Az iwiw-et böngészve találtam egy magyar lányt, aki Kaohsiungabn lakik. Nosza, írtam is neki.
Kisebb levelezés és néhány telefonbeszélgetés után el is indultam, hogy meglátogassam.
Igazság szerint nem Kaohsiungban laknak, hanem egy kicsit messzebb, de 40 perc motorozással kényelmesen oda tudok érni hozzájuk.
Kiderült, hogy Zsuzsa nem is lány, hanem asszony, indiai férjjel és egy tündéri kislánnyal.
A kislány neve Aisha, 3 éves, magyarul, kínaiul és angolul beszél. Kicsit zárkózótt volt eleinte, de - miután már kétszer találkoztunk - egészen összebarátkoztunk. Ranjit (a férj) angolt tanít, kiválóan beszél kínaiul, és a magyar tudására is büszke lehet. Nagyon kedves család!
A múlt héten egyedül mentem, legutóbb pedig Péterrel. Zsuzsa mindkétszer nagyon finom ebéddel várt. Rántott hús... hmmm... csemege uborka... hmmm.... krumpli püré... hmmm... mennyei manna!
Múlthéten elmentünk kirándulni ebéd után. Sajnos útközben és uticélunknál is szakadt az eső, így kocsikáztunk 3 órát, és közben beszélgettünk.
Hazafelé még kaptam kenyeret. De nem tajvani kenyérnek nevezett csúfságot, hanem KENYERET. Majdnem olyan volt, mint az otthoni. (~fél kiló 180 Ft).
Néhány videó
Szeptembertől még három magyar érkezik Kaohsiungba, nyelvet tanulni. Sajnos amikor jönnek, akkor én már otthon leszek, de Amado élni fog a lehetőséggel, hogy újabb magyar barátokra tegyen szert, és segítsen nekik megkönnyíteni első napjaikat eme becses városban.
