Mit is gondolnak általában a magyarok a kinai kajaról?
1. Kutyát és macskát esznek. (Mikor kiderült, hogy ideutazom ez a célozgatás eleinte még vicces volt. Amikor már századszor hallottam, nem nagyon nevettem rajta...)
2. Mindenféle tengeri herkentyűt tömnek magukba az itteniek.

Lássuk, mi is az "igazság"!
1. Macskát soha nem esznek. Ez megmarad az olaszoknak. Kutyát is csak az idősek esznek, ők is csak nagyon ritkán, pusztán gyógyszerként.

2. Nincs konyha a kollégiumban, és általában a lakásokban sem. (Ez utóbbi valószinűleg nem igaz, de az eddigi ismerőseim alberletében nincs konyha. Ezért általánositok (persze helytelenül))

3. Az "utcán" rengetek kajaárúsitó hely van. Mindenfélét lehet venni. Az egyszerű, kézben ehető dolgoktól kezdve, a beülős helyekig minden van.

Sorban:

Kollégiumi éttermek
A koleszok épületeiben a földszinten vannak éttermek. Ezek nagy termek, ahol több "cég" termékeit lehet fogyasztani. Például az "A" épület egyik asztalánál főleg leveseket lehet venni. Itt a kedvencem a marhahúsleves. Ezt nagy öblös tányérban adják, bő lével és hosszúkás (10-15 cm) tésztával és húsdarabokkal meg zöldséggel. Nem olyan mint a hazai, de finom.

A másik asztalnál én szedhetek magamnak, és a szedett ételek számától függően mondják meg az árat. Itt általában gombát szoktam enni. Van rántott csirkemell is, és sült csirkecomb is. Ezek jók. Általában sokfajta gombát esznek. Ezekből sokat lehet itt találni. Vannak még apró tengeri herkentyűk is, de ez nem izlik. Továbbá vannak párolt zöldségek is, melyeket nem izesitenek. Ezeket nem eszem. Vizizük van. A levesek általában ingyen vannak. Ezek kis csészényi kis valamik. Ezt magamnak kell szedni egy 20-30 literes kondérból. Húsdarabok, zöldségek, 2 cm széles kukoricacsövek és "riszes vérdarabok" vannak. Ez utóbbit nem szoktam megenni. Otthon sem eszem.

Van egy új étterem. Itt nemzeti kajákat lehet választani. Van francia is. Ez azt jelenti, hogy a nagy tányér rizsre vagy tésztára sajtot olvasztanak, plusz bőven jár hozzá csirkehús. Ez finom.

Ma ettem itt a legbizarabb kaját eddigi itt tartózkodásom alatt.

Egy fémtálban hozták ki az asztalhoz. Alatta égett az alkohol, tehát még főtt a kaja, amikor kihozták. Egy kis tálkában hagymás, paprikás szójaszósz volt. Plusz kaptam egy (nyers) tojást.

Tulajdonképpen levest ettem, amiben volt minden. Üvegtészta, káposzta, kagyló, riszesvérdarab, marhahús cafatok, meg még egy jó pár dolog. Adtak hozzá egy tál rizst is. Az egészbe bele kellett ütni a tojást, ami gyorsan megfőtt. A módszer a következő: amit meg akarok enni, azt kitettem a rizsre, hogy hűljön egy kicsit. Aztán belemártottam a szójaszószba, majd a számba, és rizst ettem hozzá. Igy egész finom volt. A levet nem ettem meg. Szerintem a helyiek sem eszik meg. Már eltelt 3 óra, de még mindig érzem a hasamban...

Voltam itt egy kis szigeten (ez is aváros részre). Itt főleg tengeri cuccokat lehet enni. Egy nagy séta után, betértünk egy étterembe. Mi választhattuk ki az étterem előtti jeges strandről, hogy mit akarunk enni. Végül is wasabit (baromi csipős japán mustár) ettünk nyers haldarabokkal. Ez fincsi volt. Ezután jött a tintahal rizzsel. A tintahal alapvetően finom, de rágós étel. Főleg a feje a rágós. A csápok annyira nem :) Mindezeket bele lehetett mártogatni a szójaszószba és a wasabiba. Végül kagylót ettünk. Ez jobban izlett, mint a tintahal. Finom volt. Az egészhez "Tajvan sört" ittunk. Nagyjából a Sopronihoz tudnám hasonlitani az izét.

A héten voltunk az éjszakai piacon is. Otthon kirakodóvárának hivják az ilyet. Csak ez itt mindennap van. Ráadásul nagyon sok ehető dolgot árulnak. Vettem sült tengeri cuccokat. Ezek ki voltak rakva. Rámutattam, olajban gyorsan átmelegitették, majd bors és paprika került rá, és megaptam egy kis zacskóban. Pálcikával helyeztem az ismeretlen falatokat a picike kis számba. Tippjeim alapján ettem megint tintahalat, kagylót, csirkeszerű húst, meg még valamit. Finom volt.
Rengeteg édes dolgot is lehet venni. Majd ha lesz fényképezőgépem, akkor bemutatom őket. Én ritkán eszem, otthon sem vagyok nagyon édességes.

Iható dolgok

A sima csapvizet nem lehet meginni. Az csak fürdésre, mosásra, fogmosásra, zuhányzásra jó. Van külön ivóvizhálózat. Ebből általában a lóh***nál néhány fokkal hűvösebb viz folyik. Az ize nem rossz. Az utcán rengeteg italt áruló hely van. Itt mindenféle teát, gyümölcslevet lehet venni. Ezeket fél literes poharakba teszik, és műanyag zárófedelet sajtolnak rá, és szivószálat adnak hozzá. Van olyan fajta is, hogy a gyümölcslé, melynek az alján dzsidndszi (vagy mi a szösz) van. Ez kisebb-nagyobb labdácskákat jelent, amit egy centi széles szivószállal lehet felszivni. Ezeknek a labdácskáknak az állaga leginkább a takonyhoz hasonlitható, nekem nem izlett.

A tea finom. Vannak zöld teák, fekete teák. Általában cukor nélkül.
A paraguayiak általában térere-t isznak, ami egy nagy kulacsot jelent, amiben jeges viz van. Ebból öntenek a poharokba, amiben otthoni fűszereket tesznek. Egész finom. Állitólag egészséges.

Sok italatomata is van. Ai érdekes bennük az, hogy 6 deciliteresek a palackok. Nem úgy, mint Európábn és Amerikában, ahol a fél litres üvegek terjedtek el. Érdekes, hogy miért árulnak itt 6 decis dolgokat.

Összefoglalva

sok zöldséget, főleg gombát esznek, kevés húst, sok tésztát és rizst. A gyümölcs drága.
Eddig még egyáltalán nem láttam itt tejet, margarint és a boltokban sajtot sem.
A konzervek általában paradicsomos tengeri dolgokat jelentenek, nem lehet kapni májkrémet. Pedig jó lenne reggelire, vagy vacsorára kenyérhez. Kenyeret ritkán esznek a helyiek. Én szivesen enném, de ritkán veszem, mert édes, ez a kisebbik baj, a nagyobbik, hogy nincs mit ennem hozzá. A legjobb az volt, amikor az otthonról hozott pirosaranyat kentem a kenyérre. Mennyei volt...