Az első hetek során fura érzés volt, hogy nem tudok fontos dolgokat. Zavart, hogy alapvető dolgokat nem tudok, mégis elboldogulok.
#telefonszámok
A megérkezés napján kaptunk két SIM-kártyát, az egyikhez mobilnet előfizetést is. Az egyik kártyához tartozó telefonszámot azonban nem tudtuk. Hiába tettük bele egy készülékbe és hívtunk róla egy másik számot, nem jelezte ki a hívót, így a szám nem derült ki. De lehetett róla telefonálni, amíg volt rajta keret. Most fel kell tölteni, de amikor megkérdezik az üzletben, hogy milyen számhoz adják hozzá a pénzt, akkor nehéz mit mondani.
Sok helyen kérik el a telefonszámot. Jelentkezési lapokon, internetes regisztráció során kellett megadni. Az első hetekben nem tudtam megjegyezni az új számom., nagyon kellemetlen volt. Nem kicsit leptem meg egy fickót a 7-11-ben, amikor elkezdtem neki magyarázni, hogy az én telefonomról had csörgessem meg az ő számát és mondja meg a számom, mert meg kell adnom a honlapon, hogy be tudjak lépni wifi-hálózatba. Teljesen lesokkoltam, nem is segített. Szerencsére a szomszédos asztalnál ülő diákok nyitottabbak voltak a kérésemre.
#főbérlő
Nem tudom a főbérlőnk nevét. Az egyik oka, hogy ha a főbérlőről beszélünk, akkor mindenki csak főbérlőt (房東 - fángdōng) mond. A fángdōng így, a fángdōng úgy. Valamiért fel kellett hívnom, és a telefonban nem jött a számra, hogy "főbérlő üdvözlöm". Inkább bemutatkoztam, s ő tudta, hogy ki vagyok, így nem kellett megszólítanom. Most sem jut eszembe a neve.
#cím
Sokáig nem tudtam, hogy hol lakunk, mármint a címünket nem tudtam. Egészen pontosan tudom, hogy konkrétan hol lakunk, több irányból el tudom magyarázni, hogyan lehet idejutni, de az utca nevét, ahol lakunk sokáig nem tudtam. Most már tudom: 浴國街 yùguójiē.
