Az egyetemen már lazultam, nyáron már hordtam rövid nadrágot, és hozzá parafatalpú szandált. Szigorúan zokni nélkül!
Ezután következett Tajvan. Természetesen hoztam magammal egy pár fekete bőrcipőt, de 40 fok melegben, és 80 százalékos páratartalom mellett nem lehetett hordani. Maradt a szandál. (Jóminőségű, nem bebüdösödő szandál!)
Ahogy telt az idő, úgy tértem át a papucsra. Főleg Dél-Tajvanon nagyon sokan járnak papucsban. Először furcsállottam, de ma már én is gyakran hordom. Tajvanon vettem először a lábamra olyan papucsot, amelyben a lábujjak között van egy pöcök (a.k.a. cosmo-papucs). Elég fura volt, de mára megszoktam.
Tavaly lecseréltem a ruhatáram egy részét, beszereztem néhány klassz pólót, és egy Converse cipőt. Itt minden diáknak van ilyen. Sőt, láttam már, hogy öltönyhöz is vesznek fel ilyet. (Én ezt soha nem tenném! Előbb vágnák le a lábam, mint sem hogy...)
Ilyen cipőt vettem
Amikor a nyáron hazamentem, akkor mindenki azza zrikált, hogy miért járok tornacipőben? Miért van rajtam dorkó? (Mi az a dorkó? Hogy nézett ki?) Otthon nem sokan hordják.
Itt bezzeg a világ minden színében lehet kapni. A rózsaszíntől kezdve, a sárgán át, egészen a liláig. Mindez hímzett verzióban is kapható. Van magasított szárú, sőt, papucs-féleség is. Ezeket még nem hordom, bár egy pár piros cipő vásárlásásn már elgondolkodtam.
Egy év után, ismét kellett vennem egy párat, mert az előzőnek már levált a talpa. Nem is volt kérdés, hogy milyen cipőt veszek. Ugyanolyat!
