A következő feladat, eljutni a Loboc melletti Nuts Huts nevű helyre. A tulajjal folytatott levelezés alapján a legegyszerűbb taxival menni. Ez kb 600 peso. Mae (Cebu ban találkoztunk vele) azonban azt mondta, sokkal olcsóbban is utazhatunk. Az ő javaslatát fogadtuk el. Nem siettünk, és sokkal izgalmasabbnak ígérkezett.
Tagbilaran kikötőjéből taxival vagy triciklivel mehetünk tovább. A taxi (viszonylag) drága, ezért a tricikli mellett döntöttünk.
Nem biztos, hogy a tricikli a legjobb kifejezés arra a járműre, amellyel uzatunk. Egy motorkerékpár mellé egy oldalkocsi van szerelve, és az egészre egy kabin-szerűség van építve. A vezetőt a egy vékony fal választja el az utastéről. A vezető mögött is lehet ülni, aZ itteni utas általában oldal fordulva ül, nem pedig szabályosan.
A kabin mögött van egy csomagtartó, amelyben kényelmesen elfér egy nagyobb hátizsák. A vezető eléggé közdött a kormánnyal. Az alábbi videó talán visszaadja egy kicsit a hangulatot.
A Fülöp-szigetek keresztény többségű ország, ez olyan apróságokban is megjelenik, mint a triciklik hátulján lévő vallásos szövegek: "God saves us!", "In God we trust!", stb.
Amint kilépünk a kikötőből rengeteg tricikli és taxisofőr fog megrohanni. Mondjuk, hogy a belvárosba (city) megyünk, és alkudjunk bátran. Triciklivel 15-20 pesoért el lehet jutni a paichoz fejenként Ha ennél drágább, akkor ne is foglalkozzunk velük. A triciklik sorban állnak, de ez nem jelenti azt, hogy a legelsővel kellene menni. Bátran válasszuk ki a huszonharmadikat. Miután megegyeztünk a sofőrök eltolják a többi triciklit, és a mi beszállhatunk az általunk kiválasztottba.
Ne számítsunk hosszú útra! Kb 5-10 perc múlva már meg is érkezünk a belvárosba (city, market). Itt van egy kisebb szupermarket. A bejáratnál fémdetektprral átvizsgálják a poggyászt, a nagyobb táskákat pedig kötelezően le kell adni a csomagmegörzőben (ingyenes!).
A belvárosban keressünk egy jeepney-t, ami elvisz minket a szomszédos Dao településen található buszállomáshoz. Elég ha annyit mondunk, hogy a Terminálhoz akarunk eljutni. Ezt mindenki érteni fogja. (6 peso/fő)
A Terminál, azaz a buszállomás nem túl nagy. Van itt egy bevásárlőközpont, ami nagyobb, mint a Szolnok Pláza, de azért kisebb, mint a Westend parkolója.
Az állomásról buszok és minibuszok is indulnak. A buszokon nincs légkondi. Mi a minibuszok mellett döntöttünk. 80 peso/fő. A minibuszok általában Toyota vagy Mitsubishi (L300) kisbuszok, a sofőr mögött 3 sor üléssel. Amikor ketten beszálltunk, akkor voltunk tizen utasok. De még nem indultunk, ugyanis a sofőr félig üresen nem indul el. Jött egy anya a kislányával. Ők is beszálltak. Ekkor már 12-en voltunk utasok. De még midnig nem indultunk. Összesen 14 utast préseltek be a kocsiba, ami nem kis teljesítmény! Persze az itteni emberek kicsit kisebbek, mint az átlagos, "egészéges" magyarok.
A "Loboc" (ezen település mellett van a hely, ahova mentünk) és a "boat" (hajó) szavak elegendőek bizonyultak az uticélunk kifejezéséshez. Mi ebben nem voltunk annyira biztosak, de a sofőr határozottan állította, hogy minden ok.
Egyszercsak (kb 45 perc utazás után) megálltunk egy romos múzeum mellett, és mondták, hogy szálljunk ki. Egy folyó mellett voltunk, és hajókat is láttunk, így megnyugodtunk. Az út mellett állt két hölgy, akiknek elmondtuk, hogy a Nuts Huts nevű helyre szeretnénk menni hajóval. Mondták, hogy minden oké, 300 peso/fő. Ezt meglehetősen soknak találtuk. Azt mondták, higy nincs olcsóbb megoldás, de ebben az árban étel és szórkoztatás is benne van! Étel? Ok. Szórakoztatás? Ezt nem igazán akartuk, de csak a teljes csomagot lehetett megvenni. Mivel ebédidő volt, ezért belementünk. 1200 Forint, utazunk, eszünk és szórakozunk. Nem olyan rossz üzlet. Átkelltünk egy elég ramaty állapotban lévő hídon, majd igénybe vettük a kikötő melletti a mellékhelyiséget.
Mindig ledöbbenek, amikor egy ilyen remek nyilvános wc-re bukkanok. Tajvanon már megszoktam, hogy a legeldugottabb helyeken is kifogástalan tisztaságú és állapotú ingyenes wc-re lehet találni. Nos, ez előfordul a Fülöp-szigeteken is. Sok magyar étterem megirigyelhetné! Tisztaság! Amikor beléptem, akkor egy hölgy volt benn, akiről azt hittem, hogy takarító. Ez részben igaz is. Azonban nem csak annyi a munkája, hogy takarít, hanem, hogy miután a vendégek kezet mostak, ezután ő letörli a pultot (!). Elképesztő! (Mondjuk, ha úgy oldanák meg a szappantartó, illetve a kézszárítő elhelyezését, hogy azok ne a pultra csöpögjenek, akkor nem kellene a hölgynek ezzel is foglalkozni. De ez már egy másik kérdés.)
A hajó is telesen meglepett. Egy úszó, fedett teraszt képzeljünk el, amit egy motoros csónak tol maga előtt.
A fedélzeten korlátlan fogyasztás lehetséges az ételekből, illetve fejenként egy üveg üdítő.
Kb 20 perc után elindultunk a folyón. Ekkor derült ki, hogy a szórakoztatás azt jelenti, hogy egy hölgy gitározik, míg egy másik énekel. A szolgáltatás értékéből sokat levon, hogy olyan - már unásig hallgatott - számokat énekeltek, mint a "Killing me softly", és hát nem volt olyan szerencsénk, hogy a helyi Megasztár leendő győztese énekeljen a hajónkon. A hang karcos volt, de nem a rúzsamagdis értelemeben.
A környezet azonban gyönyörű volt. Egyszerűen fantasztikus. Mindehol csupa zöld.
Kb. tíz perc után megálltunk egy stégnél, ahol népviseletbe öltözött emberek vártak. A hajó kikötött, ők pedig elkezdtek énekelni. Az utasok közül minden csoport legalább egy tagja fényképezett, videózott. Rá kellett döbbennünk, hogy egy ilyen eldugottnak hitt paradicsomban is az üzlet az úr. A stégekre elég feltűnő helyen adomány doboz van kitéve, amelybe illik pénzt helyezni. Kb 10-15 hajót láttunk még a kikötőben. Ezek naponta többször is megteszik a kb. 50 perces utat. Ebből kiindulva nem kereshetnek rosszul az énekléssel, természesen mindez helyi viszonylatra értem. Jó kereset(kiegészítés).
A műsor kb. 10 percig tart. Ezután a hajó folytatja útját. Egy másik stégnél énekeltek és táncoltak. Először tradícionális tánc, majd az irónia felé kacsintva két lány ritmikus sportgimnasztikát mutatott be.
A kedvencem ezután következett. Két kiskölök táncolt valami egészen elképesztő módon! Nem lehetett nem mosolyogni! (Kezdő egyetemista koromban, egy-két feles után én is képes voltam ilyen csípőmozgásra. :)
Elhaladtunk Nuts Huts mellett. Csak egy táblát láttunk, épületeket nem. Ez megnyugtatott, mert ezek szerint tényleg a dzsungelben van! Úgy terveztem, hogy amikor jövünk visszafelé, akkor megkérjük a kormányost, hogy kössünk ki. Tíz perc múlva elértünk egy vízeséshez részhez. Itt is fényképeztünk, majd irány vissza. Kisebb vitába keverredtem a hajó személyzetével, mert nem akartak kikötni, mondván, hogy nekik ott azt tilos. Mondom, direkt őgy vettük a jegyünket, hogy ott kiszállunk. Nos, ez nem lehetséges. Nem akartam veszekedni. Végül is ráértünk.
Egész úton láttunk a folyó partján heverésző gyerekeket. Amikor feltűnt a hajó, akkor vízbeugrottak (sokszor a folyó fölé nyúló pálmfákról), és felkapaszkodtak a hajóra. A fedélzetre nem jöttek fel, csak annak peremén mentek körbe. Némely utas a kezükbe nyomott néhány pesot.
Ezután a vízbe ugrottak, és vártak a visszafelé menő hajóra. Tulajdonképpen ez is szerves része a programnak. Amikor egy hídhoz értünk, akkor a hajó lelassított, hogy mindenki elővehesse a kameráját, és lefényképezhesse, amint a hídról két kiskölök páros ugrógyakorlatot mutat be. (Mondanom sem kell, hogy ezután ők is felkapaszkodtak a hajóra.)
Az egész út kb. 50-60 percig tarott. Mint utólag kiderült, Bohol-sziget ez az egyik látványossága, a legtöbb túra érini a "Loboc Floating Restaurant"-okat.
Visszamentünk a folyó túlpartjára, és elindultunk gyalog, mert sehol nem láttunk ladikokat, amelyeket ki lehett volna bérelni. Úgy saccoltuk, hogy ha nem találunk ladikot, akkor gyalog megyünk. Annyira nincs messze (3-4 km).
Végül is útközben van egy hely az út mellett, ahol hajót lehet bérelni. 100 peso/fő, és elvisznek Nuts Huts-hoz. Miután beszálltunk, beraktak egy zsák krumplit és két kartondobozt is. Egy fuvarral megoldották tehát Nuts Huts napi utánpótlását is. Kb 10 perc kellemes hajózás után, megérkeztünk.
