwiw sokmindre jó, és sokmindere nem. Tajvani tartózkodásom óta folyamatosan az itteni cimemet adom meg, ami alapján már elég sokan megtaláltak kezdve a tajvani Magyar Kereskedelmi Irodától (alias nagykövetség) egészen a Tajvan iránt érdeklődőkig.

Nemrégiben kaptam egy levelet Katától, aki a nyáron érkezett Tajcsungba, Rotarys cserekapcsolat révén. A hétvégén éppen Tajnanba (itt lakom) látogatott az itteni anyukájával (értsd: a fogadó családból az anyával) és az egyik (teeni) tesójával. Ráadásul Péter (és Yui is) Tajnanba jöttek, ezért közös programot szerveztünk.

Kata is vezet blogot, nagyon szorgalmasan ir. Érdekes olvsni, hogyan éli meg a beilleszkedést (ügyintézés, piac/templom/plaza, emberek/környezet). Az ő helyzete annyiban más, hogy fiatalabb és ő egy családnál van elszállásolva. Egy hónap alatt sokkal több dolgot próbált ki, mint én anno fél év alatt. Ráadásul rengeteg jó fotót is készit. Csak ajánlani tudom a blogját!

Már meg is írta a tegnap történteket, most tőle fogok idézni:

Szinte egyszerre ertunk a talakozasi pontra Gaborral, egybol felismertuk egymast, nem tolongtak a feher emberek a kornyeken (Tajnanban annyira nem neztek meg az emberek az utcan, mint Taichungban). Felvettuk Mei Mei-t [a tesóját - Gábor] is a kollegiumbol, egyutt mentunk Gabor lakasara, hogy hozzon egy ismerteto konyvet a varosrol, mit lenne erdemes megnezni. Ket panamai [paraguayiakkal - Gábor] diakkal lakik egyutt egy magas haz negyedik emeleten, van portaszolgalat, belso kert, mindenhol tisztasag uralkodott. Mazlistak, mert angol wc-juk van, ugy irigylem azokat az embereket, meg nem szoktam meg a guggolost. Pont ma reggel tapasztaltam, hogy anya par ujsaggal ment a mellekhelyisegbe, lehetetlenseg megoldani, hogy guggolas kozben ujsagot olvassaon az ember, mikozben arra ugyel, hogy a nadragja kellokeppen fel legyen huzva (bele ne erjen semmi gyanus folyadekba), es le ne pisilja magat.

Kaptam egy Turo Rudit, a csalad tobbi tagjanak is ajandekozott egy-egy darabot, igazi magyar edesseget ehettem, anyanak is izlett, plane mikor megtudta, hogy turobol keszul. Eloszor egy templomot tekintettunk meg, nem mentunk be, mert rajtam kivul mar mindenki jart ott, semmi kulonlegeset nem mutatott. Talalkoztunk Peterrel es a tajvani baratnojevel, a magyar fiu Kaoshiongban tanul japan szakon, az ezt koveto ebeden folyamatosan japanul kommunikalt a baratnojevel.

Egesz jol megertettem, mikor anya es Gabor beszelgettek, elismerem, volt azert jo par mondat, mirol fogalmam sem volt, de meglepodtem, hogy nem csak butan ultem az ebed alatt. A tajnani konyha sokkal edesebb, mint a taichungi, meg a foetelek is edesnek tuntek a megszokotthoz kepest. Halgolyot ettem tesztaval es helyi osszetrancsirozott rizst barnas szosszal. Izlett mindketto, de leginkabb annak orultem, hogy vegre magyarul beszelhettem eloben tobb, mint egy honap utan. Nem mondhatom, hogy nehezen ment volna, csak furcsanak ereztem az elo szot, nem akadozott a vonal, mint msn-ezes kozben. Kitargyaltuk a Szolnok-Hodmezovasarhely kosarlabdat [Hajrá Olaj! Hajrá Olaj! - Gábor], mit nem lehet kapni Tajvanon, az arakat es sok egyeb mast, szerintem megtalaltuk a kozos hangot. Gabor blogjabol az utazas elott rengeteget megtudtam az orszagrol, sok praktikus dologgal bovitettem a tudasom, nem volt csak egyetlen konyv Tajvanrol, de abban is sok mellebeszelest olvastam.

Egy kozeli epuletegyuttesbe, a Wu kertbe setaltunk el. A bejaratnal egy europai stilusban epult regi haz fogadott, ilyen Taichungban csak ketto van (Varoshaza es Kiallitoterem); ezt kovette a park. Itt a japan megszallas koraban epulhetettt, nemreg renovalt bolt allt, persze nem hagytuk ki eves nelkul. Edes tofut vettunk, en vorosbabos feltettel kertem. Anya vasarolt legmentes csomagolasu tofut es vekony sertesszeleteket, Gabor azon aggodott, hogy meg fog romlani a kocsiban a nagy meleg miatt. En ezen mar meg sem lepodok, tobbszor tortent mar az, hogy a piacon megvettuk reggel a hust, es egeszen delig a tuzo Napon varakozott, semmi problema nem adodott ebbol. A desszert bekanalazasa utan egy kiallitast neztunk meg Mei Mei evfolyamtarsainak muveibol, sokkal kreativabbak, mint egy ket otthoni “muvesz”, formatervezett targyakat allitottak ki: melltartoszarito, pezsgotarto, lampa stb… A kert java csak eztan kovetkezett, ezt is mostanaban ujitottak fel, a regi pompajaban tarul a latogato ele: diszto, pagoda, mesterseges sziklasor.

Gabor szerint az itteni parok a nagy meleg es paratartalom miatt nem olelkeznek, nincsen gusztusa az embernek osszebujni a masikkal, csak meg jobban leizzadna.

Bucsut vettunk egymastol, elinteznivaloja volt Gabornak, kiraktuk a talalkozasi pontnal, ahol a motorjat hagyta.

Még találkozunk!

Délután tanultam egy kicsit, majd később megérkezett Péter és Yui a délutáni plázázásból.
Három hónapja nem igazán találkoztunk, ezért volt bőven, miről beszélni. Fogyott az otthonról hozott almás- és diós süti. (Utólag is sok-sok köszönet a sütikért Vittuska néninek!)