Egy vándor, aki hírűl viszi

Taiwan 2005-2008, 2013.

Elsősorban személyes dolgokról olvashatsz nálam, de a (kül)politikától kezdve internettel kapcsolatos hírekig minden előfordul.

helyi idő:

Az együttélésről

2008.05.05. 07:15 :: zhaoman

Már egy ideje érlelődött bennem ez a bejegyzés, de mindig lebeszéltem magam a megírásáról.

Magyarországon négy évet éltem egyetemi kollégiumban, Tajvanon egyet. Most már második éve élek albérletben. Szerettem a kollégiumokat, de egy idő után meguntam. 25 fölött nem tudom elképzelni, hogy többágyas szobában lakjak.

Kaohsiungban egy panamai és egy tajvani sráccal alktam egy szobában. A  blog kezdeti bejegyzéseiben többször írtam róluk. Amadó azóta is a legjobb itteni barátom. Már nem lakunk egytt, de gyakran találkozunk.

Jelenleg két paraguayi sráccal élek egy albérletben. Őket is még Kaohsiungból ismerem.
Kezdetben nem volt semmi probléma az együttéléssel. Mindenkinek megvan a saját szobája, két fürdőszoba, közös konyha, nappali és terasz.

Az egyik fürdőszobát csak Dante használja, a másikat megosztjuk José-val. Itt kezdődnek a bajok.

Tajvanon a wc-k többségében nem lehet beledobni a használt papírt a csészébe, hanem egy szatyorral, zsákkal kibélelt vödörbe kell dobni. Ez azonban megtelik és le kel vinni a szemétbe. A lakótársam nem igazán jeleskedik ezen tevékenyésg végzésében.

Másrészt a konyhai szemetest hárman használjuk, de a legtöbbször én viszem le. Sokszor Dante-t is zavarja, ezért ha már két zsák s megtelt, akkor ő viszi le. José-ra kifejezetten rá kell szólni!

A csapvizet nem lehet meginni. Az épület ellőtt több vízkút is van, onnan szoktunk hozni két húszliteres kannával. Próbáljuk tartani, hogy rotációs alapon menjünk le vízért, de nem  mindig sikerül. A szemetet lehet halmozni a konyhában, de vízre szükség van. Ezért ha elfogy és szomjas vagyok, akkor lemegyek.

A számlák befizetését úgy oldjuk meg, hogy kitesszük az asztalra a számlát, mindenki ráteszi a saját részét. Aki utolsóként teszi oda a pénzt, az fizeti be a számlát! Ez hatásos!

Kitérhetnék még arra, hogy esténként sose kapcsolják le a nappaliban, a konyhában, a teraszon a villanyt. Igaz, hogy csak én lakok a földszinten. Lefekvéskor én le is kapcsolok mindent. De ha éjszaka lejön valamelyikük inni, stb. akkor tuti, hogy legalább egy lámpa égvemarad. Grrr!

Na most kidühöngtem magam.

Érdekességként - csak, hogy ne legyek túl negatív - megemlítem, hogy a latin-amerikaik a fürdéshez szappant használnak. Mármint hagyományosat. Én évek óta folyékony tusfürdőt használok. Azonban a latinok (a fiúk biztosan) egytől-egyig szappant!

4 komment

Címkék: mindannapok

A bejegyzés trackback címe:

https://zhaoman.blog.hu/api/trackback/id/tr29454274

Trackbackek, pingbackek:

Pingback: And cultural spheres » Blog Archive » Az együttélésről 2008.06.07. 00:34:36

[...] 2008.05.05. 07:15 :: zhaoman Már egy ideje érlelődött bennem ez a[...]

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fules 2008.05.05. 08:51:59

hu de ismeros. habar nalunk a mosogatassal voltak komoly problemak! egyszer otthagytam ket hetig, hatha eszbe kapnak ok ketten. hat nem, pedig mar legyek voltak meg minden :-) (pedig az egyik nem is pasi volt.)
a szappan meg azon az eghajlaton alighanem a legjobb bacitenyeszet, grrrr!
(vannak gigacsotanyaitok? mi nem tudtuk kiirtani oket a furdokad alol. de jol neveltek voltak, ha felkapcsolta az ember a lampat, azonnal elbujtak.)

Babarum · http://babarum.hu 2008.05.05. 14:56:12

Bár régiek a kollégiumi emlékeim, de még mindig elég vegyesek, nem mindig volt habostorta. Ráadásul én anno egy olyan koleszban kezdtem a főiskolát, ahol hatan voltunk egy szobában. Ha ott nem szocializálódott valaki, akkor sehol. Aztán onnan valahogy kirúgtak (akkoriban nem voltam túl jó gyerek...), és akkor volt egy kevés ideig albérlet, egy 80 éves maminál laktam egy szobában. Nem volt egyszerű a dolog...
Neked sem lehet könnyű annak alapján amit leírtál. De szerintem még mindig sokkal jobb, mintha személyes ellentétek lennének közöttetek. Volt egy barátom hasonló helyzetben, hárman laktak egy lakásban. Ott már robbanásig, néha verekedésig feszült a helyzet. Sajnos fél évet mindenképpen ki kellett ott bírnia, nem talált volna olcsóbb lakást. Azt mondta maga volt a pokol, soha életében olyan szarul nem érezte magát.

zhaoman 2008.05.05. 15:01:53

@fules csótányok nincsennek! Évente látok egyet! A mi épületünk tiszta!

@Babarum személyes ellentétek a felsoroltakon kívűl nincsennek! Közösen főzünk, vásárolunk, tévézünk! Segítünk egymásnak!

Barbi · http://domino.blogol.hu 2008.05.08. 09:07:59

Én szerettem volna anno kolis lenni, de sajnos nem kerültem be, amit voltaképp ma már nem is bánok.
Az első albérletemben gyakorlatilag csak én "vezettem" a háztartást. Ha jelzésképpen a mosogatóban hagytam valamit, akkor se történt semmi. Gyakori volt, hogy a csaj bögréjében hagyott tea bepenészesedett, és nekem tűnt csak föl...
Az itteni albérletben ugye volt egy lány, aki szintén nem takarított, sőt, csak termelte a koszt, szemetet. Sajnos gusztustalan volt. Többször kellett üzeneteket hagynom itt-ott, hátha...
Mostmár beállt a rend; rotációban takarítunk. Én fizetem a csekkeket, a másik lány a közös költséget, a harmadik pedig a gázórát diktálja be. A szemetet viszont én viszem le itt is a legtöbbször, de ha nem viszem föl, és már hullik a tetejéről a cucc, akkor is leviszi más ;) Mosogatni pedig mindenki a saját csetresét mosogatja, így érlelődhet ameddig jól esik.
süti beállítások módosítása