A Skype-on elég könnyű ismerkedni. Beírod a paramétereket a keresőbe, és kiválasztod azokat, akik "Hívhatsz bátran" üzemmódban vannak. Én magam nem keresek így ismerősöket, de a saját profilomba beírtam, hogy tudok kínaiul, és ezért viszonylag gyakran csörögnek rám. Van ismerősőm Shanghajból, Pekingből, Hong Kongból és Tajvan különböző városaiból.
Egy ilyen ismerkedés során derült ki, hogy a rámtelefonáló lány itt tanul Tajnanban, ráadásul elég közel. (Kb. 10 perc robogóval).
Angol-kínai szakos, tanár lesz. Külföldieket keresett, akik kínaiul tanulnak. Nekem meg pont kínai tanárra volt szükségem. Szóval mindenki jól jár. Hetente találkozunk, kikérdezi a leckét, dolgozatot írat, elég szigorú.
Neki is van blogja. Egyik bejegyzésében engem is megemlít. Név szerint ugyen nem, de a bejegyzésben láthatóak a tőlem kapott csokimikulások. Ha ez sem elég bizonyíték, hogy rólam van szó, akkor tessék elolvasni a bejegyzést. itt.
Az a félelmetes, hogy értem a szöveget! Mármint, minden segítség nélkül körülbelül a felét vagyok képes megérteni. Engedjétek meg, hogy büszke legyek magamra.
Többek közt arról ír, hogy elújságoltam neki, hogy kakaót készítettem magamnak, amelyet megcukroztam.Csak a cukor-t helyett azt mondtam, hogy tojás...
Kicsit hasonlít a kiejtésük, és ha nem figyelek oda, akkor gyakran felcserélem őket. Bella nézett nagyot, hogy milyen hülyeségeket fogyasztok... először el is hitte... csak azért mert korábban már meséltem neki, hogy főztem tejberizst, amiről ő még nem is hallott... gondolta a tojásos kakaó is valami fura magyar szokás...
