zhaoman

Hung-gal az elmúlt napokban kicsit többet beszélgettem, mint a korábbiakban. Érdekes dolgokra világított rá a tajvani fiatalok életével kapcsolatban.

Az általános és középiskolákban (illetve az ezeknek megfelelő oktatási intézményekben) szigorúan nevelik a diákokat. Kötelező az egyenruha viselet, amin mindenkinek rajta van az egyedi azonosítója. (Egyforma a cipőtől kezdve a táskákig minden). A középiskola alatt a fiúk katonai kiképzésben is részesülnek (többek közt éles (!) fegyverrel is lőnek).

Sokan az egyetemi tanulmányaikat más városban folytatják, mint ahol a családjuk él. Ennek egyik, jellemző oka, hogy szabaduljanak a szülői felügyelet alól. De ne számítsunk a magyar egyetemi viszonyokra. Itt a diákok nem járnak a Közgáz Pincébe, vagy a Ráday Klubba lazulni. Nincs kocsmázás, nincs tivornya. A szexet is későn kezdik. Nem egy olyan első-, másod- vagy harmadéves egyetemista van, aki még szűz.

Azon kérdésemre, hogy miért nem mennek magyar értelemben szórakozni, azt a választ szoktam kapni, hogy a pub (kocsma, disco) túl zajos. Ezzel a ténnyel nem lehet vitába szállni.

Nem azt akarom mondani, hogy az otthoni élet a helyes, vagy jobb. Sőt... Csak arra akarok utalni, hogy az itteni fiatalok mások. Annak ellenére nem kicsapongóak, hogy nincs szülői felügyelet.

Az "udvarlás", "járás", "felszedés" menete is sokszor teljesen más. Mivel majdnem mindenki rá van gyógyulva az internetre (végre hazaértem:), és mindenki használ internetes csevegő programot, ezért sokszor órákig csak irogatnak egymásnak, és ez így megy nagyon hosszú ideig. Csak úgy elhívni egy lányt teázni, kávézni, enni, nem működik. Vagyis nem jellemző.

Természetesen itt is vannak disco-ba járó emberek. Ők ugyanúgy isznak alkoholt, és ugyanúgy dohányoznak, mint az átlag európai. Csak ez itt ritkább. Vannak olyan lányok, akik a nyugatihoz hasonló has- és picsavillantós ruhákat hordanak, a fiúk öltözéke sokszor súrolja az extrémitás határát, nem egyszer túl is lépve rajta. A táncok is hasonlóak: kezdve a "körben állva tekergéstől" az egészen az "erotikával túlfűtött vonaglásig".

Majdnem egy hónappal ezelőtt elkezdtem kondizni. Tulajdonképpen életembe először űzöm ezt a tevékenységet. Az egyetemi éveim elején jártam kondizni tesi óra keretében, de igazából csak azért mentem, mert kellett az aláírás a tanártól. (Nem voltam valami lelkes, egyszer nem is sikerült teljesítenem a tárgyat, újra fel kellett vennem.)

Három-négy hét alatt nem történnek csodák, nem is várom. De érzem, hogy valami megmozdult a puha fedőréteg alatt. Nekem ez nagyon pozitív visszacsatolás, ezután is járni fogok szorgalmasan.

A múlt héten voltam futni is, de azt nem bírta a bal térdem. Lehet, hogy csak hirtelen jött a megterhelés. Nem tudom. De az biztos, hogy két napig a futás után alig bírtam megmászni a lépcsőket.

A konditerem azért is jó, mert lehet ismerkedni. Új arcok, új kapcsolatok.

A legfurább az, hogy sok tajvani farmerban (!) jár kondizni. Ez mindenhol így van? Ez normális? Vagy én vagyok helikopter? :) Na meg vannak papucsban is páran, bár azon kevésbé rökönyödtem meg.

Általában hasizom-erősítő gyakorlatokkal kezdek, majd jön sorba a többi izomcsoport.
(Tudom, hogy akkor lenne az igazi, ha zsírégető feladatokat csinálnék először. Most tanulom ezt az egészet, majd kialakul. Ha valakinek van jó edzésprogramja, akkor azt szívesen fogadom.)

Úszni is lehet, de még nem vette úszósapkát. (Magyarul: erre még nem szántam rá magam.)

Sose fogok "bádibilder"-ként kinézni, de 24 év mozgás-szegény életmód után már ez a heti három alkalom is forradalmi változás.

A napokban nagyon ráhangolódtam a pizzára. Mondom is Péternek az egyik este. hogy menjünk már el pizzázni. Kézenfekvő választásnak tűnt a Pizza Hut. Van olyan opció, hogy fix összeget kell fizetni, és annyit eszünk, amennyit akarunk. Természetes, hogy ezt választottuk...

Ettünk kb. 8 fajta pizzát, 6 féle salátát, sült csirkeszárnyat, és a végén fagyit. Közben gyümölcslevek, cappuccino. Nem volt rossz. Az biztos, hogy nem keresett rajtunk a hely :) Körülbelül három órát töltöttünk el ezen a kellemes helyen.

Előtte nem sokkal pedig egy Subway nevű szendvics-bárba mentünk el. Ez egy nemzetközi hálózta, Pesten a Deák-térhez közel is van egy.
Rengeteg féle alapanyagból lehet választani, és abból összeállítják a szendvicseket. Hatféle kifli, rengeteg hús/sonka/zöldség. Lehet menüt is kérni. A menüben van egy pohár üdítő és egy krumpli. Azt hittem, hogy a krumpli sült krumpli lesz. Ezzel szemben egy kis zacskó csipszet raktak a tálcámra. Nem kifejezetten arra vágytam. De a szendvics finom volt.
Talán egy kicsivel nagyobb az átmérője a kényelmesnél, de azért meg lehet enni.

Nagyon sok McDonald's is van erre. Itt úgy mondják, hogy "májtanglao".
Nemrégiben beszélgettem egy tajvani lánnyal, aki Európában barangolt tavaly nyáron. Panaszkodott az európai kajára, nem ízlett neki. Ezért sokszor evett McDonald's-ban. Sok külföldi hasonló okokból eszik Tajvanon McDonald's-ban. Úgy látszik a gyorséttermi kaja egyfajta univerzális rossz, amit mindenki elfogad és még az ehető határon belül van.

Mások jönni Magyarország

Érkezett egy cseh diáklány, fél évig fog itt tanulni. Néhányszor járt már a Balatonnál. Az alapfogalmakkal tisztában van. (Pl.: igen, nem, pálinka:). A kedven mondata a "Fehér, fekete, kerék." Aminek sok értelme nincs, de neki nagyon vicces.

Egy kanadai lánnyal is összefutottam, aki háromszor járt már Budapesten és szerelmes a városba. (A Tajvanon tanuló magyar srácokkal már kevésbé szimpatizál:) Valamikor hajnali négy körül találkoztam vele egy szórakozóhelyről hazafelé tartva. [Az elmúlt három hónapban kétszer mozdultam ki ilyen célból.] Bemutattak neki, és úgy köszönt, hogy "jó estét"! Majdnem leesett az állam.

Jó tapasztalatok ezek. Különösen a múltkori eset után, amikor Ázsia közepén vélte valaki Magyarország helyét.

Az előző negyedévm végeredménye 86 %. Nem rossz. Lehetne jobb is. De nem vagyok telhetetlen.
(Ti se legyetek).

Szokás szerint újraosztották a diákokat és a tanárokat. Eddig öt osztálytársam volt, ők maradtak, csak kaptunk még három új embert. A végső felállás:
1 panamai (Amado)
3 paraguayi (Jose, Agustin, Dante)
2 vietnami (Ming, Cho(?))
1 belga (Arnaud)
és én.

Szép kis társaság. Az a jó, hogy mindenki tanulni akar, egymást húzzuk. Gyorsan fogunk haladni. A mi szintünkön 4 osztály van, a miénk a legjobb... :)))

Az egyik tanárom az előző negyedévben is tanított. Harminc + valamennyi éves, férfi. Nem igazán tanít jól. Sok neki a nyolc ember.
A másik tanárom egy nő, nem tudom, hány éves. Ő tanítja a nyelvtant. Vele jól fogunk haladni.

A héten egészen sokfajta üj szót tanultam meg.
Kezdve a Playboy-tól, az injekción át egészen a GDP-ig.

Az alábbi képen egy kis válogatás olvasható bövülő szókincsem gyöngyszemeiből.
(Szolgálati közlemény: a képre kattintva elérhető a nagyobbítható változat, amely jobban olvasható.)

ui.: Itt tartózkodásom miatt eddig két esküvőről és két eljegyzésről vagyok kénytelen távol maradni. Arra kérek mindenkit, hogy bármennyire is szeretik egymást a párjával, várjanak a ceremóniával, amíg hazaérek. ű

Mindenki megnősül, mire hazaérek...

Rég voltam már legénybúcsúban/lagziban. Mulatni akarok!!!

Belátom balgaság volt úgy írnom egy alapvetően vizuális élményről, hogy nem mellékeltem képeket.

Sikerült néháy képet szereznem, és ezek alapjan tévesen neveztem az előző bejegyzésemben unalmasnak az Országos Lampion Fesztivált. Mindőssze annyi történt, hogy nem a mgefelelő időben mentem a megfelelő emberekkel. Sajnos nem sikerült mident látnom az alábbiakból.

De a tüzijáték és a lampionerdő, valamint a házi készítésű lampionok nekem is megvoltak :)

tulajdonképpen ez az egész hasonlít az otthoni virág-karneválhoz Bár még sosem voltam egyen sem, ezek után kíváncsi vagyok mit tud Debrecen produkálni.

(Álnok marketing fogással éltem: az utolsó kép az egyik legizgalmasabb...
de azért érdemes végignézni az összeset!)

lampion erdő - éjszaka