Egy hete érkeztem vissza Tajvanra.

Ami hiányzott az a meleg. Nem volt hideg otthon sem, de én fáztam. Itt belecsöppentem a 33 fokba, amihez iszonyatos páratartalom társul. Főleg a szobámban elég nehéz megmaradni. Kapcsolgatom be/ki a légkondit. Az éjszakák kritikusan rosszak. Igaz, hogy én végytam rá, hogy süssön be reggel (vagy a nap legnagyobb részén) a nap a szobámba, de ez már túlzás...

Az iskolába beiratkoztam, regisztráltam kismillió irodában, visszamentem Kaohsiungba a tartózkodási engdélyemért. Mozgalmas volt az elmúlt egy hét.

Az osztály/szak/évfolyam
Körülbelül 70 osztálytársam van, de nevezhetjük őket szaktársaknak is. 18 éves fiúk, lányok vegyesen. Nagy részük nem beszél (jól) angolul, így muszáj kínaiul kommunikálni, amit nem nagyon bánok.

Az óráim minegyike kínaiul van, de van olyan, amelyikhez angol nyelvű tankönyv társul, ez könnyebbséget jelent. A tanárok segítőkészek. Ami nem jelenti azt, hogy értem, miről beszélnek az órákon... meglehetősen durva ilyen szempontból a helyzet. Egy olyan "rizsázós" területen, mint a társadalomtudományok, ahol könyű elkalandozni a gondolatfüzérek során, elég nehéz kivenni, hogy miről beszélnek.

A héten érdekes szavakkal bővült a kínai szókincsem: legitimitás, morális, szuveneritás, humán földrajz... háááát...

Küzdök, ahogy tudok.