Öhöm, öhöm...

Jogos a kérdés, mely szerint mi a francot keres egy (vagy két) majom képe az Emberek címet viselő bejegyzés alatt.
A válasz egyszerű: tetszik a kép. Remélem, másokat is mosolyra fakaszt. Ha körülményesebben akarom kifejezni magam, akkor úgy is mondhatom, hogy: hát így élünk itt mi. Közel a természet más teremtményeihez... (De azért fallal és üveggel elválasztva:)

...és most csapjunk bele a lecsóba!

A külföldön tötltött idő mindig remek lehetőséget biztosít arra, hogy az ember megbizonyosodjon korábbi sztereotípiáiról. Merthát mégiscsak a magyarok a legtökéltesebbek, és mindenki más hülye... nos... ez nem mindig van így... sőt!

Amado

A képen békésen szunyókálok, közben Amado éppen vicces kedvében van. Nem kell megijedni, nem akar ő bántani, csak játszik.

Amado panamai. Öt évre érkezett ide, az első évben csak kínai nyelvet tanul. Az angollal eléggé hadilábon áll. A múlt idő nem létezik számára, a jövő idő meg felesleges. Éljünk a mának!
Spanyolul viszont jól beszél (hisz ez az anyanyelve.) Az az előfeltevés, hogy a latin-amerikaik gyorsan és sokat beszélnek igaz. Ráadásul kedves barátom száját gyakran hagyják el nem éppen szalonképes kifejezések... ezeket már én is tudomé :) Azt hiszem, ha megpróbálna csőbehúzni egy spanyolajkú taxis, akkor igencsak meglepődne, hogy milyen változatos formában tudom elküldeni hidegebb éghajlatra :)

[Zárójeles megjegyzés a részletekre figyelők és az édesanyám kedvéért: Igen! Ingben (!) alszom! 1. válasz: délutáni szieszta. 2. válasz: ugyan már! Előfordul!]


Ezen a képen már szent a béke. Tulajdonképpen két magabiztos (és jóképű!) fiatalember reményteljesen mosolyog a kamerába.

Amado élen jár az új emberek megismerésében. Az egyik első bulin minden jelenlévő lánnyal készített képet. Erre mondják, hogy ügyes...

Persze igyekeztem követni a példáját, de nem volt akkora sikerem. A képen látható lány nevére nem emlékszem. Az biztos, hogy francia, és ő az egyetlen, akinek a barátja is itt van...



Néha okoz egy kis kellemetlenséget, hogy a Tajvan és Panama közti 13 órás időeltolódás miatt Amado hajnali kettőkor kezd el üvöltözni, bocsánat, beszélgetni a családjával. Nekem ezzel nincs problémám, laktam már kollégiumban. Viszont Hong, a tajvani szobatársam nem nagyon szereti. Kezdetben Hong csendesen tűrte a dolgot, de elmagyaráztam neki, hogy Amado nem veszi rossz néven, ha hajnali négykor leüvölt neki az ágyról, hogy bofa be! így néha, amikor már nagyon elszalad a ló Amadoval, akkor Hong beszól neki. Ilyenkor én is szólok, hogy ne érezze magát egyedül, és legközelebb még bátrabb legyen. (A félreértések elkerülése végett eme közvetítésemmel a békét igyekszem megőrizni. Eddig sikerrel.)





Latinok


Az egyszerűség miatt nevezem latinoknak a dél-ameriai diákokat. Ha valakit megbántok ezzel, akkor bocsásson meg! Nem vagyok én rossz gyerek!

Paraguayból és Panamából érkeztek kb. 20-an. Van köztük, aki nem is beszél angolul, de nincs is rá szüksége, mert a többiek kisegítik. Mivel AMado központi figura, ezért elég sokat vannak a szobánkban, a spanyol nyelvet többet hallom, mint a kínait. Nem is rossz, egyszerre két nyelvet tanulni.
[Az éles szeműek kedvéért egy újabb zárójeles megjegyzés: a kép közepén, jobb szélen álló srác kínai.
De az arc nem árul el igazán semmit, mert van egy argentin ismerősöm, aki igazából kínai, csak Argentínában született. Davidnak hívják. Beszél spanyolul, kínaiul és angolul. Azt hiszem a Föld minden pontján meg tudja magát értetni. Kivéve talán Magyarországot...]

Alább Catharine-nel (Paraguay) vagyok látható, a kép egy barbecue-n készült. Gyakorlatilag nyársalás volt, csak itt nem szalonnát sütöttünk, hanem kagylót, halat, kevés csirkét és marhahúst, valamint kukoricát és egyéb zöldségeket.

A Négyek Bandája


A kép jobb szélén Ronny látható. A neve alapján milyen nemzetiségűnek tippelitek? Talán németnek? Talált, süllyedt! Nagyon jó fej srác. Beszél németül (evidens), angolul, franciául, kínaiul és egy kicsit spanyolul és oroszul. Őt sem adják el sehol két fillérért! [Nem fogom mindenknél felsorolni, hogy milyen nyelveken beszél, csak néha elszomorít, hogy egyesek olyan szerencsések, hogy egy világnelv az anyanyelvük... mondjuk a magyart nem cserélném el semmire!] Tegnap Ronny is csatlakozott a futó különítményünkhöz. Két körig bírtam a tempóját, azután leültem meghalni. Kiakasztó volt.

Ronny mellett Amado (egy pohár ásványvízzel a kezében!), mellette Péter. Péter szintén becses nemzetünk tagja! (Van két magyar lány is itt, de ők nem a koleszban laknak. Péternek közös órája van velük, de én csak ritkán látom őket.)
Péter segítsége mérhetetlenül könnyebbé tette itteni életem elindítását. Péter már volt itt Tajvanon (meg Kínában, Ausztráliában, Izraelben, Japánban), beszél kínaiul és japánul. Sok mindent tud az itteni szokásokról, és ami nagyon hasznos: tudja egy csomó ételről, hogy micsoda, így meg merem őket kóstolni. (Ha katonai, főleg második viláháborús témában, öltözködésben kíváncsiak vagytok valamire, akkor 99 százalék, hogy tudja a választ.) Cserébe meséltem neki, hogyan lehet mindenféle okos dologgal telerakni a számítgépét. Mégiscsak volt haszna, hogy 12 éve összenőttem számítgéppel...

Helyiek

Az egyik nap a tengerparton beszélgettem egy tajvani sráccal. Majd este vacsoráztam a menzán, és leültem egy srác mellé. Kicsit méregettük egymást, majd megkérdezte, én vagyok-e az, akivel délután beszélgtetett a parton. Mondtam, hogy igen. Erre ő elnézést kért, ogy nem ismert meg elsőre, de számára minden külföldi olyan egyforma... Sportnyelven fogalmazva: egy-egy.

Chesterrel egész érdekes módon ismerkedtünk meg. Kerestünk valakit egy másik kollégiumban, és útközben megláttunk a folyosón egy szőnyeget, ami nagyon megtetszett.
De mégsem akartuk "elhozni" szó nélkül, ezért bekopogtunk a szobába. Sajnos a szőnyeget nem adták, de kiderült, hogy az egyik srác vezeti az Angol Klubot. A klub tevékenysége abból áll, hogy a tajvani és a külföldi diákoknak lehetőséget biztosít az ismerkedésre. Jövő héten megyünk a város mellé kipróbálni a hagyományos tajvani sütögetést, a képen láthat módon.


Nem maradhat ki a felsorolásból a kedvenc konyhásnénim. Mindig mosolyog! Néha rátesz a kajástálcámra egz kis gyökeret, meg mindenféle egészséges dolgot, amit illedelmesen meg is szoktam köszönni! Ez nem jelenti azt, hogy mindig meg is eszem...



Véget ért a móka mára, zárul Gábor móka tára!